Mit akarnak azzal elérni, ha rám erőltetik az akaratukat? 18/F
Tudom, hogy ez nagyon szánalmas vinnyogásnak fog hangzani, de számomra a szüleim gondolkodása érthetetlen.
Most egy vendéglátói iskolába járok és szakácsnak tanulok, mindig is ezt szerettem volna csinálni, amit ők is nagyon jól tudnak. A jövőben úgyszintén ezzel szeretnék foglalkozni, én is tisztában vagyok, hogy ennek nem csak előnyei, de jópár hátránya is van. Azt szeretnék ha lenne egy normális szakmám, én viszont megtaláltam, amit szeretek is csinálni és boldoggá tesz.
Miután elmondtam nekik az én felállásomat, elkezdtek fennhangon beszélni velem, hogy nem érdekli őket, hogy mit szeretnék, még nincsenek rálátásaim a dolgokra.
Egyszer direkt csináltam nekik egy kaját, amit már előtte vagy 500x elkészítettem, hibázni biztosan nem hibáztam, mire ők mindenféle szempontból elkezdték kritizálni, pl. hogy mennyire ehetetlen, hogy akarok így bármit is elérni.
Megjegyzem, akárkinek elkészítettem ezt, senki nem panaszkodott rám, pedig az arckifejezésükről is lejöhetett volna az undor, de nem így volt. Ellenben a szüleim ott kötöttek bele, ahol tudtak és a rossz minden szinonímáját bevetették.
Természetesen nem kell úgymond elviselnem ezeket a dolgaikat, csupán év végéig, majd barátnőmmek tervezünk összeköltözni. Mind a ketten járunk már egy ideje diákmunkázni, szóval együtt össze tudunk rá dobni valamennyit, valamint ha az enyémek nem is, de az ő szülei mondták, hogy a kezdetekben támogatnak minket.
Előreláthatólag 5 éven belül szeretnénk gyereket is és ezen kívül még sok más dolog van, amit elterveztünk, de most nem ide tartozik.
Rosszul esik, hogy szüleim csak a rosszat látják abban, amit szeretek, amikor rajtuk kívül mindenki dicsér és bíztat. Úgyhogy ezzel is bizonyíthatom, hogy a gond nem velem van. Ha így lenne elismerném.
Olyan, mintha magadat próbálnád megnyugtatni, hogy igenis jók a terveid.
Mi elhisszük, a szüleidet neked kell meggyőznöd... bizonyíts, és akkor majd elhiszik ők is.
Pedig jo ez a szakma. Persze vannak nehézségek, es a vendéglátásban mindig talpon kell lenni, mint az egészségügyben kb, de ezt te is irtad, h atlatod es ezek ellenére ezt szeretned csinalni. A szüleid mire gondoltak? Ok mit javasolnak, hogy csinálj?
Függetlenül ettol, h mit mondanak, ha te ugy érzed, hogy ezt szeretned es van mögötte lelkesedés, tudás tarts ki.
Cssinald csak. Majd szakacskent tonkremegy a labad, derekad, kezed, izuleteid, dolgozhatsz 14-16 oraban max. egy 10-esert egy nap, nyugdijad eleve nem, vagy alig lesz. A pallyakezdokkel ugy beszelnek es viselkednek, mint egy darab sz*rral, legfeljebb a mosi nem nez majd le. Vagy menzan leszel minalberert... Irany kulfold, ha jot akarsz magadnak. A baratnod meg szerinted mennyire fogja jol viselni, hogy alig lat, es akkor is faradt meg ingerult vagy? Mindent egyedul neki kell majd inteznie a bevasarlastol a szamlakig, Munka mellett is, mert te sosem leszel ott. A vendeglatos az, aki belecsomotlik ebbe, meg abba, hogy senki sem birja mellette. Minding az aktualis kollegaid a barataid es a csaladod, mert veluk toltod a napodat, legyeenek akarmilyen suttyok is. Azt ugye vagod, hogy nagyreszuknek alkalmi kapcsolatai vannak csak, meg kicsit alkoholistak, kicsit drogosok, meg talan a porges utani elalvashoz kell nemi nyugtato is...
De te nyilvan jobban tudod majd ezeket, es meg is magyarazod majd. En meg csak 5 evig voltam szakacs pesten a 20-as eveim elejen...
Szerintem nagyonis felnőtt gondolkodásod van, egy kis aggály még nem vinnyogás. Ritka klassz, hogy ilyen határozottan hivatásodnak érzel bármit, már 18 évesen.
A szüleidnek azonban van igazuk is. Gondolom afelé hajtanak, hogy tanulj tovább? Azt még finanszíroznák?
Nekem 19 éves koromban lett olyan barátnőm, akivel elmentem volna akár a világ végére egy sárkunyhóba lakni.
Nem így alakult hálistennek, most úgy látom, hogy a kapcsolatunk ráment volna előbb-utóbb a kimerítő állás + másodállás képletre. Ha továbbtanulni noszogatnak a szüleid, azt fontolóra kell venni, nősülj közben ha jónak látod, de a gyermekáldás a 20-as éveid 2. felében sincs későn. Addig kipróbálódik a kapcsolatotok is rendesen.
A 4-es válaszoló elég negatívan látja a dolgokat, amellett, hogy van igazság abban, amit írt.
Viszont ha tényleg ennyire elkötelezett vagy, akkor igenis tarts ki az elhatároszásod mellett!
Nagyon jó dolog hogy ennyire fiatalon tudod, mi az,ami érdekel, amit szívesen csinálsz. Az emberek többségének ebben a korban gőze sincs róla, mit kezdjen a jövőjével.
Bennem például csak jócskán a huszas éveim közepe után tudatosult, melyik szakma érdekel igazán, mivel foglalkoznék teljes szívvel és örömmel.
Megszereztem a szakmám, de máig nem dolgoztam benne, mert nincs akkora tapasztalatom és így nehezen tudok elhelyezkedni. Természetesen nem adom fel, jelenleg is melózom, szeretem is, dehát mégsem az igazi...
Jó lett volna, ha 18-20 évesen tudom, amit most, hiszen egyből abba az irányba indulok el és már jó 6-8 éve csinálhatnám, amit imádok.
A vendéglátás valóban egy olyan szakma, ahol kell a teherbírás, mind fizikailag, mind lelkileg, de ha szeretsz egy szakmát, akkor egészen másképpen tudod kezelni ezeket a nehézségeket. Mindig lesznek olyanok, mint pélául a 4-es válaszoló, akik csak a negatívumokat látják, de ezeknek vagy nincs valós tapasztalatuk, vagy csak "belekeveredtek" ebbe a szakmába és nem szeretik csinálni, csak "ez volt".
Ismerek rengeteg ilyet...
Egy szó, mint száz: hajrá-hajrá, váltsd valóra az elképzeléseidet!
Ha talpraesett és ügyes a kérdező, 2-3éven belül ki tud alakítani egy jó kapcsolatrendszert, tud olyan helyre menni, ami számára megfelelő.
Én is dolgoztam vendéglátásban, a párom jelenleg is,ő szintén szakács.
Több, mint 10 éve van a szakmában, de olyan ügyesen dolgozik, hogy válogathat az ajánlatok közül.
Emellett mindezt úgy, hogy nem fejezte be a sulit, papírja nincs róla, mégis ő kell, mert jó abban, amit csinál.
Most 8-9 órát melózik, délután végez és nem keres sokkal rosszabbul, mint mikor 12-14 órákat tolt.
Az ügyeket a barátnő is el tudja intézni, szerintem egy kapcsolatban alap dolog, hogy mindenki azokat a dolgokat végzi el munka mellett, amikre lehetősége van.
Ha a párom 12-14 órázik én meg mondjuk 8 órában dolgozom, természetes, hogy az ügyintézés, háztartás rám marad,mert ez így fair.
Heti 2-3 nap szabad, tudtok együtt is lenni.
Persze ez csak akkor működik,ha nem hagyod magad palira venni. Ha a munkáltatóval megegyeztek a beosztásban, nemszabad hagyni,hogy több napot lőcsöljön rád. Párommal is próbálkoztak ilyesmivel, neki az volt a válasza, hogy akkor x ezerrel több fizu naponta és oké, különben marad a kevesebb nap, vagy megy máshova. Megis emelték a fizuját egyből.
Persze ahhoz, hogy ezt megtehesd valóban kikell húznod 2-3 évig, amíg tapasztalatot szerzel és beletanulsz.
Viszont utána, ha tényleg ügyes vagy, te tudsz majd diktálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!