Hogy lehet úgy "elmenekülni" otthonról, hogy ne legyen belőle harag?

Azt tartják gyerekesnek, hogy ennyire rágörcsöl a témára. Már régen tudomásul kellett volna vennie, hogy lehet, hogy csak ajtócsapkodással fog menni a dolog. Ez csak attól függ, a szülők gyomra mennyire veszi be a tényt, hogy a 24 éves lányuk nem marad örökre velük.

Mellesleg itt inkább a szülők a gyerekesek. Nem értem miért kell ennyire magukhoz láncolni a gyereküket.

Volt itt pár saját történet, én kapásból kettőt is el tudok mesélni.

Első körben édesanyám párja. Nálunk konkrétan úgy nézett ki a családi élet, hogy a pasas "fejőstehénként" volt tartva. Ment, dolgozott, anyuci lenyúlta a pénzét, ugráltatta, ha valami kellett, hiszti volt ha esetleg nem ugrott azonnal. Az ebédet kiporciózta, bárki ehetett még, egyedül a fia nem. Olyan volt, mintha nem is a gyereke lenne csak valami rabszolga. Mikor elköltözött a pasi anyámhoz, az anyja heti rendszerességgel hívogatta, hogy vigye haza a ruháit kimosni, vigyen pénzt, menjen haza ezért vagy azért, eléggé felháborító módon viselkedett. A nagy gond az volt az egészben, hogy a pasas meg papucs, szóval sokáig nem szólt vissza az anyjának. Ma már megteszi, szóval kezd lenyugodni a helyzet, de anyám és az ő anyja sose lesznek puszipajtások :D

A másik párom és az anyja. Mikor összejöttünk, anyuka azzal kezdte páromnak, hogy majd miből fog nekem cuccokat venni, miből hív meg ide-oda stb. Jó kezdés, nem? Ott eléggé a pénz körül forgott minden. Párom fizetésének a 80%-át elvette (lakbér és kajapénz néven), de még azt a keveset ami megmaradt páromnak, azt is számonkérte rajta, hogy hová lett. Aztán később elkövettem azt az orbitálisan nagy hibát, hogy egy családi balhé miatt odaköltöztem anyósjelölthöz. Rövid időn belül átláttam mi megy ott, anyuka ki sem mozdul "mert fáj a lába" a fia ment mindenért, bevásárlásokkor rendszeresen balhézott, mert nem annyi pénz fogyott amennyit ő eltervezett (Évek óta nem jár boltba, nincs tisztában az árakkal). Engem is sokszor elküldött magának ruháért, fehérneműért (enyhén kínos, hogy te veszel bugyit az anyósjelöltednek....) aztán rendre hisztizett egy sort mikor hazaértem, mert hogy nem ilyet kellett volna venni.

Rendszeresen dobálta ki a spejzból a lejárt ételeket, mert összegyűjtött mindent, majd elfelejtkezett róla é megromlott minden. A fagyasztója rég lejárt húsokkal volt tele, előfordult, hogy meg akartam csinálni egy onnan kivett csirkemellet ebédre, és konkrétan zöld volt. A jelmondata mindig az volt, "Ne a régit, mert az eláll" Mindig volt véleménye, mindig volt hozzáfűzni valója, mindig tudta mikor kell alkalmatlankodni.

Mikor megtudta, hogy szeretnénk idővel külön, és összeköltözni szinte kirobbantotta a 3. világháborút. Mert mi sose fogjuk tudni eltartani magunkat, mert én nem is tudok főzni, mert nem tudunk takarékoskodni, meg én amúgy is ki fogom csinálni páromat és akkor majd fut vissza hozzá stb....

Az egyik családomat érintő megjegyzésekor lett elegem. Szépen felálltam az asztaltól, közöltem vele, hogy a családomhoz semmi, de semmi köze nincs, majd mikor kezdte volna a fesztiválozást, leállítottam, és a fejéhez vágtam mindent amit addig lenyeltem.

Majd közöltem párommal, hogy egy héten belül hazaköltözöm, nyugodtan jöhet velem, ha szeretne, édesanyám bele fog egyezni, de én ide többet nem jövök vissza. Párom jött velem, fél év sem kellett és el tudtunk menni anyukámtól albérletbe.

Anyósjelölt az elején még zaklatta a fiát, hogy úgyis megbánja, hogy így lelépett, meg én úgyis ki fogom őt dobni, de aztán rájött, hogy felesleges....

Bocsi a kisregényért, csak szemléltetni szerettem volna, hogy az ilyen szülőkkel nem lehet beszélni, rájuk kell borítani az asztalt.

23L

Szia! Amin atmesz nem egyedi problema, sokan megkuzdenek a szuloi onzoseggel es eretlenseggel. Igen, eretlenek, mert magukhoz akarnak lancolni es azt hiszik ezt nevezzuk szeretetnek. Ez mar melyebb tema, de a szeretet engedo es tamogato. Sok szulo nincs olyan szinten, dehat pont ugyanolyan emberek ok is barki mas. Senki sem hibatlan vagy tokeletes. A tulzott ragaszkodas nem egeszseges. De ezt persze ne mondd nekik amikor leulsz veluk ezt megbeszelni. :) csak tudd, hogy minden rendben azzal amit erzel. Fontos neked, hogy mi a velemenyuk hiszen szereted oket, de meg kell tanulnod neked is kulon kezeli azt, hogy szeretsz vkit es azt, hogy annak akit szeretsz vajon mindig es mindenben igaza van? A belso kis hang mindig megmondja ha epp nem esik jol amit csinalnak vagy korlatozni akarnak. Erre figyelj!

Akarmi is lesz es esetleg nem jon ossze amit tervezel, sose ignorald azt ha felmerul benned az igeny valami irant. Pont ez jelzi azt, hogy keszen allsz a felnovesre.

A masik dolog meg, hogy a harag nem olyan nagy dolog am. Ok, tegyuk fel rosszul reagaljak le... es akkor mi a legrosszabb ami tortenhet? Hirtelen nem erzed, hogy tamogatnak egy dologban. Es? Attol megszunik irantuk a szereteted? Vagy az oveke feled? Nem! Atmenetileg max bedurcaznak, azert hogy buntudatod legyen es tobbe ne csinald, de hosszu tavon nem fogjak ok sem birni nelkuled. Nehez haragban es durcaban elni. Ha pedig annyira fontos nekik megis a harag akkor sajnos nem tudsz mit tenni, el kell fogadnod, hogy teljesen eretlenek es csak kivarni tudod azt, hogy lepjenek feled.

Szoval csak batran elore es hidd el a vita es harag teljesen normalis emberi dolgok, semmilyen kapcsolatban nincs teljes egyetertes mindenben, mert ha igy lenne nem fejlodhetne senki. Vedd ugy, hogy tanitod a szuleidet. Legyel kedves es figyelmes, de hatarozott ferfi.

Es az, hogy a szulok tesznek a gyermekukert akar anyagilag az valahol termeszetes, hisz felnevelik, segitik, de ugyanugy te is tehetsz meg ertuk majd ha olyan szituacio allna fenn. Halabol nem kell olyanokat megtenned amivel nem erzel egyet.

Udv,

Egy Kicsit Mindenhol