Mit tegyek, hogyan fogadjam el a volt férjem új párját, és a gyerekekhez való hozzáállását?

Az baja kedves utolsó h apu boldog a gyerekek is jól érzik magukat,csak a kérdező rágja a kefét,egy pasival aki boritékolom h csak ugy kelett h legyen vki.. Ne engedd el max a gyerek is megutálnak és 18 után huznak is el tőled addig meg mérgezheted őket jó anyához méltóan ,te meg továbbra is a kefét rághatod majd egyedül.. Szép anya lehet aki a kis gyerekei örömére is fröcsögve irigykedik mert a párja is inkább lelép már mellőle,bezzeg a volt férjem tudta mennyire fontosak nekem ezek az alkalmak. mondatokkal őt is el lököd majd el fogsz mindenkit üzni. Neked fáj a szeretet boldogság,sajátod v másoké,gyerekeidé? Legalább a gyerekediddel ne tolj ki a gyerekes önzőséged miatt.

40N

"megjegyeztem neki, hogy bezzeg a volt férjem"

Remélem csak trollkodsz, különben hamarosan nézegetheted egyedül a négy falat.

Jobban örülnél ha a gyerekeid rossz élményekkel jönnének haza tőlük minden egyes alkalomkor? Ha gyomoridegük lenne amikor az apjuk elviszi őket? Ne a saját érdekeidet helyezd előtérbe, hanem a gyerekeidét, és örülj neki hogy most már még egy emberrel több van a világon, aki szereti őket.

Attól hogy megszeretik az új nőt, téged soha nem fognak kevésbé szeretni. Te vagy az anyjuk, téged soha senki nem taszíthat le a trónról.

Nagyon jó úton haladsz, ha mindenkit el akarsz marni magad mellől...

A férjedet már kiraktad, most a gyerekek vannak soron, de a jelenlegi párodat is kikezded az ehhez hasonló megjegyzésekkel...

Szerintem sűrgősen keress egy pszichológust, ha nem akarsz pár éven belül egy megkeseredett, egyedülálló anya lenni, akinek harcolnia kell az éppen kamaszodó gyerekeivel is.

Mivel téged is zavar a kialakult helyzet, úgy gondolom, hogy egy jó szakemberrel, komoly önismerettel és némi önfegyelemmel még jó eséllyel helyre hozhatod a dolgaidat. De minél előbb el kell kezdened ezt a munkát.

Gyerek szemszög: én jóban voltam-vagyok apám új feleségével. Most már ő is ex, tizenév után, de még mindig.

Nálunk apám mindig nemtörődöm volt, de ez most mellékes. Viszont gyerekként 6-7-8 éves fejjel is sokszor hallgattam anyámtól, hogy láthatáson apámmal kéne lennem, nem az új növel, mert nem azért visz el, hogy lepasszoljon, satöbbi. Nem voltam apám ellen nevelve, mindössze ennyi, hogy apámhoz megyek és nem a családjához.

Baromi gyorsan megtanultam, hogy anyámnak hazudni kell. Ha a nővel voltunk valahol, mindig azt mondtam helyette, hogy apámmal. Ha családilag, akkor is azt mondtam, hogy apám szervezte. Ha ajándékot kaptam, azt is apámtól persze. És így tovább.

20+ év telt el, felnőtt nő vagyok. A mai napig nincs felvállalva, hogy mi jóban vagyunk (válásuk után is, tehát már semmi közöm hozzá kvázi), sőt anyám azt se tudja, hogy a féltestvéremékkel jóban vagyunk, én szereztem a legidősebbnek munkát stb. Anyám azt hiszi, nem is beszélünk.

Ő ennyi év után is bele van keseredve a dologba.

Te ne akarj ilyen lenni. Ne tréningezd a gyerekeidet hazugságra. Az senkinek nem jó. Higgy nekem.