Ti odaadnátok a lakásotokat a fiatoknak?

Én elhiszem, hogy nem kamu.

Az apám pont ilyen volt. Ő is élete munkájának tartotta az ingatlanjait, meg az autóit.

Tudod mi lett vele, kedves kérdező? Feldobta a talpát. Én pedig fogtam magam és mindent eladtam. Egyik lakásába sem költöztem be, egyik nyaralóban sem nyaraltam és egyik autóval sem jártam soha.

Ellenben biztosítva van a gyerekem jövője, rengeteget adakoztam és az anyukámnak nem lesz gondja a nyugdíj után az anyagiakkal. Így vettem fricskát apám anyagiasságán.

Utánnad mi marad majd? Sose felejtsd el, hogy a bútoraiad, lakásaidat nem tudod majd magaddal vinni a sírba. De marad egy fiad, életed munkája, akiről te döntöd el, még életed során, hogy hogyan gondol majd rád vissz.

67-re:

"Meg amúgy is, ha egyszer neked roló le, akkor szerinted mégis kié lesz az a lakás?"

Erről van szó!

Még ha végrendeletileg másra hagyna mindent, a kötelesrész akkor is járni fog a fiának (ha jól értem, nincs más gyerek és házastárs sem). Vagyis a két lakásból az egyik előbb-utóbb mindenképpen a fiáé lesz (ha hasonló értékűek a lakások).

Ha önként, jó szívvel odaadta volna neki, mikor önálló életét kezdte, akkor haláláig lenne egy ember, akihez kapcsolódhat, aki szereti őt, akivel lehet pl. közösen karácsonyozni, aki majd segíti, ha lerobban.

A mostani viselkedésével meg elérte, hogy a gyereke valószínűleg meg se látogatja, ha ő már nem tud felkelni. És az egyik lakás így is az övé lesz. Szóval a kérdező haragból, rosszindulatból úgy viselkedett, amivel a fiának csak időlegesen, de magának véglegesen rosszat tett.

72, és hasonlók:

maximálisan egyetértek, de nálam mindig van egy DE.

Ne felejtsük el, hogy nem ismerjük a fiát a kérdezőnek. Feltételezzünk jót, mert mi is ezt várnánk el magunkkal kapcsolatban (illetve én is ilyen vagyok). Tehát, a kérdező fia nem tehet arról, milyen a család ("a barátaidat megválogathatod, de a rokonokat hozzádb@$$zák születéskor"). Ha normális felfogású a fia, akkor függetlenül attól, hogy a szülei hogyan álltak hozzá (mindenben segítették, vagy ilyen smucig, fillérb@$zók voltak, mint a kérdező) segíteni fogja őket öreg korukra.

Szerintem. Bár, a kérdezőnek ezt semmi alapja nem lesz elvárni, ha számára kérdés az, hogy megtámogassa-e a fiát az önálló élet elkezdésében, ha erre van módja, illetve ha a fia érdemes erre (mit azt korábban írtam, ha normális életet él a fia, mert ha züllős fajta, és piára, drogra, bulikra, fizetős csajokra stb szórná el, akkor nyilván jogos, hogy nem kap lóf@$zt se).

Azért most már ne az legyen az alap, hogy ha valaki nem kap lakást, autót a szüleitől, akkor azzal "zsarolja", hogy öreg korodra baxunk rád!

Az a lakás a kérdező egyetlen anyagi tartaléka, és soha nem tudhatja, mikor lesz rá szüksége. Lehet,hogy a fia a világ másik felére költözik, az is lehet, hogy előbb meghal,mint az anyja. Igen, ez is előfordulhat. Az is, hogy a lakásvégül as leendő, majd elvált felesége kezére kerül. Bármi lehet, és akkor kakiban lesz.

Szükség esetén el tudja adni vagy bérbe kiadni.

Mindenesetre ideiglenesen, amíg nincs saját lakása, addig felőlem odaköltözhetne, ha már üresen áll és nincs kiadva sem.

Egyébként ha valaki 1 lakást sem tud önerőből előteremteni, akkor ő miből fog a gyerekeinek lakást adni, amit ő saját részre elvárt volna a szüleitől?

Másfelől nem rég volt itt egy kérdés pepitában, hogy a szülő a gyerek albérletbe kiadott lakásába szeretne költözni, és akkor jött az egyhangú egyetértés, hogy nem várható el, hogy a gyerek lemondjon az albérleti díjról, mint jövedelem forrásról. De a majdani,esetleg kisnyugdíjas meg tegye meg?

Én nem várnám el, hogy a szüleim lemondjanak a lakásukról, amit kemény munkával hoztak össze, de úgy látszik, itt mindenkinek saját maga felé hajlik a keze.

74-es:

Amit írsz, hemzseg a valótlanságoktól.

Melyik hozzászóló várta, hogy autót kapjon?

"Az a lakás a kérdező egyetlen anyagi tartaléka..." - NEM! Két lakása van.

Másrészt, ha normális a viszony, akkor egyik fél sem nézi ölbe tett kézzel, hogy másik az utcára kerüljön. Ha viszont az ember nem kap segítséget, amikor rászorulna, nyilván nem várható, hogy ő segítsen, amikor a másik lesz rászorulva. AKKOR tényleg jobb, ha bebiztosítja magát öreg napjaira a kétlakásos zsugori.

Az meg nagyon farizeus mondat, hogy "ha valaki 1 lakást sem tud önerőből előteremteni, akkor ő miből fog a gyerekeinek lakást adni". Egy lakás előteremtése több évtized munkája. Nem mindegy, hogy valaki onnan indul, hogy van lakása és onnantól félre tud tenni, vagy 20-30 éven át a bankot fogja pénzelni, és mire dolgozni kezd a gyereke, addigra lesz tehermentes az ő lakása. Ő tényleg nem fogja tudni a gyerekét lakáshoz segíteni. Itt generációkban kéne gondolkodni: ha nekem könnyebb, akkor én könnyebben tudom majd a gyerekemet elindítani az életbe, aki majd az ő gyerekét fogja stb. Ezt az előnyt megtartani kell, de a kérdező - szimpla rosszindulatból, irigységből, zsugoriságból vagy a jó ég tudja mi miatt - eltékozolná gyereke elől ezt az előnyt. (De teljesen nem tudja, hisz örökölni a gyereke fog utána.)

A fia meg nem is akar odamenni, nyilván megszokta, hogy az ő anyjától ennyi várható.

És miféle lakásról lemondásról beszélsz? Még csak át se kell íratnia a gyereke nevére a lakást, csak megengedni, hogy használja. Ha valaki el bírja nézni, hogy a gyereke albérletet fizet, mikor neki ott van az üres lakása, az tényleg ne várjon jó szót idős korában.

Az ég mentsen meg az ilyen "anyától"

Elhiszem,hogy nem kamu a kérdés sajnos.

Anyuméktól kaptunk egy 90nm-s társasházi lakást.

Én akkor megkérdeztem,hogy és az öcsém? Miért csak én kapok? Akkor azt mondták,ezen ne aggódjak,mire öcsi odakerül neki is meglesz az,amire szüksége lesz.

Szerintem az ilyen hozzáállás várható el egy igazi szülőtől!!!!

De pl apósom kezet foghatna veled. Neki sz.r volt gyerekkorában,neki senki nem segített,ezért szerinte a gyerekei is szívjanak.

Ha valamelyik fia kérte a kocsit a válasz az volt nem! Tudsz te gyalogolni,nekem se adta oda senki anno a kocsit....

Ilyen megfontolásból a férjem és testvére táborban sem voltak soha.

Anyós egyszer hozott nekünk egy egész sült csirkét. Após akkora patáliát csapott,hogy még is minek,tudnak azok maguknak venni,mit pocsékolja anyós a pénzt,neki se hordozgatta a csirkéket.

Tudod kérdező hova vezetett ez?

Oda,hogy csak és kizárólag karácsonykor megyünk,akkor is csak anyós miatt.(bár ő is megér egy misét,de itt most nem az a kérdés)

És igen,a férjem sem segít semmit az apjának. Mert minek???

Pont festeni hívta após egyszer,ment is szó nélkül,de egész nap csak osztotta,hogy semmire nem jó,egy nagy nulla....stb

Hát akkor minek erőlködjön, ahogy csinálja az úgy se lesz jó,úgy is csak morog,meg magyaráz....hú de hálátlan a férjem ugye?

Szerintem Te is hasonló kaliber lehetsz "kedves" kérdező.

Ui: még két év,és valószínűleg összejön egy minigarzon ára.Egyből a gyermekünk nevére fogjuk íratni,és míg neki nem lesz szüksége,az egyetem közelsége révén diákoknak ki fogjuk adni. A havi díj pedig a gyermekünk bankszámlájára fog menni. Ezzel is segítjük.

De Neked kérdező hogy miért is teszünk így, nem magyarázom,mert ez számodra ismeretlen érzés...

kedves 74-es szerintem az én hsz-emet értette félre.

A lakás alap embei szükséglet (fedél, ne ázzon/fázzon) tehát ha a szülő megteheti, akkor segítse ennyivel a gyerekét. Az autó/telefon/márkás ruha stb nem alap szükséglet (gizdázás már egy adott szinttől, pláne ha nem vet fel a lóvé), azt ne is várja senki alanyi jogon. Én se vártam el, megdolgoztam érte suli mellett. De sajnos egy lakás árát nem tudtam zsebből kidobni. Amíg fateréknál laktam, fater seggbe is rúgott volna, ha albérletet akartam volna neki fizetni.

Valaki említi itt, amit én is, hogy sokan úgy vannaka vele, ha neki szopás volt az élet fiatalon, akkor, habár megteheti, nem támogatja a gyerekét, hadd legyen neki is szopás. Én is ismerek ilyet.

De apósom pl pont az ellentéte. Neki vérbeli szopás volt a gyerekkora, nélkülözés stb, de felküzdötte magát, nem kis szopás árán, és ma már támogat minket párommal, holott nem várjuk el, sőt, néha még kellemetlennek is érezzük. Nem részletezem jobban.

A lényeg, alap, hogy támogatod a gyerekedet a lehetőségeidhez mérten, ha ez egy lakás, akkor azzal, pláne ha amúgy meg üresen áll, hasznot nem termel, ha minimálisan is, de viszi a pénzt (közös költség gondolom ott is van, ha be van kötve a közmű, annak is van egy alap költsége, stb), akkor már miért ne lakhatna a gyerek benne?

Mit tennék? Már most megtettük!

Hozzáteszem, nagyon szerencsés vagyok, a családom nagyon jó anyagi helyzetben van. A szüleimtől házat kaptunk, amikor összeházasodtunk a férjemmel. Nem, még véletlenül sem volt elvárás, nekik volt természetes,hogy ha megtehetik miért ne. Mindig azt mondta anyukám, hogy aranykriptára úgy sem fogják elkölteni. Apukám nemrég az 5 éves fiam nevére vett lakást egy egyetemi városban. Ez is teljes mértékig az ő ötlete volt. Anyukám sajnos meghalt, az örökséget megkaptuk aputól, hogy tegyünk vele, amit akarunk. Mi tettünk még hozzá egy kis pénzt, és vettünk az egy éves fiunknak is egy lakást. Pedig elnyaralhattuk volna, vehettünk volna új autót, bármit.

Természetesen nem gondolom,hogy lakást venni a szülő kötelessége, de ha tud, és megteheti, akkor szerintem alap,hogy segít a gyerekén. Azért is vállalunk gyereket, hogy gondoskodjunk róla. Hogy ez a gondoskodás meddig tart, egyéni? Van,aki csak 18 éves koráig tud segíteni a gyerekén, van, aki tovább. Mi, ha tehetjük és bírjuk, akár 35 éves korukig segítjük őket, ha van rá igényük.

Jelen helyzetben nem is értem, hogy miért ne költözhetne be a fiú, ha üresen áll a lakás? Nem kell nekiadni, de,hogy mondjuk 1-2 évre ne mehessen bele?? Szégyellném magam,ha így gondolkodnék?

Egyrészt: Nem volt szó arról, hogy a kérdező adja el a lakást, és a pénzt meg élje fel, vagy adja a gyerekének. Arról sem volt szó, hogy akárcsak a gyereke nevére írassa a lakást. Így az olyan kommentek, miszerint "miért élje fel a kérdező azt a dolgot, ami nyugdíjas korában jól jöhet" merő hülyeségek. Nem tudtok szöveget értelmezni?

Másrészt: Én ugyan nem vagyok szülő, de ha az lennék, akkor saját magamat köpném szemen, ha elnézném, hogy a gyerekem súlyos albérleti díjat fizet másoknak, miközben én ott ücsörgök 2 lakáson. Milyen anya az ilyen? Nem arról van szó, hogy adja a gyerekének a lakást, hanem arról, hogy ezzel is megkönnyítené a gyereke életét, hogy talán ne kelljen súlyos pénzeket kifizetnie lakhatásra. Gondolom a kérdező gyereke sem akar a lakásba költözni pont azért, mert tudja, hogy az anyjától mire számíthat. Majd jön a mártírkodás, meg az érzelmi zsarolás, hogy "örülj neki, hogy tetőt tettem a fejed fölé, most aztán a lábam nyomát is csókold meg" stb. Ilyen esetben én is inkább fizetnék idegennek albérleti díjat, ilyen "segítség" szerintem senkinek sem kell.

Azt viszont nem értem, hogy ilyen mentalitással mi a francnak kell két lakás. Az egyikben laknak, a másik meg szó szerint a fejükre rohad. Ennek mégis mi értelme van? Mert ez szerintem még nagyobb pazarlás, mintha a gyereked ott lakna ingyen.

Ha a gyereked nem akar odaköltözni, te meg nem akarod neki kiadni, akkor nem értem, mi értelme volt kiírni a kérdést. A hozzáállásodról nem is beszélve. Mit gondolsz, ha feldobod a talpad, ki fog örökölni? Jobb esetben a fiad, rosszabb esetben az állam. Az értékeket nem viszed magaddal a sírba, ezzel legyél tisztában. Az pedig undorító és egyáltalán nem szülőhöz méltő gondolkodás, hogy ha neked nehéz meg sz@r volt, akkor legyen a gyereknek is az. Tehet az a gyerek arról, hogy neked rossz volt meg nehéz? Nem. Akkor meg?

A gyerekednek meg nagy valószínűséggel nyugdíja sem lesz már. Ő is mondhatná, hogy az ellátást majd oldd meg magad, mert neki sem fog segíteni senki, amikor odajut.

Egy ilyen anyának én sem segítenék semmit. Ha annyira el vagy telve azzal, hogy neked senki sem segített, akkor minek kérsz egyáltalán segítséget? A gyereked segítsen neked, de ő rád nem támaszkodhat, mert hát neked sz@r volt anno? Egy gyereket etetni, itatni, felnevelni meg kutya kötelessége a szülőnek. De látszik, hogy te nem is nagyon akarsz már az anyja se lenni, mert igencsak a terhedre van ezek szerint.

Légy boldog a két lakásoddal meg a cuccaiddal a fiad nélkül, aztán meg van oldva a probléma. Szánalmasak az ilyen emberek, akiknek az anyagi javak még a családnál is előrébb valóak.