Hogy békélnél meg vele, hogy nem lesz unokád?

De szép is lenne a világ ha a "feltétlen szeretet és elfogadás" meggyógyítaná vagy felnyitná a szemüket ezeknek a plasztikcicáknak.

Aki nem akar meggyógyulni, azt erőszakkal nem lehet meggyógyítani -szeretet, elfogadás semmit nem számít-

Ezek a 45 kilós nők 50 éves korukra ráncos vén banyák lesznek és akkor talán a fiad majd keres egy magához való lányt és vele családot alapíthat.

A lányodnak meg egyszerűen rossz természete van!

Mért lenne ez betegség?

Törekedj arra, hogy jó kapcsolatod legyen a gyerekeiddel, így nem leszel magányos.

A többi nem rajtad múlik, de reménykedni mindig szabad.

Aki azt írta a kérdezőnek, hogy ő segítsen gyógyulni a menyének, lányának, annak írom, hogy ez ideális esetben lehetne így, de nem midnenki (és ehhez nem kell önző némbernek lenni) alkalmas arra, hoyg egy pszichés beteget "kezeljen". A pszichoterápia pszichiáter orvosok eszköze erre, hosszú évekig tanulják, többek között azt is, hogy érzelmileg hogyan ne vonódjanak be a páciens problémáiba, stb. Csak így lehet csinálni.

Szóval feltétlen szeretet kell persze, de egyrészt ez nem elég, másrészt ennél többre egy családtag nem képes, vagyis ez nem megoldás önmagában.

Önmagában unokára vágyni nem bűn, addig, amíg ez egy belső vágy és nem a fiatalok piszkálása.

Erőszakkal valóban nem lehet senkit meggyógyítani.

A plázacica-lét és a bulémia tünetek, annak az eltorzult önértékelésnek a tünetei, miszerint én belül nem vagyok értékes, nem vagyok elég okos, nem vagyok elég ügyes, nem vagyok elég érdekes személyiség, nem vagyok elég szerethető, ezért az “értéktelen” belsômet egy nagyon szuper külsővel kell ellensúlyoznom, hogy szeressen majd valaki. Férfiak esetében kockahassal és hatalmas bicepsszel, nők esetében darázsvèkony derékkal (lásd bulémia) és hatalmas mellel (lásd műcici).

Erre pedig egyetlen egy gyógyír van, mégpedig azt, hogy éreztetjük vele, hogy a belsője miatt szeretjük. Azért mert jólelkű, kedves, humoros, lehet rá számítani stb. És igen, hatalmas mellek, vékony derék, szolizott bőr, műköröm és smink nélkül is ugyanaz az ember belül, és mi a belsejét szeretjük (mint a kannibálok :) ).

Már megbocsáss, de a fiad értelmi fogyatékos és te vagy a gyámja? Csak mert eddig ezt nem említetted.

Ugyanis ha értelmi fogyatékos és te vagy a gyámja, akkor valóban van (némi) jogalapod megállapítani és eldönteni, hogy kivel pazarolja el az életét, ki való hozzá és kivel lenne igazán boldog.

Ellenkező esetben a fiad felnőtt ember, és el tudja ezt dönteni.

A fiad szerelmes és amíg ez így lesz, te csak tétlenül nézheted vagy beszélgethetsz vele, de abból valószínű harag lesz.

Lehet, egyszer majd megundorodik az állandó hányástól és nem akar majd megcsókolni egy hányásszagú nőt.

"Nem látom be, miért lenne valaki önző vagy undorító azért, mert unokára vágyik. Én is szeretnék, és egyiknek sem érzem magam miatta"

Persze hogy nem érzed magad annak drága. Általában a rossz anyák meg vannak róla teljesen bizonyosodva hogy ők mindent jól csinálnak. A jó anyák szoktak azon aggódni hogy mit rontanak el, és ők szokták magukat rossz anyának érezni. Így nincs ezzel baj hogy te nem érzed magad annak. Attól még lehet igaz rád is az állítás. Mint ahogy a kérdezőre is.