Nem érzem jól magam a családtagjaim között. Most mit csináljak? Nagyon frusztráló.

23 éves fiú vagyok, már kiskamaszként nem éreztem jól magam a családtagjaimmal. Anyám egy rettentően erőszakos ember, nem fizikailag, hanem mentálisan bántott napi rendszerességgel. Nem szerette a munkatársait, ezért minden reggel rajtam vezette le a feszültséget mielőtt elindult volna, folyton ordított velem apróságok miatt. Minden reggel gyomorgörccsel indultam suliba emiatt. Ha rájött, akkor is kiabált, de a szóbeli megalázások is gyakoriak voltak, ha ezt felhoztam neki, hogy ennek nem így kéne lennie, akkor legyintett, hogy ne legyek ennyire érzékeny. Idősebb koromban már én is vissza szóltam neki de ez csak olaj volt a tűzre. Az apámmal nincs bajom, csak ő ilyen elnyomható, papucs féle ember aki csak tűr és tűr.

A bátyám is hasonló típus mint az anyám. Tele van frusztrációval és ezt azokon vezeti le akiket "bánthat" a haveri körben ő a vicces, laza, minden hülyeségben benne levő fazon (tudjátok, műnevetés stb) de pl velem úgy beszél mintha a seggéből rángatott volna elő. Ő olyan típusú ember, hogy ha neki rossz akkor inkább magával ránt, hogy neked is rossz legyen.

Az egész gyerekkorom és kamaszkorom ilyen emberek kénye-kedve szerinti elnyomásában telt, most végzős egyetemista vagyok, örülök, hogy kiszakadhattam otthonról, de az anyám szinte felháborodva kérdőre von, hogy miért nem telefonálgatok haza. Elmondjam neki, hogy azért kerülöm a vele való találkozást és beszélgetéseket, mert megnyomorította a gyerekkoromat? Ő is tele van elnyomott frusztrációval, szerintem ezért viselkedhetett így.

23 vagyok, de számon kéri, hogy kivel barátkozom, hogy éppen, hová megyek stb.

Szerintetek mit tegyek?