Jogosan vagyok kiakadva a "mostohagyerekemre" vagy csak türelmetlen vagyok?

Én kérdeztem miért nem kínlódik vele az anyja. Írtad neki mi a "feladata". A kényeztetés. Én a helyetekben odaadnám a hétköznapokra az anyjának. Tudod ki tűrne elegy ilyen idióta embert maga körül?

Egy farok nem ér annyit, mint a lelki békéje a saját gyerekemnek, meg sajat magamnak is.

Nem kell túlbonyolítani. Kamasz a nagylány. Esélyes hogy kicsit megkésve és eltúlozva most tört ki rajta a "mindenki le van xarva, én vagyok a világ kozepe" kamasz életérzés. Írtam, hogy az én gyerekem szinte teljesen ugyanilyen. Volt és van nevelve, de mivel nem robot, programozni nem lehet, meg van az önálló akarata. Nálunk mostohaapa van és kistesó helyett idősebb rokonokat kell kibírni. Ő nekem nem szokott szot fogadni, engem néz levegőnek, meg az ő személyes rabszolgájának, a férjem az, akire valamelyest hallgat.

A szobája mocskos és mivel belefáradtam hogy amit én órákig takaritok ő t perc alatt tönkrevag, az is marad addig, amig nem takarít. Márpedig ha menni akar valahova, akkor kénytelen, ugyanis ha nincs rendben a szoba, marad otthon. Ő sem pakol el maga után-hagyott már kint majdnem tele doboz tejet, felvágottat, hagyta már bekapcsolva a szendvicssutot... A mosatlan edény alap nála, a morzsa, ez meg az szetcsopogtetese szinten. Ha nagyon felhúz a kupival, akkor ugrik a telefonja es vele egyutt minden internetezesre, kapcsolattartasra alkalmas eszkoze, illetve ki sem mehet baratokhoz 2 napig.

Amúgy nálunk szabott időben van az ebéd és a vacsora, ott pedig nincs telefonhasználat senkinek.

Egyikőtöknél sincs semmi baj. Te normális felnőtt nokent tekintesz a világra, ő meg lázadó kamaszként. Gondolom majd jön nálatok is, a "te nem vagy az anyam" duma, nálunk is megjelenik időnként. A férjem ilyenkor simán közli, hogy nem, de vélem élsz, az én szabályaim érvényesek. Remélhetőleg szépen lassan változnak a gyerekek, nekünk csak ki kell tartani

Ez egy komolyabb beszélgetést megér a férjeddel. Az első kérdés, hogy még az első házasságban, otthon is így viselkedett, mert ha igen, akkor csak egyszerűen el van kapatva, és fordítva ült világéletében a lovon, és akkor mindenképpen egyszerűen a lenti megoldást javaslom, bár ez csak tetézni fogja neki a válás feldolgozását, mondván, az anyjával neki jobb dolga volt. Persze simán jöhet majd a hatalmi játszma is, az ezzel való érzelmi zsarolás, ami gyakori játék az elvált szülő gyerekeinél, hogy mindenki az ő kegyét keresse, és egymással szembe játsszák ki őket, hogy minél többet kapjanak, ménél kevesebbet kelljen tenni, és persze legyen lelkifurdalás, hogy legyen mit jóvátenni.

Ha azzal jön, hogy "de az anyunál lehetett", akkor egyszerű a válasz: "de én nem ő vagyok".

Ha korábban nem volt ilyen gond, akkor az a kérdés merül fel bennem, hogy téged (vagy talán bárki mást az anyja helyett) nem fogad el, és ez egy háború a veletek a helyzet miatt, tiltakozás a válás és az új párválasztás miatt.

Nyugisabb időben esetleg meg kéne azzal próbálkozni, hogy leüljetek vele megbeszélni, hogy megértitek, hogy nem tetszik neki a válás, azt is, hogy nem fogadja el azt, hogy új életet kezdett az apja mással, amit őszintén sajnáltok, és azt szeretnétek, hogy mind a négyen, tehát vele együtt egy boldog és szeretető, kiegyensúlyozott család lenne, ahol minden problémát meg lehet beszélni, és kölcsönösen segítitek egymást. Megértitek, hogy ezt neki nehéz feldolgozni, és igyekeztek türelmesek lenni, de ezen a téren is kölcsönösséget kértek.

Elég nagy már ahhoz, hogy megértse: a szülök olykor elválnak, talán majd ő is elválik majd a férjétől, és az ő gyereke is nehezen viseli, ami érthető. Viszont tudnia kell, hogy akkor is joga lesz új élethez neki, és nem kell cölibátust fogadnia addig, amíg a gyereke el nem költözik.

Nem vitatkozni kell.

Munkamegosztást ki kell készíteni egy lapon, akár falragasszal, akár heti szintű átbeszéléssel, le kell írni mindenki feladatát tiéteket is és az övét is, meg a tesóét is, így szembesül vele, hogy nem annyira természetesen "csinálódik meg minden magától". A feladatok kiosztásakor jó esetben mindenki azt vállalja, amit jobban szeret csinálni, de tartok attól, hogy ő semmit sem szeretne. Én először őt kérdezném meg, hogy mit vállal magától, és ha semmit, vagy nem eleget, akkor mondani, hogy ha ő nem akar dönteni, akkor ti fogtok helyette.

És ha nem csinálja meg az aznapi feladatot, akkor elvenni pl. a telefonját, laptopját, tévéjét mondván biztos az tartotta fel a házimunkában. Majd megkapja, ha pótolja az elmaradását, és elvégzi az aznapi munkát.

Ha nem ízlik neki a főztöd, akkor mondd meg neki, hogy te is kíváncsi vagy ám arra, hogy hogy tud főzni a kisasszony, ha már olyan jól tud kritizálni.

"Jó jegyekért kapott ruhákat, amikor rossz jegyeket kapott az előre megállapított büntit kihagyta, mert neki eredetileg se tetszett a rendszer és őt nem érdekli."

Amikor ötöst kap, akkor nem kap ruhát, vagy akármit. Ezen bepöccen, és szóvá teszi, és akkor rá kell kérdezni, hogy "mi az, de hiszen neki nem tetszett a rendszer!"

Másik válasz: "mit gondolsz, a börtöntöltelékeknek tetszik a büntetőtörvénykönyv?! És meghatja a bírót, vagy a smasszert?! :D"

Amit még mondanék, hogy a "kiba-szosdi" az társasjáték, legyen arról szó, hogy veletek szemben csinálja, vagy a gyerekeddel szemben. Ti is tudnátok kellemetlenkedni, de nem szeretnétek, viszont a amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. És ha nem szól a gyerekedhez, amikor figyelmet kér, akkor azt kell mondani neki, hogy oksi, majd megtapasztalja ő is, hogy milyen érzés ez. És ha kér, vagy kérdezne vagy mondana valamit, akkor csak úgy kell tenni, mint ahogy ő szokott: átnézni rajta.

Ezeket a férjeddel viszont mind meg kell beszélni, és közösen kell csinálni. Mert elsősorban tényleg neki kell nevelnie, és ha csak te csinálod, ő meg nem, akkor te vagy a gonosz mostoha.

Még egy dolog, ami eszembe jutott: nevelés során kicsit játszani a "jó zsaru-rossz zsarut" és te lennél a jó zsaru. Apu ha nagyon kiakasztja (mondjuk kicsit szándékosan), akkor te bekopoghatsz hozzá, hogy szerinted egy kicsit túlzó volt a dolog, és sajnálod, hogy ez van. Ezzel talán bizalmat és szimpátiát ébresztesz benne, talán rájön, hogy nem is vagy annyira fú de gonosz banya.

Remélem, hogy segítettem.

U.i.: A cirkusz a közönségnek megy, ne üljetek be!

"A bevásárlás nem az ö dolga, de ha nem hajlandó vészhelyzetben besegíteni - ha valami sürgösen kellene, neki meg szabadideje van -, akkor neki ne vegyetek meg privát dolgokat (tampon/betét, tusfürdö, deo, stb)"

Megjegyzem, hogy engem az anyám már nyolcévesen elküldött egyedül vásárolni a közértbe. Nem mondom, hogy nagybevásárolni, de tej, kenyér, vaj, retek simán, odaadta a pénzt, aztán elszámoltunk. (Nem költhettem másra, és nem volt enyém a visszajáró, mint ahogy azért se kaptam jutalmat, mert felmostam, az kötelesség.)

Azt is meg lehet oldani, hogy a wifit kikapcsoljátok, és nem fizettek neki elő mobilnetre. Én is felnőttem anélkül. Ha minden okés, akkor vissza lehet kapcsolni. (Ha pl. a gyerekkel bunkóskodik, és nyomkodja a telefont.)

Ha felhangosítja a zenét, amikor beszéltek hozzá, ki lehet kapcsolni, el lehet venni tőle egy napra, ismétlés esetén több napra, hogy tanuljon belőle.

Enyhe büntinek meg lehet vele beszélni, hogy milyen netkerete van, mettől meddig gépezhet. Az biztos, hogy valami nem tetszik neki ebben a világban, és ezért menekülhet a virtuálisba, csak hát ettől ez még függőség. Lehet, hogy magányosnak, elfogadatlannak érzi magát, és ott éli ki a közösségi vágyát.

Viszont az is felmerül bennem, hogy ilyen esetben az anyjától úgyis kikuncsorog magának egy mobilnet előfizetést.

Lehet, hogy valami nem tetszik neki, és így próbálja meg kifejezni, de azért érdemes lenne megkérdezni, hogy valójában mi zavarja, mi bántja, mert azt látjátok, hogy baj van, de szeretnétek megérteni, és ameddig nem értitek, tehetetlenek vagytok. Ez az, ami frusztrál benneteket. (ezt is mondhatod "jó zsaruként")

"Válás régen volt (nagyon rég), előttem voltak más "anyukák" csak nem tartósan és nem egy háztartásban."

Ez neki éppen elég. Ha másnál kettyint egyet az apuka, arról nem kell neki tudomást venni, nem kell hozzá alkalmazkodni, de most leesett neki, hogy nem ő a világ közepe, most osztozkodni, és alkalmazkodni kell.

"de őneki tanulnia kell"

Akkor teló, stb el, hogy nyugodtan tudjon tanulni, és aztán dolgozni. (persze az apa vegye el)

Én azt is megmondanám neki az apa helyében, hogy ha legközelebb morzsát talál az asztalon utána, akkor azt szó nélkül beszórjátok az ágyába. Egy figyelmeztetés után meg is tenni!

Mindig következetesnek kell lenni, és meg kell tartani, amit ígértek!

"A kistesót hívd el vagy foglald le amikor odamegy, a csajnak ő kvázi egy idegen gyerek, nem kell vele foglalkoznia. Nyilván nem akarta hogy legyen és ezzel fejezi ki a nemtetszését hogy nem szól hozzá, levegőnek nézi, így próbálja fenntartani a számára ideális állapotot (nem foglalkozok vele tehát nincs)."

- vagy inkább ez is az anyának szóló bosszú (ott "üti", ahol a legjobban fáj, vagy mindkettő.

Tanulás miatt nem tud takarítani?

"Na kicsi csillagom, akkor most bepótolhatod, az egész évit, és ledolgozhatod előre a jövő évit is a nyári szünetben!" Kíváncsi vagyok, hogy reagálna rá! :D Persze ez nyilván nem így működik, de most aztán végképp nincs kifogás, és csinálnia kell. Remélhetőleg, mire vége van a nyárnak, ez már a szokásává fog válni, így nem okoz gondot.

Még egy gondolat:

Pénzt kér a szemétlevivésért? oké, kapjon!

Te meg kérj pénzt tőle a mosásért, és mindenért, amit kér. Mást meg ne csinálj NEKI.

Szerintem hamar venni fogja a lapot, hogy rossz üzlet, és nem így működnek a dolgok.

"Kettő nap múlva ment a nagy részéről a "nekem elfogyott, mikor hoztok már, nem tudok mit enni" szöveg."

- Minek hozzunk neked, van kezed, nem?! :D

A gyerekednek meg előre el kell tenni az ő adagját, illetve két műzli, egyik az övé, a másik a gyerekedé, amihez hozzá ne merjen nyúlni, mert akkor azzal felhatalmazza a te gyerekedet arra, hogy magáévá tegye az ő tulajdonát, legyen bármi is az! (Ezt szó szerint így megmondanám neki!)

Legyen olyan, kit izgat. Majd kifárad. Amúgy meg lehet mondani, hogy ha hisztizik, akkor rosszabbul jár, biztos, hogy azt akarja? Vagy mint a dedósnak: a hisztiszoba arra van, csak csukd be magad után az ajtót! +"Ha nem hisztizel, gyorsabban végzel a tanulással, és a házimunkáddal, és hamarabb tiéd a mobilod, de nektek mindegy."

Ez a hiszti csak addig megy, amíg meg nem tanulja, hogy komoly a szabály. Utána betartja, és akkor már nincs is szükség arra, hogy elvegyétek. Ezt vele is meg lehet értetni. Nem hülyegyerek, csak akaratos.

Az apukának viszont tényleg tökösebbnek kéne lenni. Komoly beszélgetésre lenne szükség, meg kell vele értetni, hogy ez rámehet hosszútávon a kapcsolatotok. Bár az is lehet, hogy bizonyos keretek között versenyezni akar az anyukával, és nem akarja, hogy ő legyen a nagyon rossz, aki csak bünteti, az anya meg a jó, aki mindent megad neki.