Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy huszonévesen már nincs kedvem családi nyaralásokra menni?

Nem vagy egyedül. Engem is elrángattak, hogy "de biztos élvezni fogod". Hát nem élveztem. Szintén jött a kritika. Nehezen fogadják el, hogy a gyerek felnő.

22/F

Én szeretek 25 évesen a szüleimmel nyaralni mert ritkán látom őket és jó ilyenkor kicsit hosszabb időt együtt tölteni.

DE mi a bajod pontosan? Mert ha nem konkrétan a szüleiddel van gond akkor mivel? Mondd el nekik mire vágysz. Ha aktívabb programra mondd azt, nem hiszem hogy ellenükre lenne más programra menni közösen ha neked ahhoz lenne kedved.

#3-as vagyok. Így már megértelek. Szerintem le kéne ülnöd velük beszélni arról, hogy felnőtt vagy gondoskodsz magadról már 3 éve élsz külön és nem evett meg a gonosz farkas és rosszul esik neked, hogy nem bíznak benned annyira, hogy minden nap le kell jelentkezned mint egy gyereknek. Utána szép lassan kezd el leépíteni a beszélgetést először csak minden másnap csak smst küldj hogy jól vagy aztán csak 2 naponta beszéljetek szerintem.

Ahogy írod szerintem is az itt a legfőbb gond, hogy nem tudnak elengedni, esetleg kérdezz rá, hogy mitől félnek mi történik veled ha nem beszéltek egy napig és valahogy próbáld megnyutatni őket, hogy te az ilyen szitukat így meg úgy kerülöd el stb h lássák felelősen gondolkodsz ahogy minden felnőtt.

Az én fiam 19 évesen mondta meg, hogy szeret minket, de köszöni már nem kér a családi nyaralásokból. Inkább a haverokkal szórakozna, nyaralna. Nekem sem tetszett, hogy már nem akar közös nyaralásokat, és bevallom én is jöttem azzal a szöveggel, hogy "X év múlva bánni fogod, hogy kihagyod a közös családi élményeket" De a fiam vigyorogva közölte, hogy napi szinten éri a felejthetetlen élmény ami otthon zajlik..:) Meg szerinte én sem örülnék annak ha nyaralás alatt végig duzzogna mint egy 5 éves, ki se jönne a szállodai szobájából. Végül beláttam. Annak nincs értelme, hogy a nyaralás alatt rosszkedvű legyen mindenki, és mivel együtt lakunk, tényleg vannak élmények amiken nevethetünk, emlékezhetünk.

Így mi már úgy megyünk nyaralni, hogy meg sem kérdezem a fiamat, hogy jönne-e.

Az őszinteség sokat segít szerintem. Beszélj őszintén a szüleiddel

Kérdező. Én megértem anyukádat is és Téged is.

Anyukád félt. Ha jól sejtem egyedül élsz, nem összeköltöztél baráttal v. vőlegénnyel. Neki Te örökre a kicsi lánya maradsz. Dicséretes, hogy minden nap beszéltek pár szót telefonon, valóban, ha másért nem, legalább miatta tedd meg, nem kerül semmibe.

A nyaralást felnőtt fejjel próbálom neked elmagyarázni, hogy mi lehet az oka. Még nincs saját családod. Nem biztos, hogy mindig lenne rá akár pénzed, akár társad hozzá, akivel nyaralni tudnál menni (valószínű be sem vallanád neki) egy anya pedig mindig próbálja a legtöbbet megadni a gyerekének, még ha az 23 éves is.

Én imádtam anyuval kirándulni (rövidebb) nyaralásokra menni pedig van férjem, gyerekem, így együtt mentünk sokkal több helyre hívtuk anyut, inkább ő volt az aki nemet mondott (hiába magyaráztuk neki, hogy minket nem zavar). Azért mert együtt megyünk el akár Balcsira, akár külföldre, még nem kell egymás nyakán lennünk, de néha-néha összetalálkozunk beszélgetünk, fotózkodunk, ahogy igény van rá. Én már sajnos idéntől nem tehetem meg és hidd el hiányzik.

Tudom nem vagyunk egyformák. Le lehet állítani anyukádat persze. Ezeket csak azért írtam le, hátha megérted őt, hogy miért hív mindenfelé, főleg, hogy már nem éltek együtt, tehát ez lehetne egyfajta kapocs. De persze ez a Te döntésed.