Ti odaadnátok a lakásotokat a fiatoknak?

En felajanlanam hogy odakoltozhet de fizetnie kell a teljes rezsit es ha eleg nagy a lakas akkor az egyik helyisegbe beraknam azokat a dolgokat amik fontosak.

Kernek valamennyi lakbert mondjuk a negyedet annak amit egy ilyen lakasert fizetni szoktak , vagy ha lakasra akar gyujteni akkor megengednem hogy csak a rezsit fizesse es gyujtse a penzet.

28? ha te ezt így gondolod, miért tetted fel a kérdést?

Mi - elég egyöntetűen kiderült - odaadnánk, te pedig nem. Viszontlátásra!

Kedves kérdező!

Az én értékrendemben ami az enyém az a gyermekemé is. Nem kérte tőlem az életét én döntöttem úgy, hogy világra hozom. A mai világban nagyon nagy kincs a lakás és, hogy neked kettő is van az érték, ha én lennék ilyen helyzetben kérés nélkül segítenék, annak elenére, hogy az én szüleim nekem nem tudtak segíteni. Miért szenvedjen a saját gyermekem mikor élhetne sokkal jobban is, én szültem az én géneimet hordozza. Azzal, hogy vállatam, hogy megszülöm azzal nem csak 18 éves koráig kell róla gondoskodnom,hanem amíg élek amedíg nekem van egy szelet kenyerem addíg Neki is. Remélet átmegy az amit ezzel akartam mondani. Ha nem, akkor alapvető anyai ösztöneiddel nincs valami rendben és nem szabadott volna gyermeket vállalnod!

egy ilyen "anyának" én se biztos, hogy segítenék. Nem véletlenül nem akar odaköltözni a lakásodba. De csak üldögélj a cuccaidon. Majd a cuccaid rád nyitják az ajtót, ha leesel a lábadról.

Szánalmas a hozzáállásod. Az alapja mindennek az, hogy mivel neked se segített senki ezért te se segíted a gyerekedet. Remélem ő nem viszi tovább ezt az elmebeteg mentalitást. Azon viszont már ne lepődj meg, hogy ugyanígy fog ő is hozzád állni vénségedre.

Kedves kérdező! Szívből kívánom, kizárólag a te boldogságod érdekében, hogy a legnagyobb magányban, kizárólag a lakásaiddal, a ruháiddal meg a szekrényeiddel, a te "életed munkájával" éld le a hátralévő éveidet, és soha többé ne szóljon hozzád se a fiad, se bármelyik rokonod, de még a kisboltos néni se.

Ha neked csak a tárgyak jelentik a mindent, akkor tegyenek azok boldoggá. Mondhatnám úgy is, hogy

pusztulj meg egyedül, és még a temetésedre se menjen el senki. Majd meggyászol a két lakásod, meg a féltve őrzött cuccaid, amiket senki nem fog örökölni, és repülnek utánad az enyészetbe. Sok boldogságot.

Az én történetem.

13 éves voltam, amikor a nagyim rám iratta a lakását. 28nm garzon volt Ő maradt a haszonélvező. 18 évesen megszületett a fiam, a párommal már volt közös lakásunk, és azon nyomban a fiamnak ajándékoztam, vagyis 9 hónaposan a fiamnak már lakása volt. Ma 23 éves, és örülök annak, hogy segíthettem neki, fel sem merült bennem, hogy hasznot húzzak belőle.