Huszonévesen el kell tűrnöm, hogy gyerekként kezelnek, vagy van más lehetőségem?
Először is: Dolgozni nem tudok egyelőre. Megbeszélni már próbáltam velük, egyszerűen lepereg róluk.
A helyzet az, hogy egyetemre járok, elég kemény szakra. Mellette gyakornokként dolgozgatok napi pár órát, de pénzem ebből ugyebár nincsen. Örülök, hogy bírom.
A szüleimnek (saját állításuk szerint) természetes volt, hogy támogatnak, amíg tanulok. Ők mondták, mikor jelentkezés előtt álltam, hogy válasszam csak nyugodtan ezt a szakot, ne legyem gondom a munkára.
Ennek az ára viszont az, hogy gyerekként kezelnek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy akkor kell ennem, aludnom, fürdenem, takarítanom, satöbbi, mikor ők mondják. A párommal akkor találkozhatok, ha megengedik. Ő hozzánk soha nem jöhet át, mert gyűlölik (csak azért, mert együtt vagyunk, ezt kerek perec kijelentették) "Bulizni" életemben először és utoljára a szalagavatómon voltam.
Szóval nem túl jó a helyzet. Az már csak a hab a tortán, hogy eközben folyamatosan szidnak, kiabálnak velem, hogy tehetségtelen vagyok, haszontalan vagyok, semmit nem tettem le az asztalra eddig.
Most kitalálták, hogy heti egyszer 2 órára találkozhatok a párommal, az legyen elég. Ez volt nekem az utolsó csepp.
Jövőre diplomázok. Addig tűrjem el ezt?
Vagy mi mást tehetnék? Hagyjam félbe a tanulmányaimat? Vegyek fel hitelt? Dolgozzak éjszaka, és bukjak ki suliból? Vagy más ötlet?
Járt bárki hasonló helyzetben? Mi a megoldás? Kétségbe vagyok esve.
Olyat a büdős életbe nem fogsz találni,ami nem teljes munkaidős és megélsz belőle önállóan!
Max ha elmész k...nak és te osztod be az időd
Hú,de kemények vagytok vele. Elvette a pénz az eszeteket? Pénzért vásároltátok meg ti is a szabadságotokat,vagy mi
Kérdező: ezt egy gimnazistával se tehetnék meg,ha eltartott,ha nem. Ráadásul úgy,hogy te nap mint nap kőkeményen végzed a feladatodat,nem otthon héderelsz. Különbség van aközött,hogy valakinek kényelmes az az élet,hogy eltartják,és semmit nem AKAR csinálni VAGY egyelőre még nem TUD magán segíteni,de mihelyt fog tudni,nem otthonról várja a segítséget.
A szülő dolga az,hogy úgy segítse a gyerekét,hogy fokozatosan egyre nagyobb szabadságot adjon neki,míg végül elengedi. És az számomra gusztustalan, ha valaki az önhibáján kívül fennálló függő helyzetéért (gimnazista,egyetemista,de akár válás után átmenetileg hazaköltöző meglett korú felnőtt) a szabadságával kell,hogy fizessen.
Többiek: gusztustalanok vagytok. Ti lesztek azok,akik a saját szüleiteket lealázzátok,leordítjátok,esetleg megveritek (ilyet is láttam már),amikor majd rátok szorulnak a sz*ros pelenkájukkal,és esetleg nem tudnak fizetni a nyugdíjukkal (vagy nem eleget) az "ellátásért".
20-as: ugyanebben a helyzetben voltam,mint a kérdező. Ne gúnyolódjál rajta,mert el se tudod képzelni,hogy milyen patáliát,őrjöngést képest levágni minden nap egy ilyen szülő,egészen a tettlegességig,amíg lelkileg össze nem tör,és eléri a célját. Az enyém a családot,még a barátaimat is ellenem fordította. Egyesével beszélt mindenkivel, "féltés" címén. Olyan ügyesen forgatta a szavakat,hogy MINDIG ő jött ki jól belőle,és még magam is elhittem,hogy igaza van,és csak jót akar. Sokszor csak órák múlva jöttem rá,hogy hol hibádzik a dolog,és hogy mekkora mocskos játszma folyik körülöttem. Az utolsóra,a legnagyobbra a pszichológus vezetett rá,merthogy oda juttatott.
Szóval 20-as, nem akarsz te így élni szerintem. Ez nem olyan egészséges lázadás,hogy majd te jól megmondod a véleményedet,anyuka meg majd jól belátja,aztán elvonul egy sarokba sírni. Ez qrvára nem olyan.
Ó,hát le lehet pontozni,de pont ez mutatja kiválóan,hogy mennyire fáj az igazság egyeseknek.
Egy másik ismerősöm is így volt,csak ő még időnként se hitt el az anyjának semmit,és bármit próbált az anyja állítani az ismerősömön,ő automatikusan likvidálta az anyja szavait. Ennek az lett a következménye,hogy húszévesen késsel kergette az anyja,nem is egyszer,ebből az egyik különösen fájdalmas neki,mert szenteste volt,többször nem engedte be a házba,és a garázsban aludt,vagy nyáron a kertben,a párját természetesen elmarta,majd meg is fenyegette. A srác nyelvi szakpárt végzett,árufeltöltö volt,meg tolmácsolt is mellette,de elköltözni nem tudott. Mindennaposak voltak az őrjöngések,volt,hogy erre ébredt hajnalban,hogy az anyja húzza ki az ágyból ordítva. Állandóan a nyakában loholt,és addig szorította sarokba (fizikailag is),míg elérte a célját. Volt,hogy a srác elment a barátjához beszélgetni,annak ellenére,hogy az anyja "megtiltotta",beb.szta az ajtót (itt már 22 éves volt),erre az anyja utána ment,és addig verte az ajtót,meg üvöltött a lépcsőházban,míg a barátja családja is jobbnak látta azt mondani,hogy tényleg menjen haza,mielőtt még valami baj lesz. Szóval nem szabadulsz,lázadhatsz akárhogy.
A srác kérte az anyját szépen is,csúnyán is,hogy csak addig várjon,amíg lediplomázik,utána elköltözik onnan,de az anyja nem várta meg.
Végeredmény: ez a kiváló eszű,intelligens,nyelveken beszélő srác otthagyta az egyetemet,és a pszichiátrián kötött ki.
#25
Az "ignorálni" szót kerested.
Nem likvidált itt senki semmit.
Likvidálni az,mert ment a kukába az anyja minden őrjöngése,mígnem az anyuka bekeményített.
20-as: onnan tudod,hogy ez nem az az eset,amikor a kvázi megtiltják a társat a gyereküknek,és nem azért,hogy ne menjen a tanulás rovására. Heti 2 óra,de még 12 óra se menne rá. Ez már kezd a hatalom fitogtatásához hasonlítani,mert amíg a gyerek egyedül van,100 %-ban akkor eszik,iszik,alszik,fürdik,sz*rik,amikor ők mondják,nincs külső zavaró tényező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!