Mit gondoltok arról, ha két generáció él együtt egy családi házban?

Lelehet lepontozni,de majd gondoljanak a pontozok vissza mikor jönnek problémák anyós turkál anyós kiveszi a gyereket a kezéből,anyós mindent jobban tud,fia az ő főztjét jobban szereti, anyu és apu meletti szobában csináljanak gyereket miközben ők alszanak mellettünk,anyos és anyuka meg beállitja a pozt mert ők jobban tudják és majd a válópernél is röhögjetek hangosan mert tök cuki együtt lakni. Csak a tapasztalat más,és a válások is ebből fakadnak,a mentális problémák is... Egészségtelen ez a beltenyészet nulla magánélettel. :(

Minél messzebbre h ne tudjon senki átjönni papucsban..

33-as, te tudsz olvasni?

Szerinted hol csinál az anyóssal szomszédos szobában gyereket az ifjú pár, amikor egy emelettel feljebb van a teljesen elszeparált lakás? Külön, külső feljáróval. Ilyen, és CSAK ilyen megoldásokról volt itt szó a fórumon, és ilyenekhez adtunk a Kérdezőnek tanácsot, ilyenről írtunk véleményt. Ne keverd már össze azzal, amikor az ifjú párnak van egy szobája a szülői házban, mert baromira nem ugyanaz.

Kérdező, én írtam azt, hogy alapszabály: csak hívásra menni egymás lakásába. Még egy eszembe jutott: Kulcsot nem kell adni. (Persze vannak mindig érvek, mi van ha ez vagy az van, gond, probléma, stb. Én nem hiszem, hogy akkora gond lehet, hogy kulcs kell egymás lakásához (de ez csak az én véleményem.)

Családi ügy, senkinek semmi köze hozzá!

És ha valakinek nem tetszik, akkor mi van?

Nálunk pl. azért van így, mert apám

- egyedül van

- anyagilag még csak-csak, de fizikailag nem tudná fenntartani a házat / háztartást, a kerti munkákról nem is szólva

- rengeteg üres hely lenne

- nekem nem telne kertes házra

- az ÉN apám, jó apa volt mindig, erkölcstelennek tartanám, ha most, amikor szüksége van rám, hátat fordítanék neki, csak azért, mert "csak", meg mert ez az elvárás manapság. (Pedig szívesen élnék egyedül is, nem ez a gond.)

- vannak közös "projektjeink", pl. kutyát nem vállalnék lakásban, és ketten gondozzuk, én ahhoz sokkal többet vagyok távol, a kutyának is sokkal jobb így

- vagy ha elmegyek nyaralni, apám elintéz mindent

mindkettőnk életszínvonala magasabb így, és apám egyenrangú felnőttként kezel, a "függetlenségi harcok" kivívásán rég túlvagyunk:)

Azt azért meg kell hagyni, hogyha egyszintes lenne a ház / lakás, akkor túlságosan egymás szájában lennénk, az már zavaró lenne. De így, hogy nálunk is külön szintek vannak, teljesen kényelmes.

Szerinted hol csinál az anyóssal szomszédos szobában gyereket az ifjú pár, amikor egy emelettel feljebb van a teljesen elszeparált lakás? Külön, külső feljáróval..

Mi is igy voltunk,csak hát másoltattak kulcsot.. Mindig őssze volt turva minden vagy takaritottak kéretlenül,Na

akkor telt be a pohár,mikor arra értem haza h anyos a bugyijaimban kotorászik h ki kell dobni ami nem felel meg neki..

Nekem nem tetszene. Ez nekem - NEKEM - nem számít különélésnek, hiába külön ajtó meg bejárat.

Így nincs az, hogy az ember kipróbálja, milyen az, ha tényleg csak magára számíthat. Egy sikkantás, és lentről feljön bárki.

Olyan ember vagyok, aki sokat szeret egyedül lenni, nem tudom, milyen kapcsolatom lenne egy ilyen emberrel, aki nem tanulta meg milyen igazán egyedül lenni.