Hogy békélnél meg vele, hogy nem lesz unokád?

Szerintem nem önző dolog, ha az ember gondol, vágyik arra, hogy szeretne majd unokát. Én még "csak" 43 éves vagyok, de elvileg már lehetne unokám, mert olyan korúak a nagy gyerekeim (van egy kicsi is), és nagyon örülnék, ha lenne majd unokám.

Ez ugyanolyan emberi vágy, mint szülővé válni. Csak el kell fogadni, hogy ez már nem a mi döntésünk, és ezt tiszteletben kell tartani.

Van egy 69 éves ismerősöm, egy fia van, akinek nem lehet gyereke, ez elég hamar kiderült, ma már a fia is 47 éves. Az ismerősöm a családban született kicsiket tekinti unokájának, sokat van velük, igyekszik a szülőknek is segíteni, mint egy pótmama.

Mivel van kisgyerekem, így tudom, sok olyan család van, ahol nincsenek nagyszülők, pedig nagyon örülnének. Az egyik ilyen családnál lett pótmama. :)

Érdemes lenne ezen a vonalon elindulni.

Te most komolyan ráerőltetnéd az unokát a gyerekeidre? Nem neked szülik, hanem maguknak. Neked az "lenne a dolgod", hogy támogasd őket.

Ui.: önző nagyinak én se szülnék

Szerintem meg, mivel nem vagyunk egyformák,teljesen természetes dolog ha valaki 50-60 fele vágyik egy kisbabára, akit nagymamaként szerethet.

De tényleg ne azon rágódj, hogy nem lesz, hanem próbálj azzal törődni nagyon diplomatikusan, hogy főleg a lányod jöjjön helyre egészségileg.Még talán nem késő.Ülj le vele, és szeretettel,megértéssel beszélgess vele a gondjairól.Keressetek szakembert, aki segítene neki.Súlyos oka van, hogy ilyenné vált a lányod.Ne csak leírd itt tényként, mi van vele.

Az én lányom ilyen lenne, mindent megtennék azért, hogy rendbe jöjjön.És nemcsak azért, hogy nagymama lehessek, hanem őérte, hogy ő éljen teljes életet, neki lehessen párja, gyereke.

A menyed életébe beleavatkozni már nem biztos hogy szerencsés.De te tudod, milyen a viszonyotok.

"kicsit elszomorít hogy 2 egészséges, 20-on éves fiatal és ilyen irányba halad az életük"

De nem azok!

A lányod nem egészséges, és a fiad felesége sem az! Ráadásul a fiad, ha huszonéves és 38 éves a felesége, akkor 10-15 évvel idősebb feleséget választott magának. Ez önmagában csökkenti az unokára való esélyt.

“A menyemmel nem tudok mit csinálni nem is az én dolgom.”

Na, a menyed baja nem a te dolgod, de az igen, hogy csinálnak-e neked unokát vagy sem?! Ebbe a páron kívül senkinek nincs és nem is lehet beleszólása. A gyereket nekik kellene felnevelni, nekik kellene foglalkozni vele, az ő életük változna meg gyökeresen. Ha ők ezt nem akarják, akkor azt kénytelen vagy elfogadni. Főleg, ha ilyen problémák vannak a háttérben, akkor nem az lenne az első hogy unoka, hanem, hogy akiktől elvárnád az unokát, azok rendben legyenek. Szerinted, ha a lányod így bevállalná, az hova vezetne?! Én sem akarok gyereket, és elvárom, hogy ezt a döntésemet tiszteletben tartsák, mert nem véletlenül határoztam így. Úgy kell ezzel megbékélni, hogy a gyerekeid felnőttek, amíg gyerekek voltak beleszólhattál dolgokba, most már nem.

Kérdező #25:

"Mivel ha akarna viselkedhetne máshogy is, nem muszáj így élnie, de úgy látszik ezt választotta." Ezt könnyű mondani: Felnőtt, ezt választotta. Csak azt választhatja, amit lát, ért és választási lehetőségnek tart. Ha úgy érzi, nem mehet emberek közé, meg sem próbálja. A magánytól rosszul lesz. Amiatt bunkó lesz. Amiatt még kevesebb emberi társaságra van esélye. Nem kevés érzelmi - nem pedig racionális - intelligencia kell, hogy ahogyan és amennyire rosszul érzi magát, azt összekapcsolja a viselkedésével a lányod. Erre láthatóan nem oktatták a szülei, de legalábbis te aligha, mert „nem muszáj így élnie, de úgy látszik ezt választotta” módon nem túl sok együttérzést mutatsz vele.

Igazából csak nagyon kevés ember való saját magának. Kevés kivételtől eltekintve az emberek boldogságérzetét nem csekély mértékben meghatározza, mennyire és hogyan fogadja el őket a közösség. Sokan csak kényszerből maradnak egyedül. Szeretnének emberek között lenni, de maguk sem értik miért. És főleg nem értik, miért szorultak ki onnan vagy miért nem képesek megtenni a szükséges lépéseket. Erre rá lehet jönni maguktól is, de az sok idő, szakemberrel gyorsabb. A LÁNYODNAK PSZICHOTERÁPIÁRA VAN SZÜKSÉGE. A vége lehet az, hogy ő egy született magányos farkas. Én is ilyesmit gondoltam magamról, amíg terápiára nem mentem.

„A menyemmel meg végképp nem tudok mit csinálni, és nem is az én dolgom.” Ez igaz, de ha eddig nem vett igénybe a pár pszichológust, akkor erre a lehetőségre érdemes felhívni a figyelmet.

„Aki nem engedi azon nem lehet segíteni." És ők valóban nem engedik? Elzárkóznak a pszichológustól?

Rohadtul nem egészséges se a lányod se a fiad.

És tekintve, hogy mindkettő pszichés beteg, ennek te vagy az oka.

Örüljél, hogy nem lesz unoka, több gyereket nem tudsz tönkretenni.