Mit lehet azzal kezdeni, ha egyik tesóm hazajön meglátogatni minket, akkor az autista testvérem elkezdi hajtogatni, hogy menjen el?

A szakértői segitségre mondjuk rálehet őket beszélni,azza hogy:"ti nem vagytok szakemberek! Hagyjátok hogy segitsenek nektek!"

A közősségeknél is hasonló a taktika:"nem látjátok hogy nem keresnek titeket? Elzavarnak az autista testvérem miatt?

Nem veszitek észre? Vagy nem akarjatok észrevenni hogy beteg és ez neki sem jó?"

Legalább annyit írj már kérdező, hogy 20-as vagy 30-as éveitekben jártok? Többen kérdezték.

Egyébként költözz te is. Miért vagy még otthon? (többek között ezért kérdeztem én is a korotokat.

Értem. Akkor tényleg már csak fél év, és tudsz menni. Addig tarts ki.

Aztán hívhatjatok a szülőket ti vendégsegbe. Ha a beteg testvér elvan addig otthon. Mert valószínűleg ha költözöl, utána téged se fog szívesen látni otthon.

Nem szokásom végig olvasni ennyi hozzászólást, de a kérdés miatt elolvastam... Bár a kérdező válaszaiból kiderült számomra, hogy az ő testvére sokkal enyhébben sérült mint az én lányom, de a lányomnak is "bekattan vmi, akkor azt ismételgeti" ... ha jön hozzánk vki (bárki!-nagyszülő-nagynéni-stb) mikor megy el.. addig meg azt várja mikor jönnek már..

Ezt a helyzetet megmagyarázni itt bárkinek is, nem lehet. Ebbe benne kell lenni. A barátaink-rokonaink tudják kezelni, tudják, hogy nem kell elmenniük, nem kell komolyan venniük... nem fogom ezért bezavarni-elzárni lányomat és elküldeni se senkit. Baromi nehéz helyzet, de ezt csak az tudja, aki ténylegesen ebben benne is van. A többi hozzászóló aki otthonba adná-bezárná-stb... : baromi könnyű okosnak lenni úgy, hogy nem vagy ilyen helyzetben!

És mit csinál a lányod utolsó válaszoló, amikor nem reagálnak a vendégek arra, hogy menjenek el?

És te lelkileg hogy bírod a mindennapokat? Nem lehet könnyű. Nekem csak a távoli ismeretségi körben van két autista fiúgyerek, le a kalappal a szülők előtt. Én nem tudom, bírnám e...