Jogosan vagyok kiakadva a "mostohagyerekemre" vagy csak türelmetlen vagyok?
Hosszú lesz. Siránkozós és kamaszok szüleinek a válasza érdekel vagy olyan fiataloké, akik kinőttek már a kamaszkorból és reálisan tekintenek vissza a pár évvel ezelőtti viselkedésükre.
Eddig azt hittem a mostohalányom jófej csak kicsit lustácska. Az azonban mindig is zavart, hogy az apjának folyamatosan beszól, nem csinálja meg, amit kér, kritizàl és maximálisan kihúzza magát a házimunka alól.
Azonban az elmúlt pár hónapban alaposabban megismertem. Íme néhány tipikus dolog amit tesz és ami egyre jobban irritál:
Ha eszik sose meg se kérdezi más éhes-e vagy mikor lesz reggeli/ebéd/vacsora csak fogja és kiszolgálja magát. Az asztalt koszosan, padlot morzsasan, foltosan otthagyja maga utan, sokszor még a tejet, felvaggottat is kintfelejti.
Ha nincs kedve ehhez a nagy onallosaghoz, akkor szól az apjának készítsen neki ennivalót. Amikor az apja eléteszi, akkor 10 esetből egyszer mondja, hogy köszönöm.
Bármilyen házimunkában való segítségre megkéri az apja vagy most már én is, akkor megy a szájhuzogatás, feleselés és a majd majd és végül vagy egy nappal később a felét elvégzi vagy kivárja, hogy más elvégezze helyette. (Pl.: mosogatás, porszívózás, teregetés).
Van egy kutyája. Rendszeresen szólni kell menjen vele sétálni, ilyenkor felháborodik miért piszkálja az apja. Ha le is viszi maximum 10 percre. A kutyát ő akarta, de még a szőrkikefélést is halálos rabszolgamunkának tekinti. A kutya frusztrált, harapós. Rendszeresen nyúzza, annak ellenére, hogy morgással jelzi a kutya, hogy neki az nem jó.
Elvétve, háromhavonta egyszer magától felajánlja a segítségét, de egyből el is felejti és ha emlékeztetjük rá, akkor dühöngve csinálja meg.stb.
Ami ezeken felül van: még vécépapírt se képes maga után tenni, ha elfogyott. Sose hagy semmilyen édességet a kistesójának (ok mostohatestvér, de mégis). Ha nincs otthon valami, akkor megjegyzéseket tesz, hogy nincs ez vagy az, de ha megkérjük menjen el a boltba felháborodik miért ő??? (Átlagosan az elmúlt fél évben 2-szer volt boltban.) A főtt ételek 80%-ára megjegyzést tesz, hogy ez vagy az a baja vele. (Rettenetesen válogatós, nem a főztünk a rossz.)
Ha a kistesója szól hozzá, miközben telefonon babrál, akkor sose válaszol neki. Csak ül ott, mintha megse hallaná. Ha emiatt a tesó figyemet akar kicsikarni és már nyafog, akkor meg neki is beszól vagy ráförmed.
Ha elmossuk utána a poharát, akkor megjegyzést tesz miért dugjuk azt el (a szárítón vagy a szekrényben a poharak között van olyankor), ha ráhagyjuk és berohad a pohár alja, akkor meg megjegyzi berohadt. Ha ilyenkor netán észrevételezzük, de ő nem akarja, hogy elmossuk, akkor faképnél hagy minket.
Ha nem tetszik, amit az apja mond neki feltekeri a hangerőt.
Jó jegyekért kapott ruhákat, amikor rossz jegyeket kapott az előre megállapított büntit kihagyta, mert neki eredetileg se tetszett a rendszer és őt nem érdekli.
Múltkor már megjegyzést tett a kistesójára, hogy de ő se mondja, hogy légyszíves, ha kér valamit. Ezen felhúztam már magam, mert én folyamatosan rászólok, ha ilyet csinál (és ő 10-ből 2-szer nem "kér"), és mindig minden más udvariatlanságért is szólok neki.
Tegnap oda jutottam sok apróságot egybevéve (mert már velem is olyan hangvételt engedett meg, mint az apjával), hogy még egy-két ilyen és felrobbanok.
Hozzáteszem szokott az apja szólni, hogy ezt vagy azt csinálja, ne csinálja vagy miért nem szép dolog, csak épp magasról leizéli.
Nagyjából mindegy mire merünk megjegyzést tenni, mindegy milyen kedvesen, olyankor ajtócsapkodás, felhúzott orral elvonulás a reakció.
Én nem ilyen kamasz voltam, ezért nehezen fogom föl, hogy lehet valaki ennyire lusta, sértődékeny, illetlen és sokszor szimplán tapló.
Oké biztosan sérült, mert elvált szülők gyereke, biztosan utàlja a gonosz mostohát és mostohatestvért, mert azóta nem az apja csinál meg helyette mindent.
Majdnem 17 évesről van szó.
Valaki jótanáccsal, megoldással? Utálom a konfliktusokat, de elegem van...
válasza:
válasza: válasza: válasza:Ha eszik sose meg se kérdezi más éhes-e vagy mikor lesz reggeli/ebéd/vacsora csak fogja és kiszolgálja magát - igen, ÉS? Nem kéne kontrollálni az evést, babám! Én anorexiás meg bulimiá lettem, mert mostohaanyámnak "szent" volt a KÖZÖS :D kajálás, és ha épp előtte ettem akkor is kellett, este kilenckor már nem lehetett enni, stb.
Amióta elköltöztem aki megemlíti az evést és iránítani próbál benne elküldöm az anyjába.
- az elrakodás alap, az morzsákat stb én sem szeretem, mindig elcuccoltam magam után
- a hülye nyafogó gyerekeket én sem bírom, bocs. Ha dolgom van, pl. írok valamit a laptopon, akkor várja ki azt a kettő percet, míg befejezem (öcsém is folyton nyávogott, ha nem kapott mostazonnal figyelmet, én meg úgy voltam vele, tud várni kettő percet)
Amúgy kamasz, mi apámmal nézeteltérés esetén sokszor a szoba két végéből kiabáltunk.
Elmúlik, és én még nyugis kamasz voltam :), ajtót is csak egyszer csaptam be mérgemben :D
válasza:jaaa, és a testvére! MIT csinál? Mert nálunk a hülye kisöcsém volt a szent, aki kedvére nyávoghatott, le se szarták kb., csinálni persze nem csinált semmit, mert "kicsi" :D.
Hagyjuk már, tudod mi a baja a gyereknek?
- hogy az apja így-úgy foglalkozik vele
- anyjával ilyen-olyan a kapcsolat
- a mostohaanyja utálja
- és két perc nyugta nincs, mert az ostoba testvére nyúzza
Én mikor már elegem lett a tesómból bezárkóztam a szobába akár egész napra, mert különben folyton a nyakamon lógott volna.
válasza:Dühöngés meg hiszti helyett egyikőtök fejében sem merült fel, hogy elvigyétek szakemberhez a gyereket? Láthatóan a töke tele a válással, nem sem dolgozhatta rendesen és főleg nem kíváncsi az apja új gyerekére meg új nőjére.
Hogy az istenbe ne lázadna és bunkózna, üvölt róla, hogy nem tudja kezelni és feldolgozni a szituációt.
válasza:Hát..
50% nevelési probléma
20%elkényeztetes
15%a gyerek rossz természete
5% lelki gondok
10%egyéb
válasza:Jogos.
Valószínű apuka/meg az igazi anyja nem egy erős jellem, ez magában hordozza ezt a viselkedést egy fejlődő emberkénél.
Ezt meg már helyrehozni....szinte képtelenség.
Más stratégia kellene, próbálj nagyon kedvesen, türelmesen bánni vele, vagy idegeid megkímélése érdekében minimálisan foglalkozni vele.
válasza:Miért kellene megkérezni, hoyg más is akar-e enni, ha ö éhes? Ennek semmi értelme sem lenne, ez normális.
Viszont az apja helyében nem készítenék neki oda kaját, erre azért képes egyedül is. Ha meg az apa megteszi, akkor illene megköszönni, feltéve, hogy ez náluk régebben is szokás volt - mert nem mindenhol megszokott.
A házimunkában legyen meg a saját feladata, a "megkérik" valamire tipikusan az, amit egy kamasz nem szeret megcsinálni, mert "miért mindig én". Ha fix feladatai vannak, akkor nincs ilyen kibúvó. Saját maga után tartson rendet - a szobáját takarítsa, a ruháit mossa-teregesse egyedül.
Ami a kutyát illeti, közölni kel vele, hoyg vagy rendesen ellátja, vagy a kutya elkerül a háztól olyan helyre, ahol rendesen foglalkoznak vele.
Azt nem kellene elvárni, hogy "felajánlja" a segítségét, legyen meg a saját feladata meg a többi családtagnak is.
Ami a Wc-papírt illeti, legyen a WC-ben tartalék papír, akkor nincs kínos helyzet, ezt a legtöbb tini nem szereti megcsinálni, mert kínosnak érzi.
Ami a testvérnek adott édességet illeti, nem neki kell a kicsinek adnia, te (az apával közösen) osszátok el, kinek mennyi jár és több nincs.
A bevásárlás nem az ö dolga, de ha nem hajlandó vészhelyzetben besegíteni - ha valami sürgösen kellene, neki meg szabadideje van -, akkor neki ne vegyetek meg privát dolgokat (tampon/betét, tusfürdö, deo, stb)
Ha az otthoni kaja nem ízlik neki, akkor nem kell megennie, vagy föz jobbat, vagy eszik valamit,amit éppen talál (zsíroskenyér, stb)
Az ebben a korban félig-meddig természetes, ha a kicsivel nem akar foglalkozni (mekkora a kicsi??), ez a legtöbb kamasznak kellemetlen, és nem is az ö feladata.
Ami a poharát illeti, hagyjátok koszosan, ha neki megfelel, akkor az az ö dolga - és akkor eggyel kevesebb dolog van, amin összekaptok. HA neki nem tetszik, hoyg koszod, akkor majd elmossa.
A jó vagy rossz jegy nem arra való , hoyg ezért jotalmat vagy jutalommegvonást kapjon, a ruha "jár", és tanulni meg neki kell, ez a saját felelösége. MInél jobban eröltetitek, annál kevésbé fogja csinálni.
Az udvariassági formulákat eröltetni ilyen korban értelmetlen, ti tartsátok magatokat a megszokott rendszerhez, ha ö nem teszi, azt ne vegyétek észre, így fog a leghamarébb visszaállni a normál stílusra.
Ha meg nem hallgat arra, amit mondtok neki, akkor ti se figyeljetek rá, ha meg szemtelen, akkor hagyjátok abba a vele való kommunikációt, mert minden nevelési kísérlet csak ellenkezést vált ki belöle.
Lehet, hogy te nem voltál ilyen - habár ez nem túl valószínü, vagy nem emlékszel a negatív dolgokra, vagy annyira el voltál nyomva, hogy nem mertél lázadozni, ami azért ilyen korban természetes - de a kamaszok 99 %-a ilyen. Ami nem nagyon fontos, azzal ne foglalkozz, viszont ami tényleg az (saját dolgok rendben tartása) az meg ne legyen vita tárgya.
Ennek semmi köze az elvált szülökhöz, ez csak divatos hülyeség, nagyon sok elvált szülö gyereke sokkal jobban érzi magát, mint veszekedös, de együtt maradó szülöké.
HA meg úgy érzed, veled van baja - ami lehet igaz is, meg lehet túlérzékenység is részedröl -, akkor a lehetö legkevesebbet kommunikálj vele, a nevelését hagyd az apjára, és te tényleg csak akkor szólj hozzá, ha feltétlen kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!