Mit gondoltok arról, ha két generáció él együtt egy családi házban?

"Kinek szól a kérdés?

Nálunk tök külön van, külön lépcsőházon keresztül lehet felmenni a felső szintre, senki nem megy át senkin."

Oké:)

Én nem éltem még így, de van egy kolleganőm, akik anyósék felett laknak (szintén külön lakás, külső feljáró). Ő azt mondta, az elején lefektették, mint alapszabályt, hogy egymáshoz csak hívásra mennek.

Nekik ez így bevált.

Mindkettőnk családja így rendezkedett be, de se mi, se a testvéreink nem akartak többgenerációs életvitelt. Most ott vannak a túl nagy emeletes házban amit egy napig tart rendesen kitakarítani, nem beszélve a fenntartásáról.

Korábban is a kényszer szülte a többgenerációs megoldásokat, ma is. Az átlagfizetésből kínszenvedés megspórolni egy önerőt is, nem beszélve a 30 évnyi hitelről. A házasságok (már ahol erre hajlandóság van) egyre instabilabbak, korántsem biztos, hogy egy pár 30 évig együtt marad, a hitel attól még nem múlik el: az egyedülálló anya nem fogja tudni fizetni, a gyerektartással megterhelt apa sem. Kész csőd.

Sok párnak így messze jobb alternatíva a többgenerációs ház, mert a hitel elképzelhetetlenül magas terhét leveszi a családról, valamint úgyis ők öröklik majd meg később (vagy részben). Ha elválnak, akkor sincs baj, mert mindenki megy az útjára a súlyos anyagi összefonódás nélkül. Ezek nagyon csábító dolgok egy fiatal párnak, ahol a szülőkkel-anyóssal együtt lehet élni.

A többieknek marad a teljes önállóság és persze a kockázat.