Hogy békélnél meg vele, hogy nem lesz unokád?

Kedves Kérdező!

Nagyon nem vagy szimpatikus egy ember, és kizárólag a menyed érdekében válaszolok, hogy legalább őt ne tedd tönkre.

Szegény lánynak nyivánvalóan súlyos önértékelési gondjai vannak, ezt mutatja a műcici, a szájfeltötés és a bulémia is. Valószínűleg úgy érzi, hogy ő belül teljesen értéktelen, és ezt muszáj egy tökéletes külsővel kompenzálnia. Valószínűleg se a szülei, se a korábbi partnerei nem becsülték soha semmilyen belső tulajdonságát, csak és kizárólag a külsejét.

És hogy mit tehetnék szegény lányért?

Adj neki feltétlen szeretet! Fogadd el úgy, ahogy van. Becsüld őt, és légy te az első ember, aki éreztetni vele, hogy belül is értékes, hogy humoros, kedves, művelt, intelligens, figyelmes, empatikus (ami ezek közül igaz rá), vagy egyszerűen “csak” egy jó ember.

Mondd meg neki, hogy ha a fiad szereti és őt választotta, akkor mostmár teljes joggal ehhez a családhoz tartozik. Érezze otthon magát, ha akar sokat eszik, ha akar keveset, ha akar sememmyit, ha akar hoz magával saját kaját, ha akar pedig hányhat nyugodtan a WC-ben.

El sem tudod képzelni hogy egy ilyen embernek mennyit számít a feltétlen szeretet és elfogadás, amit eddig senkitől sem kapott meg az életében.

A fiad még 26 éves még változhat sokat az izlése.

A lányod is majd felébred.

Ez az egész egy nagyon szomorú sztori. És nem az unoka hiánya miatt, hanem az érzelmi intelligencia hiánya miatt. Hogy hiába írják a hozzászólók (mert kívülről az ilyenek jobban látszanak), hogy hol vannak a kulcsproblémák és azok hol gyökerezhetnek, Te, kérdező, megrekedsz a felszínen, a látszatnál. Hogy hogyan tömd meg a menyedet... Hogy a lányod másmilyen is lehetne, de "így döntött"... Tudod mi ez? Masszív tagadás. Egyszerűen ezekkel a végtelenül leegyszerűsített gondolatokkal csak próbálod makacsul elkerülni azt, hogy a gyanú a Te alkalmatlanságodra terelődjön!

Mert mi van akkor, ha egy kisgyerek befelé forduló undok kis béka? Az, hogy valami nagyon nem oké a szülőknél! Úgyhogy nagyon meg kellene nézned, hogy mennyire tudtál jelen lenni a gyermekeid első éveiben, milyen volt a kapcsolatod a férjeddel, megadtad-e a gyerekeidnek az ÉRZELMI biztonságot. Igen, 20+ éve még nem volt ez annyira bent a köztudatban, ma meg már tanítják az összes pedagógusjelöltnek, pszichológus hallgatónak, de ha izgatott volna valamennyire az, hogy a gyerek MIÉRT olyan, nem kellett volna nagyon megfeszülni akkor sem, hogy megoldásokat találj. De tudod, most már mindegy. Ha akkor nem adtad meg neki, amire szüksége lett volna, ha nem adtál neki stabil érzelmi alapokat az élethez, most már ezt nem tudod megtenni. Az egyetlen, amivel tudnál még segíteni rajta, rajtuk, az az, ha TE keresel egy számodra működő pszichoterápiát és rájössz, hogy miket adtál át a gyerekeidnek! Hogy milyen nem működő mintákat adtál át öntudatlanul, amiket Te is vakon szívtál magadba a családodban. Ez az egyetlen, amivel segíthetsz a gyerekeiden, mert ha kemény munkával feltárod a gyökereket, akkor idővel rájössz, hogy szerencsétlen gyerekeid szenvedéseit Te alapoztad meg és eléggé álszent dolog így számon kérni rajtuk bármit is, vagy rájuk mutogatni, hogy de hát ők önmaguktól ilyenek, Neked ehhez semmi közöd nincs!

Persze nyilván ez a verzió nem vonz téged, ez a kommunikációdból és tagadó elképzeléseidből vastagon látszik. Pedig ez segítene rajtuk, mert megéreznék azt is, ha visszavennél az elvárásaidból és önmagadban nem őket hibáztatnád azért, amilyenek, mert most ezt teszed, akkor is, ha nem vallod be. És ennek van egy olyan hátulütője is, hogy felnőttként az ember már nem szívesen cselekszik mások elvárásai szerint, és a szülőtől érkező ilyen típusú nagyon erős elvárások tudat alatt is befékezhetik a gyerek gyermekvállalási kedvét.

Nyilván a gyerekeiden is segítene az, ha találnának pszichoterápiát, de sejtve azt, hogy mit művelhettél velük, amitől ilyenek lettek, valószínűleg nem Te vagy az a személy, akitől örömmel látnának életvezetési tanácsokat... Így csak abban bízhatsz, hogy valamit bennük is elindít az, ha Te foglalkozni kezdesz magaddal és emiatt aztán szükségképpen változol is, és nagy valószínűséggel ennek mellékhatásaként a gyerekeiddel való kapcsolatod is javulni fog. Kizárólag a Te nyitottságodtól, őszinteségedtől és az önismereti úton való haladásodtól függően akár egy teljesen új fejezet is nyílhat az életetekben, megélve egy olyan mély kapcsolódást velük, amilyet még nem is tapasztaltál.

Sem a lányod, sem a fiad nem "egészséges", hiába hangsúlyozod ezt. A lányod viselkedése, a fiad párválasztása... De ez nem azt jelenti, hogy "betegek", hanem csak annyit, hogy számukra túl nehéz terhet hordoznak, s fiatal koruk mutatja, hogy ezt a terhet bizony a gyerekkorukban, a családban helyezték rájuk.

A feltétlen szeretet és elfogadás nem csak a bulémiát gyógyítja meg, hanem a legtöbb érzelmi és lelki problémát is. Legbelül mindenki erre vágyik, de csak nagyon kevesen tudnak ilyet adni, és ezért nagyon kevesen érezhetik ezt.

Nyilvan divatról, fogyókúráról és mindenféle külsőségekről fog beszélni, ahogyan ezt a külsőjével is érzékelteti. Ez az ő erőssége, ahogy a művelt ember a műveltséget hangsúlyozza, a gazdag ember a gazdagságát, úgy a külsejére fókuszáló ember pedig a külsejét.

De szerinted akikkel tényleg szoros érzelmi viszonyban van, azokkal is a szoláriumról és a fogyókúrákról beszélget? Nem hinném!

Kezdj el vele beszélgetni, légy nyitott és kiváncsi! Közeledj felé végtelen türelemmel és empátiával, és a végén egy ritka és példaértékű anyós-meny kapcsolat lesz köztetek.