Szülők, mit éreznétek, ha a gyereketek, fiatok soha nem akarna párkapcsolatot? 28F
Mostanában anyukám részéről hallok ezzel kapcsolatos kérdéseket... x csinos, y-ról mit gondolsz? z-nek van barátja? Rendszerint kikerülöm, illetve semleges válaszokat adok ezekre, de azért látom, érzem anyámon, örülne, ha lenne valakim. Természetesen nem erőltet semmit, nem rágja a fülem miatta. Helyes, mert őszintén szólva nem akarok párkapcsolatot, soha nem is volt és nem is lesz. Egyszerűen nem érdekel. Temérdek indokot tudok felhozni ellene, csak ezek is olyan dolgok, hogy szegény szüleim szomorúságukban elsírnák magukat. Így inkább nem adok egyenes választ ezekre a kérdésekre.
Titeket szülőként zavarna, ha a gyereketek, fiatok nem szeretne párkapcsolatot? Miért? Pl.: unokák miatt?
Hogy őszinte legyek, eléggé sajnálatos a helyzeted, kedves kérdező. Vagy erőt veszel magadon vagy lehúzod magad a wc-n, vagy továbbra is folytatod ezt a az életmódodat és sajnálod magad. Talán kiszabadulsz a "börtönödből", ha megleled az (általadnak vélt) igazi boldogságot, de ilyen hozzáállásal nem sok jót jósolhatok neked.
9-es voltam
Ha még soha nem volt kapcsolatod, akkor honnan tudod, hogy nem lenne jobb?
Amúgy azok alapján, amit írtál, pszichés gondjaid lehetnek. Az nem normális, hogy valaki utálja magát, ráadásul ennyire. Nem vagyok pszichológus-párti (sőt!), de lehet, hogy érdemes lenne elbeszélgetni eggyel.
Te nem vagy kíváncsi arra, hogy miért így érzel? Valami oka nyilván van. Engem érdekelne.
Szülőként pedig valószínűleg csalódott lennék, lehet, hogy magamat okolnám, hogy elrontottam valamit a nevelésnél. Viszont elmondanám a fentieket a gyerekemnek is, talán megfontolná.
Az én fiam 25 éves, és abszolút bele tudom képzelni magam, hogy mit éreznék (bár szerencsére nem áll fent ez a helyzet).
Helyedben azért nem adnám fel teljesen, egyszer téged is megtalálhat az igazi szerelem (hűűű, de közhelyes lett, de nem tudom jobban megfogalmazni most).
11: igen, az unokák miatt én is sajnálom a szüleimet, bár ez még változhat (nem egyedül vagyok). Ez tényleg bánt, valahányszor kisgyermekes családot, rokonokat látok, a szüleimre gondolok, hogy sajnos ezt nem kapják meg.
De erre sajnos ismét azt tudom mondani, hogy csak azért kezdjek el egy kapcsolatot?
12: azt mindig is tudtam, hogy sz@r életem lesz, de mégis mit tehetek, ha mindent kirpóbáltam, de elégedett nem lettem magammal? Ehhez még az is hozzájön pluszban, hogy az élet összes aspektusát elrontottam.:)
Tisztában vagyok azzal, mi lenne jó nekem, de sajnos elérni nem tudom. Így alapítsak családot, keressek társat, hogy tudom: csak másodlagos, "b" tervek? Kösz, nem.
13: voltam pszichológusnál, telejsen felesleges volt. Azért utálom magam, mert kb mindent elrontottam, amit lehetett, nem sikerült semmi az életemben. Tulajdonképp már rég véget is ért a földi pályafutásom, csak vegetálni fogok az elkövetkező években, évtizedekben. Hacsak...:)
Fantáziám van, szóval eltudom képzelni, milyen egy kapcsolat. Nem bírnám. Egyszerűen a hideg kiráz attól a gondolattól, hogy valaki szeret/vonzódna hozzám. Nem bírnám ki.
16: nem kell "optimistáskodni". Nem tudom, tudtam elérni. Kész. Ez van. Nyilván zavar, valamint valószínű, hogy próbálkozni gogok még, de a siker (ergo a boldogság) esélye nagyon kevés.:)
17: voltam szerelmes (vagyok?). Mégis azt mondom, semmi pénzért nem kezdenék vele kapcsolatot.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!