Miért ilyen szívtelen a fiam?

Csak 18 vagyok, de amíg nincs:

-biztos munkám

-ezáltal egy biztos, jó fizetésem

-házam, amin nincs hitel, el tudom látni a házi munkákat egyaránt

-egy szerető társam (akinek szintén megfelel az első 2 pont) akivel tudom, hogy leélném az életem

addig én sem akarok. Még tanulok, 2év múlva érettségizek csak, egyetemre vagy vmi szakmára akarok menni, hogy az első 2pont teljesüljön. Érettségivel már sz.rra sem megyek, mindenképp tovább akarok tanulni. És minden szép amit leírtam, de lehet ez nem jön be és gürizhetek egész életemben. Nekem a szüleim mindent meg tudnak adni, szerencsére, de mi van ha én azt a gyerekemnek nem tudnám? Vagy olyan egészségi állapota lenne ami szintén sok pénzt vesz igénybe, vagy akár lelkileg is nehéz lenne? Vagy mi van ha egy borzasztó anya lennék? Nem tudnék vele bánni, nem tudnék neki nemet mondani, elkényeztetném és csodálkoznék, hogy felnőtt korára egy senki lesz? Vagy én leszek felnőtt koromra egy senki?

A fia is lehet, hogy fél ilyenektől, nem tartaná magát jó apának, vagy egyszerűen nem találta meg még azt akivel ezeket el tudná képzelni.

"Viszont azt is meg kéne érteni, hogy nem azért élünk, hogy dolgozhassunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. A munkát lehet szeretni, de a munka nem fog szeretni téged. És a kölcsönös szeretet érzése, pedig felbecsülhetetlen. Ettől félek, hogy a fiam pont ezt nem fogja megtapasztalni."

Tehát két ember egymást nem tudja kölcsönösen szeretni, ha nincs köztük rokoni kapcsolat?

Ne haragudj kérdező, de a világképed elég torz. Rengeteg olyan ember van, akit a munkája, hobbija, vagy éppen más emberek (barátok, párkapcsolati társak) tesznek egésszé.

A fiad nem szívtelen, hanem egy felnőtt férfi, aki minden bizonnyal rendelkezik saját világnézettel, amiben ha elégedett, boldog akkor, mint anya nem kellene beleszólnod, s ráerőszakolni azokat az érzéseket, amiket ő nem érez.

Mindenki másban találja meg a csodát. Azért, mert a te a gyermekvállalásban találtad meg még nem jelenti, hogy mindenkinek kötelessége így érezni, s aki nem így érez, azt pedig pejoratív jelzőkkel illeted. Fogadd el, hogy mindenkinek van saját élete, s saját joga van ahhoz, hogy hogyan éli azt.

reménykedtünk, hogy egy szórakozó tini kamuja- de ha nem akkor, szomorú, hogy így kérdezel: miért szívtelen? nyilván viccből mondja,hogy "nem jó befektetés" - és el van a munkájával vígan.

Önálló férfi - nem kell foglalkozni vele a háta mögött, hogy mit csinál, ha együtt vagytok beszéljétek meg a dolgaitokat.

azért én még egy kicsit reménykedem, hogy kamu...

1. Nagyon sokan erkölcsi okokból, környezeti felelősségtudatból vállalnak önkéntes gyermektelenséget. Ez tiszteletreméltó és követendő példa egy súlyosan túlnépesedett és szennyezett bolygón, amit még klímaváltozás is sújt.

2. Vannak akik egyszerűen felismerik, hogy nem alkalmasak igazán a gyereknevelésre. Nagyon sok pár felelőtlenül vállal gyermeket, alkalmatlanok rá. A gyerekek többsége csonka családban születik, sok a válás, sok az érzelmileg megnyomorított, bántalmazott gyerek akiknek nem kellett volna megszületniük.

Szerencséd van hogy fiad van és nem lányod van. 24 évesen eddig a legkisebb jelét sem mutattam annak, hogy valaha lesz pasim, családom, gyerekem. Van fogalmad arról, hogy micsoda beszólásokat, savazást, lesajnálást kapok ezért állandóan? Mintha valami fogyatékos lennék.. :D

A férfiak ebből a szempontból szerencsések...őket nem támadják az ilyen viselkedésért annyira durván, bezzeg minket lányokat...