Miért nem tudom elfogadni más gyermekét?

Kérdező, a gyerek anyja egy mocskos ...!!!, akinek nem szabadott volna szaporodnia.

DE!

Ez még nem mentség arra, ahogy te viselkedsz, főleg, mint gyereknevelő, végképp nem is értem.

Ez a kisgyerek eddig nem kapott szeretetet. Nem nevelés, hanem szeretetet. Azt érzi, hogy az anyjának nem kell, az apjának nem kell, a nagyinak talán (ő róla jelenleg semmit nem tudunk, csak, hogy van). Tudod, hogy ez a kicsi 4 évesen mennyire lelkisérült? Te a kis problémáddal a fasorba sem vagy. Igazából a gyereknek az lenne a jó, ha mind a két szülője lemondana róla és nevelőszülőkhöz kerülne, ahol kap figyelmet, szeretetet, gondoskodást és legutolsó sorban nevelést.

Tudod hány anya marad egyedül a gyerekeivel azzal a tudattal, hogy "hát én nem erre fizettem be", míg apuka éli világát, anyuka gürizik, hogy megéljenek? Na, most a párod is belekóstolhat. Ha igazi apa, akkor nem azon siránkozik, hogy hát "én nem akartam", hanem hogy "itt a fiam, szüksége van rám, akkor megteszek érte mindent, hogy ne legyen egyedül a nagyvilágban".

Neked, meg mint társa, ezt el kell fogadnod, ha tetszik, ha nem, ha vele akarsz maradni. Ha meg nem bírod elfogadni, akkor szakítani kell apukával, mert az téged is, őt is és legfőképp a gyereket is tönkreteszi, ha te gyűlölködsz. Mert akárhogy gyűlölködsz, a gyerek akkori is ott lesz. Akkor nem lenne inkább kézenfekvőbb, hogy megpróbálsz viszonyulni és segíteni a kisgyereknek normális életet élni, akár emberileg, akár szakmailag nézzük?

Persze nem kötelességed szeretned, meg tutujgatnod, de akkor tűnj el a képből és ne mérgezd még te is azt a szerencsétlent. Majd apuka talál valakit, aki képes elfogadni a kisfiút, foglalkozni vele, játszani vele és aztán lehet, hogy úgy megszereti, hogy anyjának fogja tekinteni. Volt már rá példa.

#51 és a kérdés áttolódott a 'szörnyű ex', szörnyű anya, szörnyű mindenki és a 'szent kérdező' kategóriába...

(amely végzet a családi kategória 99%-át érinti)

Nem kell mindent készpénznek venni, az igazsághoz nem sok köze van ezeknek.

Ha meghallgathatnák a szörnyű felet - akkor is csak sejteni lehetne az igazságot.

Így meg nem tudjuk meg soha.

Szakítsál, mert ez csak nyűglődés.

Ennyit egy pasi sem ér, akkor sem, ha színaranyból van a faxa, ékkövekkel kirakva.

A lakás a tied. Nem vagy rászorulva senkire. Előtted az élet.

Van anyukád? Ő mit szól ehhez a szarhoz, amibe belemásztál?

Én mindig nehezen viseltem a neveletlen, zűrös gyerekeket. Nem nagyon érdekel mitől olyan amilyen, ha problémás oldja meg az anyja/apja/pszichológusa.

A saját gyerek nevelése is óriási meló, mind érelmileg, mind anyagilag.

Elképzelhetetlen számomra, hogy a nyakamba vegyem más gyerekének a devianciáját.

Gondolom fiatal vagy. Ne sínylődj ilyen érzelmi teher alatt. Nevelje az apja/anyja, neked nem kellene közöd legyen hozzá. Hagyd ezt a nem is tudom mit, mert ez nem kapcsolat. Csak gyerektelennel kezdj!

Minden jót neked@

Én megértelek, kérdező, nem mindenki szereti a más gyerekét, és nem is lehet erőltetni a szeretetet, főleg egy ilyen gyereknél, aki valamiért eleve nem szimpatikus. (amellett, hogy teljesen megértem, miért ilyen, az lenne a csoda, ha jólnevelt aranyos gyerek lenne, de ez egy más kérdés.)

Lehet sajnálni a gyereket, de igazából nem lehet rád erőltetni a feladatot sem. Az, hogy apuka sem neveli, az már baj.

Én a helyedben elgondolkodnék azon, hogy kell-e ez így nekem, és lehet, apukáról is lemondanék inkább. Később ez még rosszabb lesz.

Az meg ne a te dolgod legyen, hogy ő visszamehet-e az anyjához, vagy nem. Vannak haverok, vagy olcsó albérletek, oldja meg.

Beszélj vele, hogy bocs, de ez neked nem megy, és kérlek, ne tedd tönkre magad emiatt, inkább törekedj arra, hogy kialakíts egy harmonikus életet magadnak.

Isten mentsen egy ilyen óvónőtől mint te.

Aki nem tud szeretettel közeledni egy gyerek felé nem is értem mit keres az életében.

Szabadítsd meg magadtól és addig húzz el amíg van lehetősége olyat találni aki szereti is.