Kedves Emberek! Őszintén kérdezem a véleményeteket, szóval remélem, senki se veszi a kérdésem kötekedésnek, és nem értitek félre. Családon belüli bántalmazásról lenne szó, hogy miért van ez a kettős mérce?

Azért ez kétélű dolog. Nagyanyám messze nem egy szent ember, anyám megsínylette eléggé a gyerekkorát leginkább érzelmileg, nem lett egy teljesen stabil felnőtt idegileg és érzelmileg. Ezt meg én sínylettem meg, lelki terror, állandó cs***egetés, kiabálás és időnként elég mocskosul a lelkembe mászott. Na most emiatt sírdogálhatok, kitehetem a netre is hosszan kifejtve, mennyire rossz volt nekem, mennyire elromlott a kapcsolatunk vagy vehetek egy nagy levegőt és a hátam mögött hagyhatom az egészet, amit lehet, azt felnőtt fejjel még javítgatok a dolgon, de hűdeszoros kapcsolatunk nem lesz. Utóbbit teszem.

Na most ahhoz képest, mikor egy gyereket vagy fiatal nőt már molesztálnak, megerőszakolnak, fizikailag olyan szinten bántalmazzák vagy alkoholista legalább az egyik szülő és balhézik, na ahhoz képest az én problémám kutyatöke. Ők az ilyen nem fogják tudni ledobni egy vállrándítással, hogy oké, eleget sajnáltam magam, lapozzunk. Ég és föld a kettő. Úgy gondolom, amíg ennyire durva gondok vannak, inkább azokkal kell foglalkozni és megoldást találni. Van a világon millió és egy egyéb gond, de muszáj priorizálni. Amit te írsz kérdező, az nem hiszem, hogy a lista elején lenne.