Én vagyok túl türelmetlen, vagy ez titeket is idegesítene?

A ti szüleitek/nagyszüleitek mennyire szólnak bele a dolgaitokba? Most 23 éves vagyok, már 18 éves korom óta nem lakom otthon, 3 évig kollégiumban éltem az egyetem miatt egy másik városban, ahonnan csak havonta jártam haza, jelenleg pedig Angliában élek és évente olyan 2x tudok hazajönni 1-2 hétre látogatóba. Szóval elmondhatom, hogy nagyon önálló, független vagyok. Anya nagymamámmal egy házban él(ez se egészséges és el is akar költözni,de még egy darabig nem tud) most én 2-3 hétig itthon leszek,de megőrjítenek. Bár sose próbáltak létfontosságú dolgokba nagy mértékben belefolyni(pl. párválasztás,karrier stb),vagy ha igen,akkor könnyen le lehetett szerelni őket,főleg azzal,hogy egyszerűen bizonyos eseményeket nem mondok el nekik, de a napi dolgaimba,ha itthon vagyok iszonyatosan bele akarnak folyni. Ha nem úgy öltözöm,ahogy nekik tetszik,akkor kb. az arcomba tolják azt a felsőt,amit mondjuk sztük fel kéne vennem és parancsoló hangnemben szinte utasitanak,hogy márpedig ezt most akkor is vedd fel. Ha épp nem vagyok éhes,vagy egy órával később ennék inkább,mint ahogy az ebéd van,akkor negyed óránként járkálnak be a szobába,hogy márpedig egyek,mert kész a kaja és igenis ennem kell,ha nem megyek ki szedni,akkor szednek nekem és lerakják az asztalomra. Egyik délután elmentem egy barátnőmhöz egy másik városba,mondtam, hogy megyek egy barátnőmhöz,majd jövök vmikor.De mikor jövök,meddig leszek,hova megyek,kivel találkozom stb. Tanultam valamelyik délután a nyelvvizsgámra,erre erőszakosan odajön anya,hogy ő olvasta,hogy ez a fajta zene nagyon jó tanuláshoz,rakjam be rögtön.Mondtam neki,hogy köszönöm,de nekem teljes csend kell,engem zavar bármilyen zene tanulás közben...Erre addig nem hagyott békén,amig el nem kezdtem hallgatni. Ez csak pár apróság volt,de még ezerféle dolgot le tudnék írni nektek. És százezerféleképpen próbáltam velük beszélni,hol kedvesen,hol rájuk ordítottam,hogy ebből elég lesz,de semmi haszna. És ők nem amiatt lettek ilyenek,mert külföldön élek,hiányzom neki és emiatt gondoskodni akarnak rólam ebben a két hétben,hanem amióta az eszemet tudom,igy viselkedtek,akkor is,amikor 18 évesen még itthon voltam,akkor az volt az indok, hogy amig ő tart el,addig az ő szabályai szerint élek,volt olyan,kb. 20 éves koromban, hogy bementem a szomszéd városba valamit elintézni,meg egy barátnőmhöz,és ő mondta nekem,hogy menjek vele moziba,mert van egy feles jegye,mert az ismerőse akivel ment volna,lemondta,nem tud menni,és felajánlotta,hogy utána alhatok nála,mert későn van a film és nincs buszom.Felhívtam anyát,hogy ez a programom,erre hazaparancsolt,hogy márpedig nem fogok éjszakázni,menjek csak haza,mikor kifakadtam,akkor megint jött az ő tart el kártyával. Most már,hogy magamat tartom el,ilyenekbe azért már nem mer beleszólni,ha itthon vagyok,de a többi rész ugyanúgy megmaradt. Én vagyok a rossz, hogy bár keveset vagyok itthon,de mégis eszméletlenül zavarnak ezek? Próbáltam kikapcsolni az agyam,de kb. 10 percenként van egy "miértígyöltözöl,hogynézkiahajad,miértnemmostálarcotrendesen" típusú beszólásuk. Aki volt hasonló helyzetben, az mit csinált? Ráhagytátok,mondván ennyi idősen úgyse változik meg senki,felesleges vitázni velük, vagy sikerült vmi praktikát találni,amivel lehet ezeket csökkenteni? Bocsánat a hosszú,kicsit zavaros levélért,és előre köszönöm a válaszokat:)