Van itt olyan, aki huszonévesen visszaköltözött a szüleihez? Milyen a kapcsolatotok?

Én egyszerre éreztem kudarcot és megkönnyebbülést.

Nehéz volt felnőttként újra alkalmazkodni.

Kedves kérdező! Én szó szerint ugyanezt jártam végig mint amit te itt most leírtál. Visszaköltöztem, kerestem egy új melót, és folytattam tovább a külön életem, mellette félre is tudtam tenni, mert a rezsibe amit beleadtam, és amit önmagamra költöttem, az nem vitte el az egész fizetésem. Nem volt különösebb gond, maximum kisebb viták, de az minden családban előfordul. 2 évvel később összeköltöztem az új párommal, azóta is együtt élünk.

Szerintem áthidaló megoldásnak nem rossz dolog, hiszen félre tudsz tenni a fizetésből, van társaságod, ha jó a viszonyod a szüleiddel, akkor nagyon nagy támaszt tudnak adni egy szakítás után! Ez még nem jelenti azt, hogy újból gyerek leszel, akit el kell tartani ( persze csak akkor, ha dolgozol! Ha nem, akkor újból visszatér a klasszikus szülői habitus, vagyis hogy ott a gyerek, akit el kell tartani) 25N

Nekem jó a kapcsolatom a szüleimmel, így nem volt belőle gondom. Nagyjából ugyanaz a szitu, mint nálad, csak én itthon éltem, bejárós voltam az egyetemre, majd összeköltöztünk a párommal. Néhány év után a kapcsolatunknak vége lett, így költöznöm kellett és nem volt kérdés, hogy hazamegyek.

Egyszerre volt brutálisan rossz érzés és fellélegzés is, ahogy valaki már írta. Brutálisan rossz, hiszen vége lett egy kapcsolatomnak, ezen felül pedig a közös kis zugból, "szerelmi fészekből" ismét hazacsöppentem a "gyerekszobába". A szüleim figyeltek rám, hogy ne zuhanjak magamba, mégsem pátyolgattak, nem kényeztettek. Nekem ez nagyon sokat segített. Nem gyerekként kezeltek már, hanem felnőttként, teljes emberként, "lakótársként", aki ugyanúgy kiveszi a házimunkából a részét, ahogy ők. Abszolút működött, nem volt több konfliktusunk, mint előtte, amikor itthon éltem.

Velem azóta elég nagyot fordult a világ, az ország másik végébe szólított a kötelesség, így mostmár nálam is kizárt, hogy a szüleimmel éljek sajnos, de ha itt lennének, akkor én szerencsésnek érezném magamat, hogy velük élhetek és gyűjtögethetek. Nem minden vágyam egyedül élni és kidobálni a fizetésem egy jó részét az ablakon egy albérletre, amíg nincs egy társ mellettem.