Hiányzik a testvérem, de nem békülhetek ki vele. Hogyan tegyem túl magam ezen?

Már 4 éve nem beszélünk, de nem tudom magam túltenni ezen. Tipikus esete annak, hogy a szivem mást akar, mint az eszem. A testvérem sajnos kábítószer-fogyasztó, bár állítólag már kifelé jön belőle, volt elvonón is nem rég. Viszont, ami tett azt akkor sem tudom elfelejteni, megbocsájtani. Többször is meglopott, hazudott, bántotta a Keresztanyukámat, aki lényegében felnevelt minket anyukánkkal és mamánkkal együtt. Mamával és anyuval is megcsocsájthatatlan módon beszélt, viselkedett. Engem is megtépett amikor nem adtam neki cuccra pénzt. A családból anyukám az egyetlen, aki tartja vele a kapcsolatot, de ő is haragszik rá, csak hát a gyermeke. Nem tudom magamnak se megmagyarázni miért hiányzik, alig van szép emlékem vele, max.csak nagyon fiatal korunkból. Voltam már pszichológusnál, aki sokat segített, hogy feldolgozzam a történteket, megértsem és elinduljak az elfogadás útján, de néhány hónapig tartott, aztán visszajött a hiányérzet. Nem akarok vele kibékülni, félek is tőle és tudom, hogy drogok nélkül is agresszív. (Keresztanyut nem bedrogozva bántotta pl.) Mellé még rosszindulatú is és linkeskedő. Szerintetek menjek vissza a pszichológushoz? Hogyan tudnám tartósan lezárni ezt magamban? Számomra ő halott és úgy is érzem magam, mint aki 4 éve gyászol.