Mit lehet azzal kezdeni, ha egyik tesóm hazajön meglátogatni minket, akkor az autista testvérem elkezdi hajtogatni, hogy menjen el?

Nincs értelme annak amit mond, de ilyen paneleket hajtogat, és ha másik tesóm beteszi a lábát, akkor elkezdi mondani, hogy menjen el, meg percenként kérdezgeti anyámat, hogy mikor fog elmenni. Ami ennél sokkal rosszabb, hogy már a szüleim is azt mondják ilyenkor, hogy menjen el. Borzasztó érzés ezzel szembesülni, mert ezzel a tesómmal vagyok jóban és vele tudom jól érezni magam ha nagyritkán meglátogat minket. Amúgy is elég rossz hangulatban van, és akkor karácsonykor most maradt egy éjszakára, de már másnap reggel mondták neki szüleim, hogy jobb ha elmegy. Nem bírta tovább annyira kiborult, hogy megráncigálta az autista tesóm haját, aztán elviharzott. Nekem aztán elmondta telefonon,hogy bűntudata van miatta, de már nem bírta tovább elviselni, hogy úgy kezelik, mint egy nem szívesen látott vendéget, pedig semmi rosszat nem tett. Az autista tesóm teljesen ésszerűtlen paneleket ismételget. Ha ő nincs itt, akkor engem is szívat meg provokál ilyen értelmetlen hülyeségekkel. Szüleim meg mindig neki adnak igazat, mert hogy ő a beteg és jaj szegény, de ezt már nem lehet bírni, hogy mi 'normálisak' ennyire háttérbe vagyunk szorítva az autista miatt.