Jogosan vagyok kiakadva a "mostohagyerekemre" vagy csak türelmetlen vagyok?
Hosszú lesz. Siránkozós és kamaszok szüleinek a válasza érdekel vagy olyan fiataloké, akik kinőttek már a kamaszkorból és reálisan tekintenek vissza a pár évvel ezelőtti viselkedésükre.
Eddig azt hittem a mostohalányom jófej csak kicsit lustácska. Az azonban mindig is zavart, hogy az apjának folyamatosan beszól, nem csinálja meg, amit kér, kritizàl és maximálisan kihúzza magát a házimunka alól.
Azonban az elmúlt pár hónapban alaposabban megismertem. Íme néhány tipikus dolog amit tesz és ami egyre jobban irritál:
Ha eszik sose meg se kérdezi más éhes-e vagy mikor lesz reggeli/ebéd/vacsora csak fogja és kiszolgálja magát. Az asztalt koszosan, padlot morzsasan, foltosan otthagyja maga utan, sokszor még a tejet, felvaggottat is kintfelejti.
Ha nincs kedve ehhez a nagy onallosaghoz, akkor szól az apjának készítsen neki ennivalót. Amikor az apja eléteszi, akkor 10 esetből egyszer mondja, hogy köszönöm.
Bármilyen házimunkában való segítségre megkéri az apja vagy most már én is, akkor megy a szájhuzogatás, feleselés és a majd majd és végül vagy egy nappal később a felét elvégzi vagy kivárja, hogy más elvégezze helyette. (Pl.: mosogatás, porszívózás, teregetés).
Van egy kutyája. Rendszeresen szólni kell menjen vele sétálni, ilyenkor felháborodik miért piszkálja az apja. Ha le is viszi maximum 10 percre. A kutyát ő akarta, de még a szőrkikefélést is halálos rabszolgamunkának tekinti. A kutya frusztrált, harapós. Rendszeresen nyúzza, annak ellenére, hogy morgással jelzi a kutya, hogy neki az nem jó.
Elvétve, háromhavonta egyszer magától felajánlja a segítségét, de egyből el is felejti és ha emlékeztetjük rá, akkor dühöngve csinálja meg.stb.
Ami ezeken felül van: még vécépapírt se képes maga után tenni, ha elfogyott. Sose hagy semmilyen édességet a kistesójának (ok mostohatestvér, de mégis). Ha nincs otthon valami, akkor megjegyzéseket tesz, hogy nincs ez vagy az, de ha megkérjük menjen el a boltba felháborodik miért ő??? (Átlagosan az elmúlt fél évben 2-szer volt boltban.) A főtt ételek 80%-ára megjegyzést tesz, hogy ez vagy az a baja vele. (Rettenetesen válogatós, nem a főztünk a rossz.)
Ha a kistesója szól hozzá, miközben telefonon babrál, akkor sose válaszol neki. Csak ül ott, mintha megse hallaná. Ha emiatt a tesó figyemet akar kicsikarni és már nyafog, akkor meg neki is beszól vagy ráförmed.
Ha elmossuk utána a poharát, akkor megjegyzést tesz miért dugjuk azt el (a szárítón vagy a szekrényben a poharak között van olyankor), ha ráhagyjuk és berohad a pohár alja, akkor meg megjegyzi berohadt. Ha ilyenkor netán észrevételezzük, de ő nem akarja, hogy elmossuk, akkor faképnél hagy minket.
Ha nem tetszik, amit az apja mond neki feltekeri a hangerőt.
Jó jegyekért kapott ruhákat, amikor rossz jegyeket kapott az előre megállapított büntit kihagyta, mert neki eredetileg se tetszett a rendszer és őt nem érdekli.
Múltkor már megjegyzést tett a kistesójára, hogy de ő se mondja, hogy légyszíves, ha kér valamit. Ezen felhúztam már magam, mert én folyamatosan rászólok, ha ilyet csinál (és ő 10-ből 2-szer nem "kér"), és mindig minden más udvariatlanságért is szólok neki.
Tegnap oda jutottam sok apróságot egybevéve (mert már velem is olyan hangvételt engedett meg, mint az apjával), hogy még egy-két ilyen és felrobbanok.
Hozzáteszem szokott az apja szólni, hogy ezt vagy azt csinálja, ne csinálja vagy miért nem szép dolog, csak épp magasról leizéli.
Nagyjából mindegy mire merünk megjegyzést tenni, mindegy milyen kedvesen, olyankor ajtócsapkodás, felhúzott orral elvonulás a reakció.
Én nem ilyen kamasz voltam, ezért nehezen fogom föl, hogy lehet valaki ennyire lusta, sértődékeny, illetlen és sokszor szimplán tapló.
Oké biztosan sérült, mert elvált szülők gyereke, biztosan utàlja a gonosz mostohát és mostohatestvért, mert azóta nem az apja csinál meg helyette mindent.
Majdnem 17 évesről van szó.
Valaki jótanáccsal, megoldással? Utálom a konfliktusokat, de elegem van...
válasza:Szerintem hasonló lehettem volna én is, ha elválnak a szüleim és apám új nőjével kéne élnem.
Én eleve sem vagyok el jól a gyerekekkel, a saját vér szerinti tesómat se bírtam míg nem lett 10-12 éves, hogy rendesen lehessen beszélgetni vele. Nézd úgy, hogy egy értelmes, erős személyiség a nevelt lányod.
Valószínűleg nincs kedve rajzfilmekről meg játékokról szóló csipogást hallgatni, mert egyrészt jobban érdekli mondjuk hogy hogyan menjen át jó jeggyel érettségin/hogyan kaphat ösztöndíjat egyetemen / legjobb barátnőjét miért veri át a huszadik fiú is stb - amiből te csak annyit látsz, hogy megint a telefonját bszkodja. Meg aztán nem mindenki tud ám egy kisgyerekhez úgy szólni, én előre sajnálom is kicsit az enyémet, mert tartok tőle, hogy nem fogok tudni gügyörészni meg huszadszor rácsodálkozni Sam tűzoltó hajára.
A kaja nálunk úgy volt, hogy hétvégén közös ebéd, egyébként mindenki amikor amit talál jelleggel, anyuék dolgoztak, öcsém oviban/suliban kapott enni, én meg sokáig (komolyan!) kecsapos kenyéren éltem. Ezt kár lett volna összeerőltetni.
Ha az ő szempontjából nézed, kérdezhetné azt : "Minek kérdezzem meg, hogy ki éhes még, ha úgyse fogok nekiállni mindenkinek kaját csinálni, aztán meg az lesz a baj". Szerintem mi jól nevelt család voltunk (már elköltöztem) de kb a virsli volt az egyetlen, ahol a másikat megkérdeztük, hogy kér - e, mert azt ugye mindegy, hogy 4et vagy 6ot teszek oda főni. Aki meg a másikkal akart enni, az vagy figyelt fél szemmel, hogy valaki mikor eszik, vagy megkérdeztem anyát, hogy "nincs kedved vacsizni?" és ha volt, együtt ettünk, ha nem akkor nem.
A rendrakás része mondjuk gáz, de előfordulhat, hogy ha külön költözik, varázsütésre megoldódik. Hogy értsd, én otthon nem voltam az a rendes fajta, volt, hogy kint maradt a tej, de hát hupsz ez van. Külön költöztem egyetemre, 2x kint maradt, megsavanyodott, többet sosem maradt kint.
Gondolom szerencsétlen lányt egyrészt ti magatok frusztráljátok, másrészt maga az élete, azt mondod 17 éves, lassan el kell döntse, hogy tovább tanul e, ha igen, hol, merre fog lakni stb stb, hát még ha szerelmi élet is van a képben valamilyen módon.
A kérdésből egy hisztis elkényeztetett pcsa képe jön át, de kérdezte valaha valaki ezt a "pcsát" arról, hogy mi zavarja / mi nyomasztja? Neked sem egyszerű nyilván, de ha a te mély érzéseidre szeretnél választ és megértést, akkor ő miért lenne ezzel máshogy?
válasza:Itt mindenki mondja, hogy akkor egyen, amikor akar... hát nem tudom, nálunk is az volt a szokás, hogy mondjuk 20 perc múlva ebéd, akkor ne most álljak már neki tízóraizni, ha eddig nem jutott eszembe, mert akkor meg ebédelni nem fogok...
Nem volt mindig főzve nálunk, és sose volt kötelező közös étkezés, de az szerintem alap, hogy ha apu/anyu/mostoha/akárki nekiáll főzni, akkor nem eszek pont előtte, aztán meg ja nem kell a főztje. Legalábbis mifelénk ez volt a normális.
Gondolom, erre írta a kérdező is, hogy sosem kérdezi meg a lányka, mikor lesz reggeli/ebéd/vacsora.
Ha nincs kilátásban kaja fél órán belül, akkor persze, nyilván, egyen amikor akar, csak takarítson el maga után.
válasza:Közben sokmindent te is írtál.
Írtad, hogy váltva van az apjánál ill. anyjánál. Anyukájánál is hasonló problémák vannak? Van-e annyira konstruktív az anyuka, hogy vele üljetek le együtt (te, a párod, az anyuka, és anyuka párja, ha van) és közösen próbáljatok megoldást találni? Ha igen, érdemes lenne megpróbálni. Az egységes nevelési elvek és a mindkét helyen következetes szülői viselkedés hatékonyabbá teheti a nevelést.
válasza: válasza:Na, akkor nem csodálom, hogy már a farka kivan.
Nekem is elegem lenne már az 5. mostohaanyuciból, meg hogy mind az ötnek tök mások az elvárásai, esetleg van 1-2 gyerekük, azokhoz is alkalmazkodni kell.
A lány kamasz, és gyakorlatilag apja oldaláról 0% a biztonság, minden x. évben beállít egy másik macával (ez NEM a te hibád), és mindhez külön-külön alkalmazkodni.
Hát, csoda, hogy elege van, és valószínűleg apjától is nulla figyelmet kap, azért szolgáltatja néha ki magát, azért "rendetlen".
válasza:És az x hét itt, x hét ott is egy kalap fos, barátnőmnek is így volt, gyakorlatilag minden hétvégén sírógörccsel hagyta ott az anyját vagy apját.
Érzelmi káosz volt, nem találta a helyét sehol, utálta, az ide-oda cuccolást, nem volt egy nyugodt helye, mindent félbe kellett hagynia hétvégén, mert "költözködött" 50 kilométerre a "másik" családjához.
És gyakorlatilag mindét helyen
- apa-anya-kistesó(k) összeszokva
- ő meg amolyan x. kerékként egy hétre oda-odacsapódva hozzájuk az Ő megszokott közegükbe, de teljesen más elvárások közé
Gyakorlatilag nem volt otthona, sem családja, csak egy összevisszaság gyerekkora 18 éves koráig.
válasza: válasza:Szia!
Meglep, hogy mindenki azzal jön minek kèrdezze meg akar-e màs is enni. Ezek szerint luxus egy kis alapszintű kultùra ès illem? Ti is ìgy nevelitek a gyereketek? Gratulàlok!
Nagyon sajnàllak kedves kèrdező, nehèz helyzetben vagy, de itt apukànak kellene rendet tenni ès nevelni, elsősorban az ő dolga. Öt nem zavarja a viselkedèse? Neki kellene elgondolkozni mi legyen a teendő, bàr màr egy kicsit elkèsett a nevelèssel is.
Az is meglep, hogy mindenki azt ìrja, engem is kiakasztana egy nyafogò kisgyerek. Hùha, ez aztàn az önzősèg, bekèpzeltsèg netovàbbja! Megint csak azt kèrdem erre tanìtanàtok a sajàt gyereketek is? Hogy csak magàval foglalkozzon ès legyen bunkò a màsikkal csak mert az kisebb? Ràadàsul leìrta szèpen a kèrdezø, hogy nem nyaggatja allandòan a kicsi ès nem nyafog. Nèha nem lehet egy-kèt kedves szava hozzà? Aki ezzel nem èrt egyet el tudom kèpzelni milyen bekèpzelt, magànak valò, kellemes szemèlyisèg lehet! Csoda, hogy mèg nem kèszültèl ki, kèrdező! Viszont nagyon szèp, ahogy te a sajàtodat neveled, erre legyèl büszke!
Èn is voltam kamasz de akkor is embernek neveltek ès sose voltam ilyen taplò, gyenge kifogàs erre a kamaszsàg!
Beszèlj a fèrjeddel, neki kell kordàban tartania az elkènyesztetett lànyàt!
Jöhetnek a lepontozàsok, előre is köszönöm!:) Szèp napot!
válasza:Szerencsétlen hogy legyen minta gyerek, ha a családja szanaszét van szakadva.. mérges a világra, meg kamasz is, én is ilyen voltam. Mikor egyedül éltem rájöttem h érdemes rendet és tisztaságot tartanom, mert a saját érdekemet szolgálom ezzel. De ha egy számomra idegen nő lett volna, aki megmondja mit csináljak gondolatban elküldtem volna a búsba. Idővel akár meg is kedvelhet, de az biztos hogy vannak lanyok, akiknek ez nagyon nagyon nehezen megy.
Miért van idézőjelben h “mostohagyerek”?
válasza:Én fiatal felnőttként írok neked. Én is voltam kamasz, nekem is meg voltak a magam dolgai. Most erősen gondolkodom, mi volt a legnagyobb "bűnöm", de nehéz. Kicsit flegma voltam néha, meg nem szerettem anyámék társaságában lenni, inkább elvonultam, én is kritikus voltam mindennel és mindenkivel, de azért tudtam, hol vannak a határok.
Nekem is elváltak a szüleim egyébként. Anyámmal maradtam, aki nagyon szigorú volt, de nagyon igazságos is. Nem voltak üres fenyegetések, nem csinált s.gget a szájából, ha valamit megmondott, hogy ez vagy az lesz a következmény, akkor az tényleg úgy volt.
Meg kellett csinálnom a házimunkát, akkor, amikor kérte, olyan minőségben, ahogy elvárta. Utána csinálhattam, amit akartam, mehettem barátnőzni, hozzám is jöhettek. De előbb a tanulás+házimunka rám eső része meg kellett, hogy legyen. Igazából nekem ezzel nem is volt semmi bajom, kamaszként is felfogtam, hogy ez teljesen jogos és igazságos így.
Apámat hetente egyszer-kétszer látogattam, mivel közel lakott. Az új nője utált engem, mert csak, és undok volt velem. Ennek ellenére én mindig kedves voltam vele, egy idő után már nem mentem hozzájuk inkább, de képeket nem vágtam, meg nem bunkóztam vele/velük.
A mostohalányod viselkedése számomra visszatetsző, neveletlen és bunkó. Elhiszem, hogy kamasz, meg elvált szülők gyereke (én is az voltam), de én mondjuk egyszer csaptam be az ajtót, utána egy hétre anyám levette az ajtómat. Ha beszélt volna hozzám és felhangosítottam volna a zenét, akkor elvette volna a discmanemet (akkor még az volt :D), ha nem csináltam volna meg a házimunkát, nem mehettem volna sehova és nem csinálta volna meg helyettem, simán csak nem mosott volna rám, nem mosogatott volna utánam, ilyenek. Ha kint hagytam volna megrohadni a kaját, nagyon ideges lett volna, ugyenis sokáig egyedül tartott el és minden forintot beosztott, szerintem annyival kevesebbet kaptam volna legközelebb.
Ezeket amúgy a férjednek kéne elsősorban kezelni és betartatni. Kellenek a határok, a tiszta szabályok, ez neki is jobb lenne, meg nektek is. Nektek kettőtöknek a férjeddel pedig együtt kéne működnötök, össze kellene zárnotok.
Ja, még valami. 16 éves voltam, amikor megszületett a féltesóm anyám részéről. Én sem kedveltem, bevallom. Idegesített, meg nem tudtam, mit kezdeni vele, de azért bunkó sosem voltam vele. Azt is felfogtam később, hogy egy kisgyerektől nem lehet ugyanazt várni, mint egy majdnem felnőttől.
Ez rajtatok áll (főleg férjeden), vagy lefektetitek a szabályokat és betartatjátok, vagy lesz még jó pár hosszú és kellemetlen évetek a kiscsajjal. Aztán persze, jó esetben kinövi, rosszabb esetben meg ugyanilyen s..gfej marad felnőtt korára is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!