Szülők, mit éreznétek, ha a gyereketek, fiatok soha nem akarna párkapcsolatot? 28F

Nem vagyok szülő de ha gyerekem lesz akkor az lesz a célom hogy önálló életet tudjon élni felnőttként. Ha tudom segítem a lakásvásárlásba, taníttatom hogy jó állása legyen vagy segítek jó munkát keresni.

A lényeg hogy saját talpán álljon.

Az hogy talál e pár, szeretne e, vagy gyereket akar e az az ő döntése.

Nálunk anyám örül nekem is meg a tesómnak is hogy van párunk és elfogadja őket.

Engem azért zavarna, mert félteném a magánytól. Az ember társas lény.

De az sokkal jobban zavarna, ha inkább évekig mismásolna, mintsem őszintén megmondja egyszer, érvekkel indokolva, hogy miért nem akar. Bár még akkor is azt gondolnám, hogy valami csalódás érte, kiábrándult, felmerülne bennem, hogy esetleg a saját neme vonzza, és megpróbálnám ezeket megbeszélni vele. De ha végül is kiderül, hogy ő komolyan egyedül érzi jól magát, mit tehetnék, mint hogy elfogadom? Ettől függetlenül aggódnék, és titkon reménykednék, hogy egyszer meggondolja magát, de erőltetni nyilván nem erőltetném.

Én se akarok párkapcsolatot.

Nem is értem hogy lehet párkapcsolatban élni.

31 éves vagyok sose volt még párom és úgy vagyok vele nem is kell.

Még egy csók se volt soha.