Hogyan tudnám könnyebben elfogadni a férjem lányát?

Mostohalányként írok. Nöj fel és sürgösen kapj a fejedhez és ne egy semmiröl sem tehető tinit okolj azért hogy él!

Engem "csak" azért utált a mostohám, mert léteztem. Ennyi volt a bünöm és hogy a halott anyámra emlékeztettem apát.

Gyakorlatilag minden nap furt, leszolt megalázott, beszolt, folyamatosan bántott, sokszora már azt kívántam, inkább üssön meg, az sem fájt volna jobban, mint a szavai és talán apa is hitt volna nekem.

Vele egyáltalán nem beszélek 7 éve, de gyakorlatilag apával sem, mert lazán hagyta annak a rbancnak ("szerelmes volt"), hogy tönkretegyen.

Most már psze bánja, nem érdekel, én nem felejtem el soha azt az öt évet, mig homokba dugta a fejét és az "ö kedvese nem olyan". De, pont olyan volt.

Ja és soha nem fogok szülni, nem akarok saját gyereket, mert rettegek hogyha esetleg meghalok, akkor majd egy uj nö szépen tönkreteszi öt is, mint a mostohám engem.

Szállj le arrol a lányrol!

Azért a gyermekem féltestvérét, a párom első szülöttét, akit minimum egy-két éve én is ismerek ne hívjuk már vadidegennek!! :/

Kérdező, ezzel a problémával nem ártana foglalkozni, nem szégyen a pszichologus. A párod egész élete részese lesz, sőt, valószínűleg a gyermekedének is hiszen a féltestvére! Ha nem tudod magsdban rendezni ezt a problémát nem csak a kislányban okozhatsz egy életre törést, de az apjával is hatalmas távolságot fogsz kialakítani, és ha nagyobb lesz a gyereked talán még ő is ferde szemmel fog rád nézni ha ez szóba kerül. Próbálj meg elindítani egy barátságot inkább, nem hiába létezik az a mondás hogy jobb a békesség!

"Nekik nem becsúszott. Nem védekezett. Zavar, hogy pár alkalmas kapcsolat miatt van."

Te sem védekeztél, gondolom hogy el tudd vetetni magadat. Ez nálam igenis" becsúszás".

Késő már, de a legmegfelelőbb az a tanács lett volna hogy ne gyere össze már egyszer nős, gyerekes férfival. Én ehhez mindig tartottam magam, és nem volt sose ilyen kellemetlen problémám.

Nem olvastam vegig a válaszokat , de leírtam az en személyes tapasztalatom.

Az en szüleim elváltak se anyukám új párja se apa új párja nem akart teljesen elfogadni , ez mindig is érezhető volt és nagyon fáj és fáj a mai napig , hisz akkor mèg csak gyerek voltam (13-14) éves , önhibámon kívül történt minden és ugy éreztem elveszett vagyok .

Namost a párod gyermeke aki sosem tapasztalhatta meg milyen teljes családban élni most azzal is szembesül hogy te sem fogadod el őt pláne nem hogy nyaralni sem akarod elvinni azt a szerencsétlen gyereket !

Eleg szomoru hogy ilyen nők vannak a világon akik nem képesek felfogni hogy az a gyerek semmiről sem tehet és átérezni a helyzetét !

Hidd el tudom miről beszélek és hidd el hatalmas jelentőssége van mert az a lány most kezd felnőni most éri meg mi is történik valójában körülötte .

22vagyok es a mai napig ugy érzem ketté Vasast a szivem amiért nekem nem lehetett rendes családom !

Úgyhogy kérlek a saját egod tedd felre es kicsit érezd át a lány helyzetét !