Miért ilyen szívtelen a fiam?

Kedves kérdező!

Lehet fáj a tudat neked, mert téged a gyerek tett boldoggá, de el kell fogadnod, hogy nagyon sok embernek nem cél a család, s nem akar gyereket. Pusztán azért, mert nem vágynak rá, más dolgok teszik őket boldoggá. És lehet hihetetlen a gyermekkel rendelkezők számára, de sokan nem is bánják meg később sem. Az sokkal, de sokkal rosszabb, ha rokon, vagy környezet nyomására bevállalja a gyereket, s belekényszerül úgy a szülői szerepbe, hogy közben nem is vágyik rá. Sajnos sok olyan eset van, hogy megkeseredik az ilyen ember, s a gyereke issza meg később a levét.

Neked el kell döntened, hogy mi a fontosabb: a gyereked boldogsága, aki úgy éli az életét, ahogy akarja, vagy pedig a sajátodat helyezed előtérbe (és esetleg mások véleményét), s közben majd sírsz az unokahiány miatt.

Mielőtt pedig azt hoznád fel, hogy egyedül öregszik meg jelezném neked, hogy a gyerek, házastárs nem biztosíték arra, hogy az ember nem marad egyedül öreg korára. Nagyon sok idős ember van, akinek volt házastársa, gyereke, de bizonyos okok miatt (halálozás, költözés, kapcsolat megromlás) mégis egyedül maradt.

Tudod, kérdező pár évvel vagyok idősebb a fiadnál, de nőként én is azon gondolkodom, hogy inkább kihagynám a gyerek dolgot.

Rengeteget tanultam, doktoráltam, jó munkám van, jól keresek. A férjem ugyanígy. Mit látok magam körül? A gyerekesek kapcsolata romokban, sokakat már csak a lakáshitel tart össze, meg az, hogy egyedül képtelenek lennének boldogulni. A gyerek felemészti az időt, energiát, a pénzt, nem marad idő egymásra, kikapcsolódásra, önmagadra. A gyerekesek zombiként vegetálnak, és lemondások tengere az életük. Persze, pár feles után ez ki is bukik belőlük, egyébként meg tartják magukat ahhoz, hogy a gyerek egy csoda, és megéri. Csak éppen nem ez ordít róluk...A kapcsolatokat is megborítja, mert még mindig berögzült társadalmi kép, hogy az anya adjon fel mindent, apuka ebbe beleszokik, aztán valahogy így marad a kép, aránytalan erőmegoszlásokkal. Anyuka szépen alárendelődik és bedarálódik, apuka szeme kinyílik, elvégre minden tőle függ, ő a vezér, egyre többet neged meg magának. Hangsúlyozom, hogy van, akinek ez bejön, nem zavarja, örömmel ad fel mindent a gyerekezésért, de nem kellene azt bántani, aki nem ebben találja meg az élete értelmét. Elmúltak már azok az idők, amikor egy embernél két alternatíva volt életvezetés terén: egyedüllét vagy családalapítás. Önző hozzáállás? Lehet. De mindenkinek csak egy élete van! Miért pazaroljam olyasmire, ami nagyon nem biztos, hogy bejön. Nevelheted a legjobb szándékod szerint, aztán úgyis a környezte alakítja, vagy arra is van bőven példa, hogy jön egy p.na,/fa.sz, és minden szertefoszlik, vagy elköltözik úgy, hogy évente ha egyszer látod, már a is csoda, Te meg a hajadra kenheted a nagy skype-on érkező szeretethullámot. Őszintén? Nézz csak szét itt a kérdések között! Elég csak a mai termést, épp most ütötte meg a szemem egy gyermek őszinte aggódása az édesanyja hitelfelvételei miatt - mert attól tart, hogy az 57 éves anyja feldobja a pacskert, aztán ő meg fizetheti! Ezért vállaljon az ember gyereket, hogy egy ideig pénztárcának nézzen, utána meg attól reszkessen, hogy elköltöd az örökségét, vagy ne adj isten még adósságot is hagysz magad után? ááá...

A fiad viselkedés teljesen nyilvánvaló és érthető!

A minta, amit mutattatok a fiadnak, abból az jött le, hogy az életet így kell élni.

Így szocializálódott. Most meg csodálkozol.

Ha lett volna testvére ne adja isten testvérei, akkor egész más családkép bontakozott volna ki előtte.

Így csak az jött le neki, hogy a szülei gürcölnek egész életükben, hogy egy gyereket felneveljenek, elindítsák az életben és biztos, stabil egzisztencia legyen.

Ti amortizáltátok le a saját fiatokat. Tőletek nem szeretetet, hanem a létért való folyamatos aggódást látta, érezte.

Az a "szeretet", amit ti a fiatoknak adtatok, az a szolgai kiszolgálás volt, amit ő nem szeretne kicsit sem folytatni.

Az pedig, hogy munkamániás, szinte kizárja, hogy olyan kapcsolatot találjon, ami a te elképzelésedben szerepel.

Magyarul, elqrtátok a fiad életét, ami a családszeretetet illetve a gyerek és a család iránti igényét illeti.

Olyat kérsz számon a fiadon, amit te öltél ki belőle.

Talán békén kellene őt hagynod és talán spontán belebotlik egy mintába, amit követhet.

Talán egy kolléga a munkahelyeiről, vagy az ismeretségi köréből valaki minta lehet, de ha folton cseszegeted, akkor még ez sem fog összejönni neki.

Úgyhogy szállj le a gyerekedről, de hirtelen, és talán még nem késő hogy találjon egy családcentrikus mintát, ami a normális világ felé orientálja.

Kérdező, azt kell megértened, hogy nem mindenki ugyanolyan, és nem mindekinek ugyanaz hoz teljes életet. Neki ez így jó. Vannak olyan emberek, akiknek nem való gyerek, és nem a világ 8. csodájaként élik meg... sőt, sztem inkább jobb, hogy ezek nem szülnek, mint amikor a féléves gyereket megöli anyja-apja, mert túl hangosan sír, meg megunja, és kidobja a 6. emeletről... vagy ha nem öli meg, akkor terrorban tartja 18 éves koráig.

Ja, és attól, hogy nincs gyereke meg nője, attól még szerethetik sokan. Barátok is vannak a világon... de van, akinek még arra sincs igénye. Ő valószínűleg a munkájában teljesedik ki. Ne a saját kicsi másodat nézd benne.

Plusz: ez miért szívtelenség? Mert nem tudsz unokázni? Mert tényleg nem értem, kivel szemben szívtelenség, hogy nem házasodik meg meg születik gyereke.

Én elhiszem, hogy vannak olyanok, akik nem akarnak házasságot, gyereket - egyáltalán párt maguknak.

Szerintem inkább az lehet, hogy sok ember nem találkozik azzal az emberrel, akibe szerelmes lesz és viszont. És ez miatt takaróznak a "nem akarok senkit" - szöveggel.

Rosszul fogod fel a dolgot.

Nekem pl. azért nem lesz gyerekem, mert nem találtam megfelelő partnert hozzá, most meg már idősnek érzem magam a gyerekvállaláshoz. (Mások szerint még nem vagyok az, de ugye ez az én életem.)

Egy ideig le voltam törve miatta, de rájöttem, hogy igenis, lehet teljes életet élni gyerek nélkül is, és felesleges azon sopánkodom, hogy miről maradtam le, abból hozzam ki a legtöbbet, ami van!

(Ha már a gyerekvállalás elleni érveket gyűjtjük, ha valami, akkor az utóbbi évtizedekben megváltozott életforma, valamint a jelenlegi és előrelátható jövőbeni teljesen bizonytalan európai helyzetkép tántorítana el attól, hogy gyereket vállaljak.)