Jogosan vagyok kiakadva a "mostohagyerekemre" vagy csak türelmetlen vagyok?

Hosszú lesz. Siránkozós és kamaszok szüleinek a válasza érdekel vagy olyan fiataloké, akik kinőttek már a kamaszkorból és reálisan tekintenek vissza a pár évvel ezelőtti viselkedésükre.

Eddig azt hittem a mostohalányom jófej csak kicsit lustácska. Az azonban mindig is zavart, hogy az apjának folyamatosan beszól, nem csinálja meg, amit kér, kritizàl és maximálisan kihúzza magát a házimunka alól.

Azonban az elmúlt pár hónapban alaposabban megismertem. Íme néhány tipikus dolog amit tesz és ami egyre jobban irritál:

Ha eszik sose meg se kérdezi más éhes-e vagy mikor lesz reggeli/ebéd/vacsora csak fogja és kiszolgálja magát. Az asztalt koszosan, padlot morzsasan, foltosan otthagyja maga utan, sokszor még a tejet, felvaggottat is kintfelejti.

Ha nincs kedve ehhez a nagy onallosaghoz, akkor szól az apjának készítsen neki ennivalót. Amikor az apja eléteszi, akkor 10 esetből egyszer mondja, hogy köszönöm.

Bármilyen házimunkában való segítségre megkéri az apja vagy most már én is, akkor megy a szájhuzogatás, feleselés és a majd majd és végül vagy egy nappal később a felét elvégzi vagy kivárja, hogy más elvégezze helyette. (Pl.: mosogatás, porszívózás, teregetés).

Van egy kutyája. Rendszeresen szólni kell menjen vele sétálni, ilyenkor felháborodik miért piszkálja az apja. Ha le is viszi maximum 10 percre. A kutyát ő akarta, de még a szőrkikefélést is halálos rabszolgamunkának tekinti. A kutya frusztrált, harapós. Rendszeresen nyúzza, annak ellenére, hogy morgással jelzi a kutya, hogy neki az nem jó.

Elvétve, háromhavonta egyszer magától felajánlja a segítségét, de egyből el is felejti és ha emlékeztetjük rá, akkor dühöngve csinálja meg.stb.

Ami ezeken felül van: még vécépapírt se képes maga után tenni, ha elfogyott. Sose hagy semmilyen édességet a kistesójának (ok mostohatestvér, de mégis). Ha nincs otthon valami, akkor megjegyzéseket tesz, hogy nincs ez vagy az, de ha megkérjük menjen el a boltba felháborodik miért ő??? (Átlagosan az elmúlt fél évben 2-szer volt boltban.) A főtt ételek 80%-ára megjegyzést tesz, hogy ez vagy az a baja vele. (Rettenetesen válogatós, nem a főztünk a rossz.)

Ha a kistesója szól hozzá, miközben telefonon babrál, akkor sose válaszol neki. Csak ül ott, mintha megse hallaná. Ha emiatt a tesó figyemet akar kicsikarni és már nyafog, akkor meg neki is beszól vagy ráförmed.

Ha elmossuk utána a poharát, akkor megjegyzést tesz miért dugjuk azt el (a szárítón vagy a szekrényben a poharak között van olyankor), ha ráhagyjuk és berohad a pohár alja, akkor meg megjegyzi berohadt. Ha ilyenkor netán észrevételezzük, de ő nem akarja, hogy elmossuk, akkor faképnél hagy minket.

Ha nem tetszik, amit az apja mond neki feltekeri a hangerőt.

Jó jegyekért kapott ruhákat, amikor rossz jegyeket kapott az előre megállapított büntit kihagyta, mert neki eredetileg se tetszett a rendszer és őt nem érdekli.

Múltkor már megjegyzést tett a kistesójára, hogy de ő se mondja, hogy légyszíves, ha kér valamit. Ezen felhúztam már magam, mert én folyamatosan rászólok, ha ilyet csinál (és ő 10-ből 2-szer nem "kér"), és mindig minden más udvariatlanságért is szólok neki.

Tegnap oda jutottam sok apróságot egybevéve (mert már velem is olyan hangvételt engedett meg, mint az apjával), hogy még egy-két ilyen és felrobbanok.

Hozzáteszem szokott az apja szólni, hogy ezt vagy azt csinálja, ne csinálja vagy miért nem szép dolog, csak épp magasról leizéli.

Nagyjából mindegy mire merünk megjegyzést tenni, mindegy milyen kedvesen, olyankor ajtócsapkodás, felhúzott orral elvonulás a reakció.

Én nem ilyen kamasz voltam, ezért nehezen fogom föl, hogy lehet valaki ennyire lusta, sértődékeny, illetlen és sokszor szimplán tapló.

Oké biztosan sérült, mert elvált szülők gyereke, biztosan utàlja a gonosz mostohát és mostohatestvért, mert azóta nem az apja csinál meg helyette mindent.

Majdnem 17 évesről van szó.

Valaki jótanáccsal, megoldással? Utálom a konfliktusokat, de elegem van...