Huszonévesen el kell tűrnöm, hogy gyerekként kezelnek, vagy van más lehetőségem?

A párod tanul vagy dolgozik?

Ha dolgozik,akkor nem megoldható,hogy hozzáköltözz? Nyilván az eltartott szerepe nekem se fekszik, de ha mondjuk az ösztöndíjaidat beleadnád a közösbe, meg esetleg hétvégén dolgoznál, akkor az szerintem elég lenne.Még ha kicsit többet is tenne a kasszába,mint te, szerintem nem akkora gond.Jövőre végzel,utána fele, fele arányban tudnátok fizetni mindent.

Ennyi áldozatot szerintem neki is megérne,hogy végre rendesen tudjatok együtt lenni és a szüleid se törjenek le lelkileg.

Egyébként a gyakornoki munka helyett nem tudsz olyat keresni,ami fizet is,de még is szakmába vág valamennyire?

Sajnálom,hogy ilyen elmebeteg szüleid vannak. Nagyon nem normális dolog visszaélni a helyzetükkel és emiatt minden téren lekorlátozni.

Én 14-15 évesen nem voltam ennyire beszabályozva, mégsem csináltam nagy hülyeségeket és nem voltam ribi se.

Mi az,hogy heti 2 órát találkozhatsz a barátoddal?Ezek normálisak?

De egyébként mi van akkor, ha nem tartod be, hanem megmondod előre,hogy bocsi, de a hétvégét a Józsival töltöm, majd jövök ?

Én megköszönném az ajánlásukat,de megmondanám,hogy magam is el tudom dönteni mennyit legyek a Józsival vagy a Bélával, majd jövök.

Már régen el kellett volna kezdened lázadni és nem hagyni,hogy ilyen betegesen beszabályozzanak.

Az is,hogy mikor kell menned aludni meg fürdeni, mi a bánat közük van hozzá? Egy általános iskolás gyereknél sem szokták már megmondani a szülők ezeket.Nemhogy egy egyetemistának.

A sulit amúgy ne hagyd ott szerintem, ha már eddig eljutottál,mindenképp fejezd be.

Egyébként passziválni nem tudsz?2 félévre, addig elköltöznél tőlük, gyűjtenél pénzt.És utána visszamennél befejezni az utolsó évet. Abból a tartalékból élnél,amit passzívosként gyűjtögetsz.

Nem sok,de a diákhitelnél talán egy fokkal jobb megoldás

Túl sok megoldás nincs.

Vagy megpróbálsz ebben a hátralévő 1 évben tűrni, vagy megpróbálod magad átkérni egyéni tanrendre/levelezőre és teljes munkaidős állást vállalni, vagy megpróbálsz velük még egyszer beszélni, vagy látványosan leszärod, amit mondanak és elkezded azt a lázadást, amit a legtöbb ember 15-16 évesen lefolytatott.

Amíg gyerekként viselkedsz, addig úgy is kezelnek.

Te 23 éves gyerek vagy, aki nem tud kiállni önmagáért, ennyi. Lepontozhattok, de ez az igazság.

Beszéld meg szüleiddel, hogy ezentúl tartásodról pénzben gondoskodjanak, mert már unod hogy cselekvési szabadságodat jogtalanul korlátozzák. Nálunk még régi szocialista reflex, hogy felnőtt diákoknak is dirigálni akarnak szüleik, mert tartásukról úgy gondoskodnak, hogy otthon kosztot, kvártélyt kapnak.

Holott törvény alapján felnőtt diák nyugodtan kérhetne szüleitől tartásdíjat is, ha nem tudnak megegyezni, akkor ennek megítélését bíróságtól is kérhetné.

XXII. Fejezet

A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása

4:219. § [A rokontartásra és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó szabályok alkalmazása]

A nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]

(1) A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.

(3) A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha

a) a gyermek a tartásra érdemtelen;

b) a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy

c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

(4) A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.

(5) A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

4:221. § [A tartásdíj mértéke]

A tartásdíj mértékének meghatározásánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni.

4:222. § [Tájékoztatási kötelezettség a tanulmányok folytatásáról]

A továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt - kérelmére - köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.

Mintha az én szüleimről olvastam volna szóról szóra. A helyzetet csak az nehezíti az én esetemben, hogy én, ez a mindig őszinte lány, el kezdtem hazudni nekik, hogy tudjak néha-néha találkozni a párommal, mert tőle teljesen eltiltottak. Fogalmuk sincs róla, hogy még mindig találkozunk és együtt vagyunk, szerintem ha tudnák ki se engednének többet a házból.

22 éves vagyok, nekem 3 hónap múlva vége van az egyetemnek és lediplomázok, addig tűrök és nyelek, bár már anyám elintézte, hogy az itthoni falusi helyen kapjak munkát. Kb bejárt érte mindenkit, hogy én nem mehetek el innen, maradjak csak itt, hisz ők betegek, vigyázzak rájuk. Az a baj, hogy én annyira szeretem őket, hogy valószínűleg ezt meg is fogom tenni, pedig már terveztem a közös jövőt, lakást a párommal...

Amikor épp jöttünk a kórházból, ahova mindig elkísérem őket, anyám sírva (igen, a sírás mindig egy nagyon jó érzelmi zsarolás volt a részéről) megjegyezte, hogy sose hagyjam el őket, hanem gondoskodjak róluk, mert mindketten betegesek. Közben a szívem megszakadt, amiatt, mert sajnálom őket, illetve amiatt is, mert így úgy érzem, hogy ebben a kis faluban fogok meghalni, egyedül, ha meg már ők nem lesznek, akkor teljesen egyedül élem le a hátralévő életemet.

Nehéz ez, aki nincs benne el se hiszi, vagy fel se tudja fogni, milyen lehet ez. De azt mondom neked, hogy álljunk a sarkunkra, próbáld kibírni te is azt az egy évet és utána menj a páraddal külön, lehetőleg kicsit messzebb tőlük, mert ha olyanok, mint az én szüleim, akkor biztos vagyok benne, hogy még a külön lakásban is "zaklatnának" titeket.