Hogyan tudom elérni, hogy kicsit kevesebbet aggódjanak? 18/L

Próbálok a lehető legrövidebb lenni, de bocsi, ha esetleg kicsit hosszabbra sikerülne.

Karácsony után megyek egy barátomhoz (aki nem mellesleg egy fiú, de egyébként csak barátok vagyunk), akivel neten ismerkedtem meg, de már egyszer találkoztunk úgy, hogy akkor ő volt nálunk. Most viszont én mennék, amiről már akkor beszélgettünk, amikor először találkoztunk.

A bökkenő mindebben az, hogy ez a srác nem itt lakik és ha úgy vesszük nem is annyira a közelben (ha esetleg valaki tudni szeretné, Cipruson). Úgy ismertük meg egymást, hogy már jópár éve írok egy blogot angolul és nem egészen pontosan tudom, hogyan talált rám, de mindesetre ezek után fb-n kezdtünk el beszélgetni és így kialakult a barátságunk.

A szüleimnek is szimpatikus amúgy, csak gondolom az a konkrét gondjuk, hogy még sosem voltam tőlük ennyire távol, főleg egyedül, de direkt azért mondtam a srácnak, hogy először ő jöjjön hozzánk, mert akkor anyáék jobban megismerik, nem csak azok alapján ismerik, amiket elmondtam nekik róla és azért gondolom nekik is megnyugvás, ha tudják, hogy kivel találkozom. Meg azért magam miatt is jó, mert általában a legtöbb ember élőben másképp viselkedik, de benne nem csalódtam és mint mondtam, anyáéknak sem volt vele semmi bajuk, ők is el tudtak vele beszélgetni, bár apának kicsit jobban megy az angol, mert ő saját elhatározásból nyelvórákat vett.

Még annyit megemlítenék, hogy nekik semmit nem kell beleadniuk, az utazástól kezdve mindent én állok.

Szóval érthető módon eléggé aggódnak és ennek minden nap hangot is adnak, de nem akarok, hgoy a távollétemben folyamatosan idegeskedjenek és tudok magamra vigyázni. Természetesen fogunk beszélni mobilon, azon belül is viberen, így ingyen beszélhetünk egymással annyit, amennyit szeretnének és meg is ígértem, hogy majd amíg ott vagyok, minden nap hívni fogom őket meg életjelet adok magamról, de még így is túlaggódják ezt az egészet. Egyszerűen már nem tudom, hogyan tudnám őket megnyugtatni.