Hogy békélnél meg vele, hogy nem lesz unokád?

Ha ennyire akarsz gyereket, akkor fogadj örökbe egyet!

Amigy pedig ez kizárólag a gyerekeid döntése, hogy akarnak-e gyereket vagy sem.

"kicsit elszomorít hogy 2 egészséges, 20-on éves fiatal és ilyen irányba halad az életük"

Valóban, egy pszichológiai mentális betegség és a bulimia az tényleg egészséges. Hát gratulálok, hogy komoly problemáik vannak, de te leszarod, mert önző vagy és csak az "onoka, az onoka". Semmi közöd hozzá, még egészséges felnőtteknél sem.

"Kissebb korában próbáltuk gyerekek közé vinni, szakkörökre járatni" És pszichológushoz miért nem?

Én kisebb koromban jártam emberek közé, majd ez fokozatosan leépült. Az egyetemen kollégista voltam, de valahogy nem oldódtam, majd 24 éves koromtól 11 éven át egyedül éltem. Tkp. vegetáltam. Munka, számlafizetés, valami tanulás, ennyi. Nagysokára odáig eljutottam, hogy ez rossz, de nem tudtam mit tegyek, hiába a Google, meg a Nők lapja meg egyebek. Aztán pszichoterápiára (mert anyám adott egy telefonszámot, de azt nem mondta menjek) és magán - majd nem magán - táncórára (mert írtam egy bakancslistát és mert ez jó szocializációs alapnak tűnt) kezdtem járni. Sokat oldódtam, de még nem eleget.

"de nem akart barátkozni senkivel." Szociális fóbia? [link]

"Gyerek kora óta ilyen,nem volt komoly párkapcsolat és nem is akar." Az, hogy ezt mondta, nem jelenti azt hogy nem is akar, csak 1. Magának sem meri bevallani. 2. Nem hiszi el, hogy jelen állapotában vagy akár nagyon megjavulva érdemes lehet erre.

"Vagyis tőle nem igazán számíthatunk unokára." Klassz, hogy ilyen hamar leírtad, mint veszteséged.

"nem is megy társaságba ha nem muszáj, de ha muszáj akkor is bunkón viselkedik mindenkivel." Ez a bunkóság, érzelmi faragatlanság gyerekkori eredetű. Amikor majd terápián lesz a lányod, és beszélget veled, ne lepődj meg (mint anyám), hogy ha esetleg a kést forhgatja benned. De szerintem 100-szor inkább ez, mint hogy a gyereked lelki pöcegödörben éljen!

Hogy te milyen önző vagy, atya ég! A lányodnak valószínűleg pszichés problémája van, szorong, vagy depressziós!

A fiad felesège meg bulimiás (tudod te egyáltalán, hogy mi az?!)! És te csak arra gondolsz, hogy “mikó’ lesz mán onoka”?!

Hát lehet neked is elkellene menned szakemberhez, nem csak a lányodnak és a fiad feleségének...

Undorító.

olyan vagy, mint anyám. amikor öcsém 8 év után szakított a barátnőjével, a legnagyobb problémája az volt, hogy hogyan lesz így unoka. nem ám az, hogy mit élhet át a testvérem.

esetleg foglalkozhatnál azzal, hogy miért ilyen lányod és segíthetnél neki, ugyanez igaz a menyedre is.

komolyan az az érzésem néha, hogy sok szülő csak azért vállal gyereket, hogy majd vki foglalkozzon vele, ha idős legyen + gyártsa nekik az unokákat. undorító.