Melyik a jobb: a gyerekekkel minden apróságon veszekedő, türelmetlen apuka vagy ha nincs apa a mindennapokban?
Két gyermekünk van 2 és 4 éves tündéri kislány és kissrác, de már rettegek, hogy az apjuk épp miért kiabál rájuk: kézmosás, cipőlevétel, 2 szem morzsa a földön, rendetlenség és hasonlók. Az így felnövő gyerekekből lesznek neurotikusak, mint tudjuk.
Én akár hogy is "kompenzálok", az apjuknak mániája a rend és tisztaság, de huncutkodni, bohóckodni, amire igazán szükség lenne,na az eszébe sem jut.
Akarta a gyerekeket, de az "egészséges" nevelési elveket nem érti meg.
Már nekem kezd elegem lenni, mert nem akarom hogy mindig ellent mondjunk egymásnak és hogy folyton rájuk szól.
Egyetemet végzett értelmiségi férfi, agyilag szerintem felfogja, de változtatni nem tud magán.
A gyerekek maguk módján szeretik, de engem egyértelműen sokkal jobban.
válasza: válasza: válasza:
válasza:A leírtak alapján én úgy látom, hogy nem csak egy enyje-benyje, hányszor mondtam moss kezet van, kiemelném "KIABÁL"
és még ezt is "Bohóckoni, huncutkodni eszébe sem jut"
Én úgy gondolom, próbálj meg ha csak rövid időre is de elmenni, és külön lenni, lehet hogy nagy változást csak így érnél el, ha látja hogy ezek a viselkedési formák, téged mennyire bántanak...
És akkor a kiabálásról, és hogy hogy nő fel egy gyerek így, én vagyok az élő példa....
Nevelőapám 3 éves kora óta nevelt..kiabálás, szidás, bünti, ha lehajoltam "nézz a szemembe"....nem ütött meg sosem...
Hogy mit ért el az állandó "lelki terrorral" azzal, hogy mikor nem raktam rendet összeszedte a játékaimat, majd megtudod, majd kidobom, majd odaadom annak aki rendben tartja maga után" Semmit, vagy hazudok, de azt hogy mikor rossz jegyet vittem haza, belenéztem a szemébe, és undorral néztem rá, beszélt és nem is halottam csak azt hajtogattam magamba "inkább adnál egy pofont és küldenél a szobámba"
Már felnőttem van egy lányom, kissé talán el van kényeztetve, de sosem kiabálok, és ha véletlenül mégis, akkor bűntudatom van.
Lelkileg viszont megviselt, sokkal inkább bántanak a kimondott szavak, és azoknak a súlya...nem vagyok depressziós, de túl érzékeny ember lettem tőle...kis "pofonokat" is nagynak élek meg az élettől. úgy gondolom, változtatnod kell, kompromisszumot kell kötni...
Édesanyámra is dühös voltam, mert nem állt mellém, ne akard hogy gyermekeid is ezt gondolják, hogy nem véded őket meg
válasza:Ha valaki ennyire nem érti meg, hogy Ők még gyerekek és Ő is ugyanilyen volt gyereknek!!! akkor jobb nélküle. Legalább egy ideig, hogy milyen rossz nélkülük. Ideiglenesen Szüleidhez költözni nem tudsz?
próbáld rávezetni arra, hogy örüljön nekik, hogy egészségesek! Más gyerekek elevenebbek több baj van velük! Hogy másnak nem lehet vagy akármi! Csak lássa, hogy a gyerekek ilyenek és tök jó, hogy vannak!
Ő is volt valaha kicsi, azt hiszi Ő olyan fäsza csávó volt már 4 évesen?
25/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!