Hogyan tudnám elérni, hogy kicsit jobban engedjenek érvényesülni?

Nyilván kissé meggondolatlanságnak hangozhat, de többnyire magamtól kell megtapasztalni, hogy milyen, ha valami sikerül vagy esetleg nem sikerül és abból tanulok. Éppen ezért nem tartom túl jó ötletnek, hogy szüleim próbálnak visszafogni, még akkor is, ha az én javamat szolgálják és nekem akarnak ezzel jót.

Nem szeretném nagyon összekotyvasztani ezt az egészet, így kezdeném nagyjából az elején.

Még nyáron egy barátommal elkezdtünk zenélgetni és komolyabban elkezdtünk vele foglalkozni, mivel a jövőben is szeretnénk ezt csinálni. Ez a gondolatmenet kicsit hosszú lenne, így lerövidítem. Azt tervezzük, hogy még elmegyünk egyetemre, közben fejlődünk, hogy legyen egy biztos pont, amiben tudunk majd kapaszkodni a biztonság kedvéért. Valamint mind a ketten járunk énektanárhoz (szeptemberben kezdtük), én gitározni is megtanultam. Egy másik városba megyünk egyetemre direkt abból az okból kifolyólag, hogy távol legyünk a szüleinktől csak azért, hogy megtapasztaljuk, milyen is önállóbnak lenni. Járunk diákmunkázni tavaly óta, amit egyetem mellett folytatnánk, hogy kevésbé legyünk rászorulva a szüleinkre. Én már most mindent magamnak veszek, egyszerűen égne a pofám, ha ennyi idősen tőlük kéne kérnem. Egyszerűen jobb érzés saját pénzből megvennem a dolgokat. Ráadásul mindig arra tanítottak, hogy spóroljak, így nem vagyok az a nagy "mindenemet elköltöm" típus.

A nyelvvizsgát angolból felsőfokra letettem még tavaly nyáron, németből idén tettem le középfokúra és most oroszul is tanulok május óta.

Még mellékesen megjegyzem, hogy ezzel a bizonyos barátommal nem csak haveri kapcsolatban állunk, hanem együtt vagyunk kapcsolatilag. Szüleim szerencsére jól állnak a meleg témához, sőt bármilyen meglepő még a nagyszüleim is. Egyszer hallottam, hogy szüleim erről a témáról beszélgettek velük, mert valami folytán feljött és nagyszüleim szájából annyit hallottam egy "ők is emberek" mondatot, valamint egyszer anyát megkérdeztem, hogy mit szólna ha én meleg lennék, mire azt mondta, hogy attól még a gyereke lennék. Szerintem amúgy is sejtették rólam, mert nem nagyon járogatott hozzánk lány, csak olyan akivel barátilag jóban vagyok, így most már tudnak róla ők is, ahogy azt is, hogy ezzel a sráccal együtt vagyunk. Örülök, hogy egy ilyen családban élhetek és hogy nyugodt szívvel elmondhattam nekik. Ráadásul testvérem sincsen, szóval arról is le kellet mondaniuk, hogy valaha unokájuk lesz. Tudom, hogy ez nem könnyű, hiába nem hozzák fel ezt a témát.

Visszatérve tervezünk elmenni egy tehetségkutató műsorba. Akárki akármit mond, ebben az országban sajnos nagyon másképp nem lehet feltörni. Sajnálatos módon én ott is csak végtelenül szánalmas embereket látok (tisztelet a kivételnek). Viszont az is fontos, hogy valaki felkaroljon. Hátszél nélkül semmire nem megy az ember. Ha a magunk karrierjét egyedül akarjuk felépíteni, nagy kínszenvedések között menne. Eleinte amúgy Angliába készültünk, hogy ott építjük fel a karrierünket, de miután kiléptek (vagyis ki fognak lépni) az EU-ból és nem valószínű, hogy szívesen látnának, így majd Amerikára fog esni a választás. Bár amilyen helyzetek uralkodnak most abban az országban is..pláne ha a kisHitlert választják meg elnöknek, akkor valszeg a bevándorlást is szigorítják, de mindenesetre ott sem lennénk teljesen egyedül. Vannak ott rokonaim és tudom, hogy támogatnának. Erről a témáról holnap úgyis többet fogunk megtudni. Bocs, nem politizálok :D

Szüleimnek meséltem erről a tervünkről, de olyan visszajelzéseket kaptam tőlük, hogy abban igazam van, hogy még most kell elkezdenünk, mert fiatalon jobban ránk kapnának az emberek. De azért ellenzik és mindennél jobban próbálnak emiatt visszahúzni, mert siker esetén a média széjjel fog minket szedni és nuku magánéletünk lesz. Nos, ebben meg nekik van igazuk, de mint említettem az ember a maga kárán tanul. Ha elvérzünk, akkor elfogadjuk, nem fog túl sokat rombolni az önbizalmunkon. Szinte minden eshetőségre felkészültünk. A pasim lelkileg is támogat, mindig mondja, hogy rá bármikor számíthatok.

Csupán szeretném az álmaimat követni és most ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikerült az ígéretem ellenére. Csak kicsit rosszul esik, hogy a szüleim ebben annyira nem partnerek. Évekig kerestem, hogy mit szeretnék csinálni és hogy mi tesz boldoggá. Megtaláltam. Ez az amit csinálni szeretnék.

18/F