17éves lány vagyok szeretnék elköltözni a barátomhoz ugyan is édesanyámmal nem vagyunk jóban. Megpróbáltam már hogy össze pakolom a cuccom ugyan is o mondta hogy szedjem és mennyek de nem engedett ha én elmegyek akkof rendőrökkel vissza hozathatnak?

Ha tényleg csak egy éved van 18-ig, azt foggal körömmel kibírod. Utána pedig elköltözhetsz otthonról.

Ha édesanyád nem komoly tettlegességig megy (és most nem arra gondolok, hogy ha visszabeszélsz neki elcsattan egy pofon esetleg - bár tény az én értékrendemben nem fél bele, de azért ne aggassuk már rá anyádra ismeretlenül a baltás gyilkos szerepét sem...) hanem csak kamaszosan eltúlzod a dolgokat, esetlegesen te tényleg ennyire szörnyűnek érzed ugyan a helyzetet, de igazából mégsem annyira rossz az ... akkor ne fordulj gyámhivatalhoz, mert nem csak a saját életeddel játszol, hanem a testvéreidet is kiteszed egy felesleges macerának. (Tehát nézz mélyen magadba és gondolkodj el azon, hogy tényleg ennyire borzalmas a helyzet? Anyád üt ver naponta, vagy csak szimplán veszekedtek állandóan és így hangzanak el felindultából esetlegesen csúnyább dolgok is.)

Egyébként meg az, hogy elválaszt a barátodtól még is hogy csinálná? Ha a barátod ennyire szeret, hogy már azt szeretné hogy oda költözz, akkor azt az egy évet is kibírja amit esetleg várnia kell, hogy minden napot együtt töltsetek. Hisz nyilván ennyire erős a ti szerelmetek. :)

Plusz, az "anyósod"dal óvatos lennék. Ha oda költözöl, ott is lesz majd felelősséget, és ugyan ne legyen igazam, de nagyon rosszul fog esni mikor a szemedre hányák majd, hogy te mit is adsz a közösbe. (ha a barátod nem is, az anyósod biztosan, az első olyan helyzetben, amikor eltér a véleményetek) Másrészt a családodnak elvileg az a fontos (vagy legalábbis annak kéne), hogy mimnél tovább tanulj és jobban tudj majd keresni, míg az anyósodnak az elsődleges szempont , hogy a fiának jó legyen....

Szóval csak óvatosan, nehogy az legyen, hogy az egyik "börtönből" belemész a másikba, ahol esetleg később fog kiderülni, hogy ott sem minden fenékig tejfel.

Ne haragudj, remélem nem sértődsz meg a szavaimon, de az én tanácsom hosszútávon az, hogy törekedj az önállóságra, ne arra hogy egy másik függő helyzetbe kerülj.

Amúgy nem akartalak megbántani, de szerintem az a pasi nem fog 5-6 évet várni rád, hogy gyereket szülj neki..

És csak ki lennél használva ott.

Megjegyzés: A barátod irreálisan idős hozzád, biztos te is érettnek tartod magad,mint az összes tini lány.

Nehogy azt gondold,hogy ha oda költözöl,hosszú évekig ott fogsz lakni. A korkülönbség majd megbosszulja önmagát.

Nem tudom, olvasod-e még, én a 2. oldalnál kiakadtam a sok idiótán és befejeztem.

Én is hasonlóképpen jöttem el anyáméktól, annyi különbséggel, hogy én a fősuli első félévében. Szintén a páromhoz, akivel bár van köztünk 11 év, minden tökéletes, lassan 8 éve, ebből 6 már házasként. :) Egyébként kb az első fél év volt katasztrófa anyámmal, utána valahogy megbékéltünk, már egész jó a kapcsolatunk.

Pár hónap már csak a suli, ezt próbáld meg valahogy kibírni, aztán szabad vagy. :) Viszont legalább annyit mindenképp kommunikálj otthon, hogy hagyjon békén anyukád. Ha biztos lábakon áll a kapcsolat, akkor nem kell hazasunnyognod idővel, ergo meg lehet mondani, hogy szépen szeretnéd, ha elengednétek egymást és fogadja el a döntésedet.

Kitartás, a pároddal szuper lesz! :)

Nem tudom minek kell a hülyeségre ösztönözni... attól mert neked össze jött, nem biztos, hogy neki is 100% hogy összejön. Ami nekem leesik itt, hogy első pasi az életében és szerintem idővel, pár év múlva majd ugyan itt fog írni, hogy ő még élni akarna.

Nekem is volt olyan lány akivel együtt voltam, 11 év volt köztünk, nem jött össze a dolog. Nem tartott ki.

Bár ő baromira gyerekes is volt és a csavargás az élete.