Szülők, mit éreznétek, ha a gyereketek, fiatok soha nem akarna párkapcsolatot? 28F

Soha nem hallottam még ilyenről, hogy valami ennyire elzárkózik a párkapcsolattól. Nagyon érdekes, kíváncsi lennék azért ennek a mélyebb mivoltára- oké leírtad hogy utálod magad, ez elég kevés információ. Persze nem is kell megosztanod több információt, főleg hogy nem az a kérdésed lényege hogy megoldást akarsz keresni, szóval szimplán csak el akartam mondani hogy nekem ez mennyire érdekes és fura :)

Mintha azt olvastam volna valamelyik kommenben, hogy voltál már szerelmes. Akkor sem érezted hogy milyen jó lenne vele lenni, és ha ő is viszonozná az érzéseid?

Ha nekem lenne gyermekem és azt mondaná hogy ő nem vágyik kapcsolatra és valószínűleg nem is lesz neki szerintem csalódott lennék. Részben azért hogy akkor nem lesz tőle unokám. Másrészt boldogtalan lennék a tudattól hogy ő is boldogtalan, és félnék hogy egyedül marad a világban.

Amúgy szereted az emberek társaságát? Barátok?

Annyi idős vagyok, mint te, és nekem sem volt még párkapcsolatom. Nem zárkózok el tőle, el tudom képzelni, hogy egyszer nagyon beleszeretek valakibe, és akkor együtt leszünk, de ha nem jön össze, az sem baj. nem központi kérdés ez az életemben.

A szüleimet nem zavarja, rám bízzák a dolgot, az unokák miatt sem nyaggatnak, azt mondják, ha nekem így jó, nekik is jó. egyébként én nem utálom magam, és egyedül sem vagyok, ott a családom, barátok, munkatársak. Azt sem hiszem, hogy öregkoromban magányos lennék, szerintem ugyanúgy lesznek körülöttem emberek akiket szeretek, mint most.

Egyébként nem mindenki akar párkapcsolatot. Régen is voltak, akik egyedül éltek,pedig akkor még jobban szankcionálták az ilyet, főleg nőknél. Szerintem ha nem vagy rendben lelkileg, akkor felelőtlenség is lenne belevágni egy kapcsolatba, mert a másik embernek sem lesz jó veled (oké, tudom, előfordul, hogy valaki pont egy nagy szerelem miatt gyógyul ki pl. az önutálatból vagy önbizalomhiányból, de ez elég ritka. sokkal gyakoribb, hogy magával rántja a párját is.)

Hat ez piszkosul egyszeru. Dacnak hivjak. Meg sosem volt, ezert ugy vagy vele hogy "akkor nem is kell!"

Amint kapcsolatba kerulsz, csak nevetni fogsz az itt leirt gyerekes durcadon :)

És miért nem próbálod magad rendbetenni? Jó, tudom, nem az erdeti kérdés, még néked jobb így, de ez sztem csak mellébeszélése. És itt nyilván, nem csak arra gondolok, hogy az ember csak kapcsolatban lehet boldog és csak gyerekkel, mert nem.

Szóval, miért nem teszel magadért?

Ne vagdalkozz, hogy "te biztos kapcsolatfuggo vagy", mert ezzel is csak alatamasztod, hogy Te pusztan ellenallast fejlesztettel ki magadban.

Ha talalnal valakit akivel megszeretitek egymast es te is kelleni fogsz valakinek, ledobod majd az alarcodat meglatod.

Nem kapcsolatfuggo aki talalt valakit aki szereti, hidd el amint te is talalsz, nem leszel durca!

Hajra! Csak jarj nyitott szemmel es ne legyel is kis kaktusz mert ez csak meg jobban elriasztja a noket.