Ti odaadnátok a lakásotokat a fiatoknak?

Még szerencse hogy kevés az ilyen szülő mint te!

Úgy csinálsz mintha szívességet tettél volna a gyerekednek azzal hogy megszülted és felnevelted!

Úristen kérdező!! :D Én inkább fizetnék 5x annyit egy idegennek, ha ilyen anyám lenne.. Gondolom neked is nagyon jó érzés volt, hogy nem segített senki, mit szivatod a saját gyermekedet? Élvezed?

Arról meg ne beszéljünk már, hogy te x éve mit vettél hitelből... :D Ha figyelnéd a világ eseményeit felérhetnéd ésszel, hogy már más világ van, mint 10-15-20-25 évvel ezelőtt..

Egyébként nem kell "nekiadni" felajánlhatod neki x időre is. De azért pénzt ne kérj már tőle, ekkora zsidó ne legyél :D

Nem értem a problémát. Ő nem akar odaköltözni, te meg nem akarod nekiadni.

Ha lenne plusz lakásom, igen, odaadnám a gyereknek és nem őrizgetnék benne régi bútorokat. Ha genyó akarnék lenni, akkor rajta hagynám a haszonélvezetet.

"de tele van számomra fontos bútorokkal, ruhákkal és egyéb dolgokkal."

Kérdés, hogy tudsz-e fontossági hierarchiát felállítani egy ember és a kacatok közt???

Gondoltál már arra, hogy üres kézzel jövünk a világra és üres kézzel megyünk is el.

Semmit, egy kis ruhát nem vihetünk magunkkal.

Kedves Kérdező!

Nem a fiad kérte, hogy megszüld és felneveld.

Pont azért kellene odaadni neki, hogy az Ő élete könnyebb legyen, mint a Tiéd volt. Nem mondom, hogy mindent a gyerek feneke alá kell tenni, de ki tudja, lehet, hogy így tudna spórolni és idővel venne egy sajátot. De ha nem, akkor se sajnáld Tőle! Nagyon nagy segítség lenne számára, persze a rezsit teljes egészében neki kell állnia.

Én még fiatal vagyok (25 éves), párommal még 10 évig nyögjük a lakáshitelt, de megnyugtat, hogy tudom egyszer a fiúnké lesz és Neki könnyebb lesz.

Amikor első lakásvásárlás előtt álltam, az egész rokonság összefogott hogy segítsenek. A szüleim és nagyszüleim összerakták az összeg háromnegyedét, a rokonságból pedig rengeteg háztartási gépet, bútort és apróságot kaptam. Nekik köszönhetően lett 25 évesen saját ingatlanom, amire hitel nélkül esélyem se lett volna.

Nálunk persze mindig szokás volt egymás segítése, ha nem pénzzel vagy tárgyakkal, akkor munkaerővel. Anno apámék a testvéreivel egyszerre kezdtek építkezni és minden hétvégén másnál rakták a téglát, ásták az alapot, segédkeztek, ahol tudtak. Ha volt extra berendezés ami nem kellett, gond nélkül odaadták. Kapásból úgy tudtak apámék építkezni, hogy a nagypapa eladta a házát és beköltözött egy kis lakásba, a maradékot pedig nekik adta az induláshoz.

Ilyen családban jó élni, nem azokkal akik egy csorba bögrét is inkább dugdosnak, mintsem a szegény rokonnak adnák. A szaros tárgyak annyit érnek, hogy majd az örökösök széthordják és eladják az egészet.

Azért kidobatni mégsem kéne a kérdezővel a dolgait. Nem tudom, ti mit szólnátok, ha a saját holmitokat kidobatnák veletek. Ja, és temetni sem kéne.

Esetleg az egyik szobába összerakod a cuccaidat, a másikat használhatja a fiad, ha akarja.