Jogosan vagyok kiakadva a "mostohagyerekemre" vagy csak türelmetlen vagyok?
Hosszú lesz. Siránkozós és kamaszok szüleinek a válasza érdekel vagy olyan fiataloké, akik kinőttek már a kamaszkorból és reálisan tekintenek vissza a pár évvel ezelőtti viselkedésükre.
Eddig azt hittem a mostohalányom jófej csak kicsit lustácska. Az azonban mindig is zavart, hogy az apjának folyamatosan beszól, nem csinálja meg, amit kér, kritizàl és maximálisan kihúzza magát a házimunka alól.
Azonban az elmúlt pár hónapban alaposabban megismertem. Íme néhány tipikus dolog amit tesz és ami egyre jobban irritál:
Ha eszik sose meg se kérdezi más éhes-e vagy mikor lesz reggeli/ebéd/vacsora csak fogja és kiszolgálja magát. Az asztalt koszosan, padlot morzsasan, foltosan otthagyja maga utan, sokszor még a tejet, felvaggottat is kintfelejti.
Ha nincs kedve ehhez a nagy onallosaghoz, akkor szól az apjának készítsen neki ennivalót. Amikor az apja eléteszi, akkor 10 esetből egyszer mondja, hogy köszönöm.
Bármilyen házimunkában való segítségre megkéri az apja vagy most már én is, akkor megy a szájhuzogatás, feleselés és a majd majd és végül vagy egy nappal később a felét elvégzi vagy kivárja, hogy más elvégezze helyette. (Pl.: mosogatás, porszívózás, teregetés).
Van egy kutyája. Rendszeresen szólni kell menjen vele sétálni, ilyenkor felháborodik miért piszkálja az apja. Ha le is viszi maximum 10 percre. A kutyát ő akarta, de még a szőrkikefélést is halálos rabszolgamunkának tekinti. A kutya frusztrált, harapós. Rendszeresen nyúzza, annak ellenére, hogy morgással jelzi a kutya, hogy neki az nem jó.
Elvétve, háromhavonta egyszer magától felajánlja a segítségét, de egyből el is felejti és ha emlékeztetjük rá, akkor dühöngve csinálja meg.stb.
Ami ezeken felül van: még vécépapírt se képes maga után tenni, ha elfogyott. Sose hagy semmilyen édességet a kistesójának (ok mostohatestvér, de mégis). Ha nincs otthon valami, akkor megjegyzéseket tesz, hogy nincs ez vagy az, de ha megkérjük menjen el a boltba felháborodik miért ő??? (Átlagosan az elmúlt fél évben 2-szer volt boltban.) A főtt ételek 80%-ára megjegyzést tesz, hogy ez vagy az a baja vele. (Rettenetesen válogatós, nem a főztünk a rossz.)
Ha a kistesója szól hozzá, miközben telefonon babrál, akkor sose válaszol neki. Csak ül ott, mintha megse hallaná. Ha emiatt a tesó figyemet akar kicsikarni és már nyafog, akkor meg neki is beszól vagy ráförmed.
Ha elmossuk utána a poharát, akkor megjegyzést tesz miért dugjuk azt el (a szárítón vagy a szekrényben a poharak között van olyankor), ha ráhagyjuk és berohad a pohár alja, akkor meg megjegyzi berohadt. Ha ilyenkor netán észrevételezzük, de ő nem akarja, hogy elmossuk, akkor faképnél hagy minket.
Ha nem tetszik, amit az apja mond neki feltekeri a hangerőt.
Jó jegyekért kapott ruhákat, amikor rossz jegyeket kapott az előre megállapított büntit kihagyta, mert neki eredetileg se tetszett a rendszer és őt nem érdekli.
Múltkor már megjegyzést tett a kistesójára, hogy de ő se mondja, hogy légyszíves, ha kér valamit. Ezen felhúztam már magam, mert én folyamatosan rászólok, ha ilyet csinál (és ő 10-ből 2-szer nem "kér"), és mindig minden más udvariatlanságért is szólok neki.
Tegnap oda jutottam sok apróságot egybevéve (mert már velem is olyan hangvételt engedett meg, mint az apjával), hogy még egy-két ilyen és felrobbanok.
Hozzáteszem szokott az apja szólni, hogy ezt vagy azt csinálja, ne csinálja vagy miért nem szép dolog, csak épp magasról leizéli.
Nagyjából mindegy mire merünk megjegyzést tenni, mindegy milyen kedvesen, olyankor ajtócsapkodás, felhúzott orral elvonulás a reakció.
Én nem ilyen kamasz voltam, ezért nehezen fogom föl, hogy lehet valaki ennyire lusta, sértődékeny, illetlen és sokszor szimplán tapló.
Oké biztosan sérült, mert elvált szülők gyereke, biztosan utàlja a gonosz mostohát és mostohatestvért, mert azóta nem az apja csinál meg helyette mindent.
Majdnem 17 évesről van szó.
Valaki jótanáccsal, megoldással? Utálom a konfliktusokat, de elegem van...
Koszi a válaszokat.
Nehany komment:
2-es: kistesotol nagyon sokat elvarok: reggel/este beágyazas, maga utan asztal letarakaritas es mosogatoba bepakolas, teregetesben segites, rendrakas a szobajaban, sajat dolgai visszavitele a szobajaba, felmosasban/sepresben szokott segiteni. Furdoben maga utan elpakolas, ruhak szennyesbe tetele, velem el kell jonnie vasarolni es neki is "cipelni" valamit. Raszolok, ha nem koszon, ha nem szepen ker, ha nem koszoni meg a dolgokat. Ez mind alap. Ha valamit elfelejt szolok erte es megkerem menjen vissza es csinalja meg. Neha neki sem tetszik, de megcsinalja :-).
3-as (ha jol emlekszem): eves...nem azzal van bajom, hogy egyedul es onalloan kepes enni, hanem: SOSE olyan figyelmes, hogy legalabb megkerdezze szeretne-e mas is csatlakozni es esetek legtobbjeben o kiszolgalja magat, de nem pakol el maga után, nem szól, ha valami elfogyott, nem.kérdezi meg kér-e más is és hagyjon-e? A sose azt jelenti sohasem. Ha mégis az egyenlő az apa csinálj nekem kajáttal vagy miért nincs ez vagy azzal.
A nyafogos kisteso: a kamasz az asztalnal, ha beszelsz hozza, ha nem azaz folyamatosan a telefonjan csung. FOLYAMATOSAN: ha a kisteso mesélni kezd neki valamit vagy kerdez tőle, akkor ül mereven bámulva a telefonját és NEM SZÓLAL MEG. Teljesen ignorálja a másik gyereket. Szegény kicsit sajnálom, mert nincs reakció a nagy részéről. Miután ez 2-3 alkalommal ismétlődik, akkor kezd nyafogni vagy hangoskodni, hogy figyeljen rá. Ekkor a kamasz kegyeskedik RÁFÖRMEDNI vagy szívatni valamivel.
Azaz nem arról van szó, hogy odamegy a laptopnal elfoglalt kamaszhoz es akar valamit es egybol.nyafogva es a kamasz szol, ne haragudj most nem erek ra majd....kor tudok figyelni vagy az se hangzik el, hogy most hagyjal. Hanem sokadszori kommunikacios kiserletre durva lepattintas az elso reakcio. Nem hiszem, hogy ezt barmelyik kisgyerek megerdemli.
Ez nekem kulonosen rosszul esik, mert a kicsi az enyem es latom nem erti a szitut es en szoktam szinte mindig szolni neki, ne zavarja a nagyot most nem er ra. Multkor mar majdnem kicsuszott a szamon, hogy nem latod, hogy valaszra se meltat annyira leizeli a fejedet????(de inkabb csondben maradtam).
A kozos etkezeseket rég nem eroltetem, a sajat gyerekemmel szivesen eszek egyutt es esetleg hetvegente egyszer probalom osszeterelni oket. Enni es mindent megenni nem kotelezo, de nagyjabol ez az egy lehetoseg van, hogy a kamasz is leszalljon a mobiljarol es kicsit egyszerre legyuk egy legterben. Remelem ettol nem lesz se bulimias, se anorexias.
válasza:Körülbelül a panaszok harmada/fele jogos.
- Akkor eszik, amikor akar, viszont utána hagyjon rendet.
- Ki kell találni egy menetrendet, hogy melyik házimunkák az övék, pl. minden hétvégén a porszívózás, és akkor azt szombat reggeltől vasárnap délutánig ő ossza be, mikor akarja csinálni. Ne legyenek random házimunkák, legyen előre megtervezve kinek mikor mit kell csinálnia
- Nem kötelezhető arra, hogy jófejkedjen a kistestvérével, engem is kiakasztana egy kis gyerek
válasza: válasza:Közben elolvastam a többi választ is. A tippeket, tanácsokat köszönöm. A tovàbbiakat is. (Elverni nem fogjuk.)
Nyafogós kicsit leírtam.
Válás régen volt (nagyon rég), előttem voltak más "anyukák" csak nem tartósan és nem egy háztartásban.
A kicsi fele időben az édesapjánál van (nem lóg a nagy nyakán).
Igyekszem kezelni a helyzetet és a magam nyűgjét.
Valaki írta, hogy utálom. Épp ez az, eddig kedveltem és vannak nagyon aranyos, kedves megnyilvánulásai, sok esetben érett gondolkodású már, de eddig felém nem is volt ilyen "tapló", csak most kezdett betelni a pohár.
Házimunkarendünk volt már korábban, a ráeső beosztást ritkán csinálta meg, az volt a kifogás, hogy de őneki tanulnia kell (es kapta a rossz jegyeket es mobilozott a szobajaban.tehat se nem tanult se nem hazimunkazott). Én hagytam, hogy az apja kezelje ezeket, de sokszor ő is fölmentette.
válasza:1. Nem kell megkérdeznie, miért kellene? Viszont ha ganét hagy maga után, vissza kell küldeni és elpakoltatni vele.
2. Csak akkor csináljatok meg neki bármit, ha használja a varázszsavakat (kérem, köszönöm, légy szíves).
3. Házimunkát felosztani, vagy egy listából válasszon magának 1-2 dolgot de azt meg kell csinálni, különben nincs net/telefon.
4. Adni neki egy hónapot, ha addig nem kezd el normálisan foglalkozni a kutyával, a kutya új gazdihoz kerül.
5. Ha nem megy el a boltba, akkor nem eszik olyan cuccot ami kell neki. Vegyetek magatoknak kaját, ha neki nem ízlik akkor lehet menni bevásárolni vagy lehet főzni magának.
6. Nagy betűkkel kiírni hogy tegyen budipapírt meg minden ilyesmit, mint a dedósoknak. Ha szóváteszi, közölni vele hogy igen, mivel dedósként viselkedsz, dedósként kommunikálunk veled.
7. A kistesót hívd el vagy foglald le amikor odamegy, a csajnak ő kvázi egy idegen gyerek, nem kell vele foglalkoznia. Nyilván nem akarta hogy legyen és ezzel fejezi ki a nemtetszését hogy nem szól hozzá, levegőnek nézi, így próbálja fenntartani a számára ideális állapotot (nem foglalkozok vele tehát nincs).
8. Apuci növesszen tököt és szálljon be a gyereknevelésbe. Egy kutyánál is akkor működik a tanítás ha mindenki egyformán következetes a családban.
17 évesen már nem gyerek és nem is hülye, azért csinálja ezt mert hagyjátok. Ha továbbra is ilyen, akkor kommunikációt a minimálisra csökkenteni vele, nem kell takarítania de akkor ne várja el a tiszta ruhát/kaját/stb. sem. Ha netet/telefont/extra ruhát akar, mehet diákmunkára. Álljatok a sarkatokra.
válasza:Nem írtad, hogy veletek lakik-e, vagy párod vasárnapi apuka. Nem írtad, hány éve váltak el a szülei, hány éve vagy te együtt pároddal. Nem írtad, milyen a kapcsolata az anyjával. Nem írtad, mióta vannak ezek a problémák.
Ezeket a dolgokat hogyan reagálja le a párod? Azt írtad, hogy szokott neki szólni. Csak gondolom eléggé erélytelenül.
Nos, a legelső, hogy pároddal többé-kevésbé egységes nevelési elveket képviseljetek. Elsősorban neki kéne számon kérnie a helytelen viselkedést, hisz az ő vér szerinti lányáról van szó. (Azt pl. még nem kaptad meg, hogy ne dirigálj neki, mert nem vagy az anyja? Mert még ez is jöhet ám!) A minimum minimuma az, hogy normális hangon szól hozzátok. Ha hozzád szól bunkón, a párodnak azon is fel kéne háborodnia! Normális családban a másik szülő is azonnal rászól a gyerekre, hogy "Hogy beszélsz anyáddal/apáddal?!" Az azonnali egységes fellépésnek mindig nagyobb a hatása.
Ugyanakkor pl. a kritizálós hajlamot simán betudnám a kamaszkornak. Ezt türelemmel és humorral kezelném.
"Ha eszik sose meg se kérdezi más éhes-e vagy mikor lesz reggeli/ebéd/vacsora csak fogja és kiszolgálja magát."
Mondjuk ebben semmi rosszat nem látok. Maximum a közös hétvégi ebédek miatt szólnék.
"Az asztalt koszosan, padlot morzsasan, foltosan otthagyja maga utan, sokszor még a tejet, felvaggottat is kintfelejti."
Mondjuk ezt viszont mindig szóvá tenném. De persze csak úgy lehet ezt csinálni, ha párodnak is ugyanolyan természetes, hogy elrakodik maga után. És milyen malac módra eszik, ha a padló is morzsás, foltos utána? Vagy te vagy tisztaságmániás és egy szem morzsán is fennakadsz? Ezt látni kéne ott és akkor.
A WC-papírt drága jó édesanyám se volt képes maga után kirakni. Egy idő után szokásommá vált, hogy amikor sietek be nagydolgomra, akkor legelső pillantásom a WC-papír tartóra esett, hogy van-e még, ill. elég lesz-e nekem. Ezt a problémát legegyszerűbb úgy megoldani, hogy az összes WC-papírt ott tároljátok a WC-ben, így mindig kéznél lesz.
Ha veletek lakik, akkor a házimunkából vegye ki a részét. De ez is csak akkor működik, ha a párod is kiveszi. Ha te voltál eddig a család ingyencselédje, akkor nem csoda, ha ő is a "cselédre" (rád) hagyja.
Kritizálásra visszatérve: ez a főzésre nem vonatkozik. Én azonnal megmondanám, hogy főzhet ő is, aztán az olyan lesz, amilyennek ő akarja (vagy amilyenre sikerül :DDD). Illetve megmondanám neki, hogy nyugodtan itt hagyhatja az ebédet, ha nem ízlik neki, legalább akkor másnapra is marad nektek. :DDD
Én mondjuk az ajtócsapkodást nem tűröm el senkitől. Utána megyek a szobába és emelt hangon oktatom ki arról, hogy lepereg a falról a festék, repedések lesznek a falon, ha csapkodja az ajtót. A pofavágás után is utána mennék és addig nem hagynám békén, amíg többé-kevésbé nem sikerül megértetnem vele, miért tartom helytelennek a viselkedését.
Amennyiben feltekeri a hangerőt (gondolom fejhallgatón), amikor beszélek hozzá, úgy tépném le a füléről azt, hogy csak pislogna. És onnantól én is feltekerném a magam hangerejét!
Az biztos, hogy kamaszkorban már nagyon nehéz nevelni a gyereket, tehát többé-kevésbé el vagytok késve.
Illetve ez amúgy is nehéz korszak, tehát egy határig rugalmasabbnak is kell lenni.
Nem írtad még azt sem, hogy egyébként az iskolában hogyan teljesít, mennyit tanul otthon. Ha sokat tanul, akkor azért a házimunkát annyira nem erőltetném. Iskolában inkább sikerélmény éri vagy kudarcok? A kudarcok miatt lehet frusztrált. Mi szeretne lenni? Hajlandó-e azért erőfeszítést tenni? Ha igen, akkor nem nevezném lustának.
Ha semmilyen célja nincs az életben, akkor viszont mi lesz vele középiskola után? Ez még sokkal fontosabb kérdés, mint hogy veletek hogyan viselkedik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!