Aki tizen-huszonévesen veszitett el szülőt?

Ez nettó baromság. Attól, mert valakinek kisebb korában halnak meg a szülei ugyanolyan rémes.

És a fájdalma a viselkedésén is meglátszik, főleg az új "szülőhöz" való hozzáállásán.

"Öcsém" öt évesen vesztette el az apját, mégis rendkívüli módon kötődik hozzá, sokat beszél róla, és hiányzik neki - és ezt folyamatosan tapasztaltam, pedig 9 volt, mikor a szüleink összejöttek.

Én 13 évesen anyát, de - mivel már nagyobb voltam - kevésbé fáj. Hiányzik, de elfogadtam, hogy nincs többé.

A pótszülőről meg annyit, hogy sok mostoha nem megfelelően viselkedik a fogadott gyerekével, pláne, ha születik egy közös.

Aki meg 5 évesen veszti el, annak úgy forr ki a személyisége 20-as évek elejére, hogy szülő nélkül nőtt fel. Ekkor már csak azt láthatjuk, hogy milyen lett szülő nélkül 20 éves korára, azt nem, hogy milyen lett volna ha nem hal meg.

Nem tudhatod, hogy mi lett volna ha... Lehet hogyha 5 évesen hal meg a szülőd akkor egy szuicid hajlamú emos lennél aki utál mindenkit.