Normális, hogy a családtagjaim előtt teljesen más vagyok, mint pl a kollégáim előtt, vagy barátok előtt?

Én is ilyen vagyok, nálam valószínűleg azért alakult így, mert szülői oldalról sok kritikát kaptam, hogy mit hogyan kellett volna, és inkább nem csinálok semmit ilyen esetben, inkább egyedül vagy olyan társaságban csinálok ilyesmit, ahol nem tesznek megjegyzést minden apróságért, amit máshogy csináltak volna.

21/F

És nem szabad otthon konfrontálódni?

Nálunk sok a konfrontáció, de nem játsszuk meg magunkat, nem félünk otthon.

Érdekes. Velem pont fordítva van. A családtagjaim előtt nem vagyok szégyenlős, hiszen tudom, hogy ismertek egész életükben, szeretnek, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, jó és rossz tulajdonságaimmal együtt. A kollégák előtt meg idegenek előtt azonban nem nagyon merek megnyílni, hiszen az emberek nagyon könnyen és hamar elítélnek másokat. Velük pedig nincs meg az a többéves háttér, ami a családtagjaimmal megvan. Akár egy rossz szót szólok vagy rosszul elsütött poént mondok, kapásból félreérthetnek és ellenem fordulhatnak. Igyekszem a minimálisra szorítani mindenféle kommunikációt velük.

25/N

Én olyan vagyok mint 5- ös!

26 n