Szülők! Ti mit gondolnátok, ha ilyen gyereketek lenne?

22 éves lány vagyok, a szüleimmel élek. Jó a kapcsolatunk, bár eléggé távolságtartó. Ez főleg miattam van, kiskoromból vannak rossz emlékeim velük kapcsolatban. Nem részletezném, de nemcsak mezei veszekedésekre gondolok. Mostanában már teljesen normális a viszonyunk, olyan értelemben, hogy nincsenek problémáink egymással, soha nincs konfliktusunk. Viszont nagyon nagy fal van közöttünk, soha nem beszélgetünk, csak a létfontosságú dolgokról, mint pl. hogy be vannak-e fizetve a számlák, milyen ügyeket kell elintézni stb, de ezekben harmonikusan együtt tudunk működni. Ez a helyzet nagyrészt miattam áll fenn, nekem így megfelel, a fent említett okok miatt nem tudok kevésbé távolságtartó lenni velük. Ez sokkal inkább őket zavarja. Pont ma mondta anyám, hogy olyan mintha mindig szomorú lennék, semmi sem hoz lázba, semminek nem örülök. Azt is szokta mondani ritkán, hogy szerinte nem szeretek senkit, soha nem mosolygok, nagyon (túl) nyugodt vagyok, velem még veszekedni sem lehet. De azt is hozzáteszi, hogy "papíron" minden rendben van velem. Lediplomáztam, több nyelvvizsgám is van, jelenleg is tanulok, mellette dolgozom, készülök az önálló életre. Tehát összességében nem értem, miért van baja velem.