Testvérem bunkón viselkedett, anyánk nekemtámadt? Kinek van igaza?

Én már felnőtt vagyok, sok éve külön élek, van egy középiskolás öcsém. Rengetegszer segítettem neki a házijában, beadandókkal stb.

Ma felhívott anyám munkaidőben, hogy segítsek öcsémnek a matek háziban. Kérdeztem, miért nem ő hív fel? Ott volt öcsém is egyébként, ki volt hangosítva a telefon. Magyarázom neki, nem érti. Mondtam, oké, kapcsolja be a gépét, képernyőmegosztással gyorsabban levezetem a feladatot. Öcsém erre közli, ő nem tudja, hogy kell megosztani a képernyőt. Mondom, két klikk, elmondom vagy van róla videó, azt megnézi, jött a kifogás, miért nem jó, csak mondjam meg az eredményt. Mondtam, hogy annak semmi értelme, minek oldogassak a munkaidőmben matekfeladatokat. Erre szó szerint elküldött a p.csába.

Na már most ezt anyám ugye hallotta, nem szólt egy szót sem. Később felhív, mintha mi sem történt volna és megemlíti, hogy egyébként átjött a szomszéd munka után és segített a leckében. Mondom, jól van, majd legközelebb is a szomszédhoz menjen, mert a mai után én többet biztosan nem segítek neki.

Erre anyám nekemtámadt, hogy önző vagyok, nem segítek a családomnak, majd ők sem segítenek nekem ezután semmiben. Hiába magyaráztam, hogy 1. az nem segítség, hogy helyette megoldom a feladatot, mert lusta bekapcsolni a gépet, 2. ha elküld a p.csába, miközben épp neki segítek mellesleg munkaidőmben, mit vár?

A vita végén oda jutottunk, hogy anyám a fejemhez vágta, hogy gyerekkoromban mennyit dolgoztak értem és ez a hála. Idegenek szívesebben segítenek stb. Azt mondta anyám, béküljek ki a testvéremmel, mert ő csak egy gyerek, én meg felnőtt, lehetne több eszem, okos enged stb.

Most arra gondolok, öcsém nem kisgyerek már, 16 éves elmúlt. Eddig is minden hülyeséget elnéztek neki szüleim, és rohadt nagy szája van otthon, de velem ne beszéljen így.

Mit gondoltok, tényleg nekem kéne írnom neki? Nem kért bocsánatot, meg semmi. Anyám szerint hagyjam rá, írjak neki.