Ti odaadnátok a lakásotokat a fiatoknak?

"Mindenkinek tanulságos történet.

Ellátod, ruházod és iskoláztatod a gyereked huszonéves koráig, majd amikor elutasítod azt hogy az ingatlanodat is vigye amit pl ki lehet adni vagy tartós tartaléknak használni öreg korunkra amikor ki tudja milyen betegségek jönnek, automatikusan gonosz szülő leszel akit nem érdemes többet látogatni. Igazi hála."

Ez igaz lehetne, ha nem ilyen lenne a kedves anyuka hozzáállása, vagy ha csak egy lakás lenne. De kettő van, öregen, betegen nem fog egyik nap itt lakni, másik nap ott, tehát minek 2???

Kérdező! Te meg ott meg elárultad, hogy kamukérdés, hogy megalapoztad az életedet egyedül, felneveltél egy gyereket egyedül, ami nem kis dolog, de egy lakást nem tudsz kifesteni?

Ó, mindent értek. Tehát felneveltem tisztességben a gyereket, kirepült, van állása és albérletben lakik, nekem meg van két ingatlanom, amiből az egyik biztosíthatja a későbbi megélhetésem vagy akár az életem, ha úgy alakulnak a nyugdíjas éveink.

Gonosz vagyok mert nem adom oda az egyik ingatlant, így hát odaadom. Később súlyos betegség történik vagy komoly anyagi gondom akad, ugye akkor már nincs ott a másik lakás pármilliós értéke fedezetnek, ami megmenthetett volna. Sebaj, ott a gyerek aki hálás lesz és segít! Csakhogy neki is lett családja, oda kell a pénz, nem tud adni, vagy közel sem annyit ami bármire is elég lenne. Ha annyit tudna segíteni, kapásból nem kellett volna az én lakásom neki. Elég szar helyzet, nem?

De mindennek ellenére a szülő mindenét adja oda, aztán remélje a legjobbakat, elvégre soha nem fordul elő olyan helyzet, amikor a gyerek szimplán hátat fordít a szülőnek, sokszor a párja káros befolyásától vezérelve.

Hát persze hogy nem!

Elképzelhetetlen!

Nagy mókamesterek vagytok ám, meg kell hagyni, persze más phahszával verni na azt megy. ;-)

Én is anyukám kis lakásában lakok, ahova ő költözött, amikor fiatal volt és őt a nagyszüleim segítették hozzá. Ha nekem lesz gyerekem, akkor ő is innen fog elindulni, vagy egy másik hasonló kis garzonhoz azért hozzásegítem.

Értem, hogy neked senki sem segített, de mit érnek a tárgyak, ha senkinek sem okoznak örömöt? Azok a cuccok, amik abban a lakában vannak nem fontosak neked. Ha azok lennének, akkor nem tehetnéd meg, hogy nincsenek nálad. Amikor külföldön voltam diákmunkán, akkor 2 bőröndöm volt, el nem tudtam képzelni, hogy 3 hónapig csak ennyi cuccom legyen, de nem hiányzott semmi. Most ahogy elköltöztem, anyuméknál hagytam egy csomó cuccom, hogy még visszamegyek érte pár nap múlva. Fél éve ott van és semmi sem kellett onnan. Azok a dolgok max emlékek, amik a tárgyak nélkül is élnek. Mi értelme van halmozni a szekrényeket, ruhákat, kacatokat, ha annyi van, hogy egy lakásba már be sem férnek? Add el a francba azokat a bútorokat és menj el belőle nyaralni egyet, amit nem hordasz vidd el a vöröskeresztnek. Amit nem használtál minimum egy éve, arra nincs szükséged, csak a helyet foglalja.

Semmire sem használod a lakást, nem adod ki, csak viszi a pénzt, mert fizeted utána a közös költséget, de nem hagynád, hogy ott éljen a gyereked, akinek kéne. Ez igenis önzőség, mert attól még a lakás a tied, nem lesz tőle kevesebb pénzed, vagy semmi hátrányod, azon felül, hogy nem tudnád raktárnak használni. Egyébként gyanítom, hogy annyi pénzből, amit a lakás elvisz, tudnál bérelni egy tárolóhelyet a cuccaidnak.

Előző, nem kell ráíratni a gyerekre, az ő lakása marad, de ne álljon már üresen s fizessen albérletet a gyerek, ha jól jönne neki a lakás, szerintem a legtöbben ezt gondoljuk.

Hajmeresztő, amiket a kérdező írt, ettől óvjon meg mindenkit az ég, hogy a szülője úgy nézzen rá, mint egy adósra s irigyelje, ha neki jobb, mint neki volt anno. Ez nagyon nem egészséges hozzáállás. Van olyan gyerek, akit tényleg ne engedjen be az ember az ingatlanába, de az speciális eset.

Ami a bútorokat illeti, abban megértem a kérdezőt, neki azok fontosak. Nekem is vannak fontos cuccaim. Csak mert (remélhetőleg 90 év múlva) meghalok, már ne szerezzek javakat? :D Én nem vagyok az a fajta, akinek ez a hozzáállás való, nem vagyok túl anyagias, de azért fontosak a tárgyaim. Ha a saját kettes számú lakásomban akarom tárolni őket, miért ne tehetném meg? A gyereknek igenis jó lehet a lakás berendezve is. Legjobb, ha azért van egy saját szobája, amit ő rendez be s ha ócska, értéktelen bútor van, azt kidobják, de hogy komplett bútorzat menjen ki, ezt nem tartom szükségesnek...

Én odaadnám a fiamnak a lakást, nyilván. Sőt, ha lenne pénzem, vennék is neki egy házat, ha kell. Tökmindegy, hogy nekem senki sem vett semmit, csak később örököltem. Normális ember segíti a gyermekét, ha tudja, nyilván normális keretek között, nem erején felül s azért a gyerek is tanuljon meg ezt-azt az életben, de ne kelljen hitelt nyögve nyomorognia évtizedekig, csak mert nem jól kereső szakmája van.

elolvastam a két válaszodat kérdező.

hát nekem elég érdekes,hogy egy anya hogy tud ilyen lenni. önző és irigy vagy a fiaddal szemben a lakásra.

szerintem alap,hogy a gyerekünk kb a legközelebb hozzátartozónk. és ahogy tudunk segítünk neki.

te inkább végig néznéd,hogy több milliós hitelbe verje magát, amikor ott áll egy lakásod üresen? nem is értem.

igen, neked nem volt jó , mert a szüleid nem támogattak ilyen téren, neked kellett megküzdeni mindenért. sajnos így alakult, de miért kéne akkor a fiadnak is így lennie? amikor tudnál neki segíteni?

bár szerintem lényegtelen ez a kérdés. ha az én anyukám ilyen önző lenne, nem költöznék be ha kérné se, mert egyértelmű,hogy állandóan felhánytorgatná,hogy ő mekkora szívességet tett.(ami így is van, de a viselkedéseddel/gondolkodásoddal van a baj)

én úgy vagyok vele,hogy a közeli családtagjaimat támogatom ha tudom. ez tényleg különösen igaz a gyerekünkre. de ha te nem így látod akkor nem

Nekem nagyon nem szimpatikus az h azt várnád a fiadtol h hitelt vegyen fel ha lakást akar.

Persze értem.h te is megkuzdottél azért h legyen de ha pl elfernek a cuccaid egy szobában a másikba bekoltozhetne a gyereked annak fejében h a rezsit és amit eddig albira költött az felre teszi. Kikökethetnéd h lakás takarékba tegye félre a pénzt igy 4 év után felveheti az állami támogatást is és kevesebb hitelt kellene felvennie

Bocs, nem volt időm elolvasni minden hozzászólást.

De a kérdező egyik korai kommentjén fennakadtam.

Ha te megküzdöttél érte, persze, hogy vigyázol rá. De könyörgöm bakker, a saját gyerekedről van szó??? Mi az, hogy neked van egy kvázi fölösleges pecód, és hitel felvételére akarod rávenni a fiadat? Most indul az életben, és már legyen mínuszban? "Vásároltassa meg magát a bankkal" önként, és legyen "önkéntes rabszolga"? Meg amúgy is, ha egyszer neked roló le, akkor szerinted mégis kié lesz az a lakás? Fölöslegesen akarod megnehezíteni a fiad életét. Az, hogy te megszenvedtél érte, az egy dolog, de éppen ezért, ha teheted, a lehető legtöbb fölösleges szenvedést kell a SAJÁT GYEREKEDNEK megspórolni.

Nyilván le kell fektetni a szabályokat. Nem tudom mekkora a lakás, de pl a te cuccaidnak ki lehet nevezni egy szobát, oda ÉSSZEL bepakolni (raktáros voltam, egy átlagos lakás cuccai beférnek 15 m2-re, persze nem lakhatóan, hanem tárolási céllal), és az a "raktár szoba"

Bocs, de ezt az "én megszenvedtem a dolgaimért, szenvedj meg te is gyerekem" hozzáállást amíg élek meg nem értem. Nem egy új autót, vagy telefont, vagy nyaralást kér (gizdázás), hanem fedelet a feje fölé (alapvető emberi igény). Ha megteheted, akkor KÖTELESSÉGED szülőként meglépni, hogy odaadod neki (apám lehet seggbe is rúgott volna, ha albérletet akartam volna neki anno fizetni)

Majd ha nem leszel képes eltartani valamikor magad (ne legyen így) akkor neki lesz kötelessége téged támogatni, meg majd neki is lesz egy gyereke, akkor őt lesz köteles támogatni.

Ez a dolgok rendje.

Szóval ha te szenvedtél az életben, meg neked nem segített senki, akkor nehogy már a gyerekednek jobb és könnyebb legyen.

Igazad van, ne is add oda a lakást, ezzel csak a gyerekednek teszel szívességet, meg írtad, hogy ő sem akarna odaköltözni. Ilyen anyának én sem segítenék semmiben. Azzal pedig nem tettél szívességet a gyerekednek, hogy megszülted, nem ő kérte az életet. Az, hogy etetted, itattad, ruháztad pedig nem szívesség, hanem a MINIMUM, ha már megszülted.

Ritka önző egy idióta vagy, és itt most a legkevésbé sem a lakásról van szó. Csak ne csodálkozz majd, ha öreg korodban ugyanezt a szép hozzáállást fogod visszakapni a gyereked részéről.

Mellesleg szerintem is kamu a kérdés, és nemhogy két lakásod, de gyereked sincs.

Én sajnos elhiszem, hogy nem kamu a kérdés, mert ismerek ilyen "szülőt".

Csak egyet nem értek: minek vállaltál akkor gyereket?? Hogy legyen valaki, aki esetleg továbbviszi ezt az okádék mentalitást? És mi a kérdés? Te nem akarod a fiadat a lakásba engedni, a fiad meg nem akar odaköltözni. Akkor hol a probléma? Ha nekem ilyen anyám lenne, én sem költöznék oda, az biztos. Inkább lennék albérletben, minthogy azt hallgassam éveken, évtizedeken át, hogy neked milyen hálásnak kéne lennem, mert neked senki sem segített de te "megkegyelmeztél" nekem. Meg a maci f szát.

Ha neked sz@r volt, ha neked szenvedés volt, akkor miért akarod, hogy a gyerekednek is az legyen? Inkább verje a gyereked magát hitelbe?

Itt baromira nem a lakásról van szó, hanem a ganéj mentalitásodról. De tutod mit? Öregkorodban majd adjon a 2 lakásod neked egy pohár vizet, majd gondoskodjon rólad a két lakásod. A gyereked simán kijelenthetné, hogy "nekem is nehéz lesz majd öregkoromban, legyen neked is az most".

Ismerek ilyen bö szméket. 2 hatalmas lakás, de a gyereküket elzavarták albérletbe, önállósodjon, vegyen fel hitelt, stb. Mondanom sem kell, a másik lakás csak raktárként funkionál, szó szerint rárohad a szülőkre. Ilyen szüölőktől én sem fogadnék el a büdös életben semmit. Legyenek boldogok a lakásukkal, értékeikkel, cuccaikkal.

Itt egyes válaszolók nem tudnak olvasni??

Senki az ég világon nem mondott olyat, hogy a kérdező adja el a lakást, vagy mondjon le róla.