Jogosan vagyok kiakadva a "mostohagyerekemre" vagy csak türelmetlen vagyok?
Hosszú lesz. Siránkozós és kamaszok szüleinek a válasza érdekel vagy olyan fiataloké, akik kinőttek már a kamaszkorból és reálisan tekintenek vissza a pár évvel ezelőtti viselkedésükre.
Eddig azt hittem a mostohalányom jófej csak kicsit lustácska. Az azonban mindig is zavart, hogy az apjának folyamatosan beszól, nem csinálja meg, amit kér, kritizàl és maximálisan kihúzza magát a házimunka alól.
Azonban az elmúlt pár hónapban alaposabban megismertem. Íme néhány tipikus dolog amit tesz és ami egyre jobban irritál:
Ha eszik sose meg se kérdezi más éhes-e vagy mikor lesz reggeli/ebéd/vacsora csak fogja és kiszolgálja magát. Az asztalt koszosan, padlot morzsasan, foltosan otthagyja maga utan, sokszor még a tejet, felvaggottat is kintfelejti.
Ha nincs kedve ehhez a nagy onallosaghoz, akkor szól az apjának készítsen neki ennivalót. Amikor az apja eléteszi, akkor 10 esetből egyszer mondja, hogy köszönöm.
Bármilyen házimunkában való segítségre megkéri az apja vagy most már én is, akkor megy a szájhuzogatás, feleselés és a majd majd és végül vagy egy nappal később a felét elvégzi vagy kivárja, hogy más elvégezze helyette. (Pl.: mosogatás, porszívózás, teregetés).
Van egy kutyája. Rendszeresen szólni kell menjen vele sétálni, ilyenkor felháborodik miért piszkálja az apja. Ha le is viszi maximum 10 percre. A kutyát ő akarta, de még a szőrkikefélést is halálos rabszolgamunkának tekinti. A kutya frusztrált, harapós. Rendszeresen nyúzza, annak ellenére, hogy morgással jelzi a kutya, hogy neki az nem jó.
Elvétve, háromhavonta egyszer magától felajánlja a segítségét, de egyből el is felejti és ha emlékeztetjük rá, akkor dühöngve csinálja meg.stb.
Ami ezeken felül van: még vécépapírt se képes maga után tenni, ha elfogyott. Sose hagy semmilyen édességet a kistesójának (ok mostohatestvér, de mégis). Ha nincs otthon valami, akkor megjegyzéseket tesz, hogy nincs ez vagy az, de ha megkérjük menjen el a boltba felháborodik miért ő??? (Átlagosan az elmúlt fél évben 2-szer volt boltban.) A főtt ételek 80%-ára megjegyzést tesz, hogy ez vagy az a baja vele. (Rettenetesen válogatós, nem a főztünk a rossz.)
Ha a kistesója szól hozzá, miközben telefonon babrál, akkor sose válaszol neki. Csak ül ott, mintha megse hallaná. Ha emiatt a tesó figyemet akar kicsikarni és már nyafog, akkor meg neki is beszól vagy ráförmed.
Ha elmossuk utána a poharát, akkor megjegyzést tesz miért dugjuk azt el (a szárítón vagy a szekrényben a poharak között van olyankor), ha ráhagyjuk és berohad a pohár alja, akkor meg megjegyzi berohadt. Ha ilyenkor netán észrevételezzük, de ő nem akarja, hogy elmossuk, akkor faképnél hagy minket.
Ha nem tetszik, amit az apja mond neki feltekeri a hangerőt.
Jó jegyekért kapott ruhákat, amikor rossz jegyeket kapott az előre megállapított büntit kihagyta, mert neki eredetileg se tetszett a rendszer és őt nem érdekli.
Múltkor már megjegyzést tett a kistesójára, hogy de ő se mondja, hogy légyszíves, ha kér valamit. Ezen felhúztam már magam, mert én folyamatosan rászólok, ha ilyet csinál (és ő 10-ből 2-szer nem "kér"), és mindig minden más udvariatlanságért is szólok neki.
Tegnap oda jutottam sok apróságot egybevéve (mert már velem is olyan hangvételt engedett meg, mint az apjával), hogy még egy-két ilyen és felrobbanok.
Hozzáteszem szokott az apja szólni, hogy ezt vagy azt csinálja, ne csinálja vagy miért nem szép dolog, csak épp magasról leizéli.
Nagyjából mindegy mire merünk megjegyzést tenni, mindegy milyen kedvesen, olyankor ajtócsapkodás, felhúzott orral elvonulás a reakció.
Én nem ilyen kamasz voltam, ezért nehezen fogom föl, hogy lehet valaki ennyire lusta, sértődékeny, illetlen és sokszor szimplán tapló.
Oké biztosan sérült, mert elvált szülők gyereke, biztosan utàlja a gonosz mostohát és mostohatestvért, mert azóta nem az apja csinál meg helyette mindent.
Majdnem 17 évesről van szó.
Valaki jótanáccsal, megoldással? Utálom a konfliktusokat, de elegem van...
Volt, aki sokat kérdezett még és aki félreértette, amit írtam. Próbálok plusz infót adni.
Az én kisgyerekem van sokat az apukájánál. A mostoha kamaszgyerek többet van itt az édesapjánál.
A válás bő 10 éve volt. A korábbi "mostohák"-ra írtam, hogy nem volt igazi együttélés, tehát a nevelésbe és gondoskodásba se szóltak bele érdemlegesen. Én vagyok az első, akivel tartósan összezárva kell lennie.
Tisztaságmániás nem vagyok, de nekem a természetes, hogy az asztalnál az evéshez használok tányért, az asztal fölött eszem és észreveszem, ha mégis leeszem a padlót (sajnos hófehér a kő:-(). A padlón a foltok: lekvárcsöpp, szörpcsöpp, olaj, nyerstojás, tej, kakaó elég látvanyosak és mindennaposak. Van, hogy felseprek es felmosok es kamaszgyerek eszik es a konyha fele morzsás és foltos, mintha egy hete nem lett volna takaritva.
Ezt nem tudom mind a nem általam odatett fehér kőre fogni.
Édesanyával az együttműködés elképzelhetetlen. Régebben panaszkodott, hogy a gyerekeinek fizetnie kell a szemét levitelért és trehányak, de amikor meghallotta, hogy az édesapa házirendet vezetett be és lennének elvárások, akkor elkezdett vagdalkozni, hogy elhanyagoljuk szegény gyereket és miért kényszerítjük bevásárlásra, takarításra. Így a vele egységes nevelés nem megvalósítható.
Nem jó tanuló. Sokszor nem is akar tanulni, sokszor ráfogja a tanárra, hogy de túl szigorú. Ha kéri az apja tanuljon, mert másnap dolgozat, akkor kikéri magának, hogy ő már mindent megtanult. Havonta egyszer láttam tanulni, akkor is kéri az édesapja segítségét hozzá.
Megértés, meghallgatás. Rendszeresen kezdeményezek vele beszélgetést (napi szinten) milyen volt a napja, hogy érzi magát. Sokszor válaszol, mesél és beszélgetünk, de ahogy őt érintő kritika hangzik el, ami kimerül abban, hogy légyszíves takaritsd le magad után legközelebb a pultot, akkor dúl-fúl.
Édesapja nagyon szereti, ő a szeme fénye, ő kifejezetten odafigyel rá, meghallgatja, kérdezi mi bántja, lelkizik is vele.
Édesapjával sokszor átbeszéltük ezt és igen ő végképp nem erélyes, valószínűbb, hogy az eddigi minimális elvárásokat is csak miattam csinálja. (Igaz korábban azt mondta, neki is ez az alap és ő így nevelte a gyerekeit.)
Mikor kezdődött? Az elejétől így volt (1-1,5 év), de az iskola miatt a tanulást el tudtam fogadni, mint mentséget és a kamaszkor hangulatingadozásait is, de valahogy nem érzékelek változást és most visszaestünk a kezdeti szintre, amikor is a saját szobája is trágyadomb (koszos, büdös és szemetes és minden szanaszét dobálva) és emellett ezt kezdi a konyhában is. (Ami egy darabig ment pedaul elpakolt maga utan, de most egy két hónapja nem.)
Másnak a kisgyereke neki idegen, es nem is várhatom, hogy majd 10 év korkülönbséggel bármit is kezdjen vele. Csak megbántani se kell azzal, hogy annyit se mondd neki hagyja békén. A kistesója is érző lény és ő is nehezen kezeli az "új apukát", de ha ő beszól a mostohaapjának arra azonnal ugrok és leszidom és megkérem ne így viselkedjen.
Sok jó meglátás volt, ez nekem segítség és jobban átlàtom a saját helyzetem is.
válasza:Kérdező; “mert a kicsi az enyém”?
Azt írod többet van a szigorúan idézőjelbe rakott mostohalányod nálatok, mint a “tiéd”.
Ezt így vele is érezteted vajon? Szerinted nyilván nem, de őt is megkérdezném erről...
29-es a mostohagyerek azert van csak idezojelben, mert egyreszt mivel már kamaszként ismertem meg nehezen mondom rá, hogy gyerek. Másrészt a férjem gyereke és nem is akartam és akarnék rátelepedni, igyekeztem olyan félként kezelni, ahogy bármelyik kamaszt, akivel valami miatt megismerkednék. (Tehát nem "felette" lenni, hanem mellette állni. A mostohaszót eleve nem szeretem, az olyan mintha mostohán is bánnék vele, ami nem igaz.)
Az édesanya hol van? Jó kérdés, de ő általában az extrákat nyújtja (márkás ruha, nyaralás, étterem, wellness, ajándékok etc.).
válasza:A "nyafogó kisgyerek" kontra "elutasító nagy testvér" témához még írnék.
Két kisgyerek apukája vagyok és hihetetlen öröm számomra, hogy nagyobbik gyerekem szeretettel fordul a kicsi felé. Bevallom, izgultunk, hogy nem lesz-e hosszú állóháború a kistestvére ellen, amiért anya, apa figyelmén, törődésén osztoznia kell vele.
Ugyanakkor a szeretetet, kedvességet nem lehet kikényszeríteni. A kisgyerek valóban egész álló nap mondaná a maga kis dolgait, ezt vagy jó lélekkel hallgatod, vagy sehogy.
Én törekszem arra, hogy amikor csak tudom, meghallgassam, mert NEKI fontos, hogy elmondhassa. És mert arra gondolok, ha most nem hallgatom meg, kamaszkorában hiába megyek utána, hogy mondja el, mi történt vele, mi foglalkoztatja. Ha nem tudom meghallgatni, akkor udvariasan és kedvesen mondom neki, hogy nem tudom meghallgatni. Na de én az apja vagyok, nem kamaszkorú testvére.
Ami itt elvárható szerintem: hogy tapintatosan és kedvesen szóljon a lány a gyerekhez, úgy utasítsa el. Namost a tapintat pont nem a kamaszok sajátossága. :DDDD Valami alapvető viselkedést ebben el kéne várni, de túl sokat nem lehet. A kisgyereket próbálni kell megtanítani arra, hogy ne akarja a lánynak mondani, ha ő mással foglalkozik. Akkor sem, ha egész álló nap a telefonjába bújik. Én pl. a kérdező helyében, ha ott vagyok, azonnal a kisgyerekhez fordulnék, hogy "Nekem mondd el, én szívesen meghallgatom." Szerintem a kisgyerek is ahhoz fog ezután fordulni, akiről azt tapasztalja, hogy örömmel meghallgatja.
Persze jó lenne, ha a kamaszlány is szeretettel fordulna kistestvére felé, de erre itt esélyt se látok. Elsősorban amiatt, hogy túl nagy a korkülönbség. Másodsorban amiatt, hogy gondolom egyke gyerek lehetett addig, talán unokatesók, barátok körében sem volt olyan helyzet, hogy mindig ott van egy egész kicsi, akihez látta volna, hogyan viszonyulnak a többiek. Harmadsorban azért, mert érzi a különbséget, hogy a kicsi teljesen abba a családba tartozik (apa és anya együtt él), és annál dühösebb, hogy neki nem élnek együtt. A testvérféltékenység így durvábban jelentkezik.
Valaki írta, mennyire rossz a gyereknek ez a váltott élet anyánál-apánál. Nekem is van olyan aggodalmam, hogy ez csak a szülők számára tűnik legjobb kompromisszumnak. Érdemes lenne a lányt megkérdezni, hogy ő így jól érzi-e magát. Ha nem, akkor háromoldalú egyeztetéssel (lány, apja, anyja) döntsék el, melyiküknél lakjon. Mivel nemsokára nagykorú lesz a lány, szerintem a gyerektartásban is könnyen meg tudnának egyezni a szülők, hisz már csak rövid ideig kéne fizetnie a külön élő szülőnek.
32-es. Nem egészen vagyok biztos benne mire célzol.
A saját gyerekem sokszor nincs itt (igen rossz az ide-oda rángatása), nekem olyankor hiányzik, ha nincs, de el kell fogadnom. Ezt azért írtam, mert nem "nyafoghat" folyton es idegesitoen, ugyanis itt sincs fizikailag van, hogy egy teljes hetig. Olyankor a nagynak biztosan nem lehet vele semmi baja (csokin osztozkodas se).
A "mostoha" általában pont a hétvégeket tölti az édesanyjánál, amiről nekem az a véleményem, hogy így pont nagyon kevés a lehetőség a közös programra, vagy akár a közös takarításra, rendrakásra, amikor nem kell senkinek úgy éreznie csak ő "dolgozik" a többiek bezzeg pihenhetnek. A férjemet is ez bántja, hogy a hétköznapok fáradt estéi jutnak neki, az édesanyának meg az önfeledt hétvégék. Én szorgalmaztam legyen legalább egy két hétvegét itt is vagy legalàbb vasárnapokat (márcsak az összeszokás miatt is, de leginkább az édesapja miatt, hogy hátha akkor kevesebb lesz az ajtócsapkodás, a vita). Ez azonban már tényleg nem az én terepem, hanem a szüleinek a megegyezése. Legyen ott, ahol jól érzi magát, ahol nem frusztrált, ahol jó neki.
Goldmund73: szia! A kicsinek nem a kamasz edesapja az apja. Neki is nehez, sokszor feltekeny es vele se könnyű. Ilyen értelemben kortól függetlenul, mindkét gyereknek nehéz ez a helyzet.
Az én kicsim nekem sokszor mondja miért nem vagyok az apjával. Nehezen érti meg. Igaz nem is 10-en éve váltam el.
A tanácsokat nagyon köszi, van amit nem lesz nehéz alkalmazni, kiprobalni.
válasza: válasza:Itt a gond, hogy azt mondják a szülőnek a gyereke mindig gyereke, akár 5, akár 35 éves. Neki is nehéz lehet úgy élni, olyan közegben, ahol csak kormondatokban lehet megfogalmazni ki kinek a kicsodája.
A legutóbbi hozzászólásodból az tűnik ki, hogy próbálsz vele beszélni, de külső szemlelokent is azt a benyomást kelti, hogy nem az a célod, hogy őt meghallgasd, hanem hogy a végén Te elmondhasd, hogy mit hogy kellene csinálnia. Ez felnőttként is bántana engem is.
Biztos hogy mindenki más mindig rendet tart és elpakol maga után? Engem az borított ki, hogy én rendet csináltam, és más családtag meg vegigtrappolt a felmosott házon például...
Mindezek mellett engem is megfojt az, hogy hiába hogy én már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz, állandóan a telefonon kell lógjak, mert ha nem, lemaradok valamiről (nyilván más dolgokról, mint amikről egy kamasz).
Próbálj meg céltalanul időt tölteni vele, aztán később beszélgetés közben elkezdeni pakolaszni, aztán megkerdezni, hogy van-e kedve segíteni kicsit, mert ha hamarabb kész, el tudtok menni valahova.
És tarts ki, senkinek sem lehet ez könnyű.
válasza:Közben megint új infók jöttek.
Tehát, ha jól értem, a kisgyerek sem kettőtök gyereke, hanem te hoztad előző kapcsolatodból. Jaaaajjj!!!
Ne haragudj, de ez így már nagyon bonyolult érzelmi háló....
Két válási sérült gyerek, akiknek egyik szülője sem közös. Amikor a lány nálatok van, akkor ő az apjával van, a kisfiú az anyjával. Nem csoda, hogy a lány utál téged, és amennyivel rosszabbul van nevelve, annyival bunkóbban is mutatja ki. A kisgyerekkel szembeni bunkózása is részben neked szól, ebben biztos vagyok.
Anyukával az együttműködés elképzelhetetlen. Hát innentől minden jó ötlet csak feleannyit, vagy inkább negyedannyit ér...
Anyuka fizet a gyerekeinek a szemét leviteléért. Nos, ez egészen extrém; ha anyuka így nevelte a nagylányt is, akkor nem csodálom, hogy ez lett belőle kamaszkorára. A másik kérdés: eszerint anyukának van több gyereke is? Új párjától, vagy a párodtól valók? Természetesen ez is csak komplikálja az érzelmi viszonyokat. Nem csodálom, hogy a lány teljesen meg van bolondulva.
És mi lesz vele egyébként, ha leérettségizik? Ha rossz tanuló, nyilván nem tanul tovább. Jó szakmája lesz? Dolgozni fog? Akkor is felváltva lakik majd itt és ott? Szerintem a kapcsolat normalizálódása csak akkor várható, ha a lány önállóan fog lakni és csupán vendégségbe fog járni apjához is, anyjához is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!