Külön karácsonyozás, óriási balhé - ti vállalnátok?
Idén először nem mennék 24-én a szüleimhez karácsonyozni, hanem inkább otthon maradnék kettesben a párommal. Ez lenne az első ilyen karácsony, a szüleim biztosan kiborulnának és zsarolnának, ahogy csak tudnának. Van egy 10 éves testvérem, általában ő a lelki zsarolások tárgya, hogy "de hát a kistestvéred nagyon vár téged haza", meg "mi vagyunk a családod, ez az otthonod" stb.
Igazából már évek óta külön élek, de most lett egy komoly kapcsolatom, nemrég összeköltöztünk és úgy érzem, most vele szeretnék lenni kettesben, aztán másnap majd meglátogatjuk őket is.
Már előre félek, mit kapok ezért a bejelentésért és a testvéremmel való zsarolás is iszonyú, mert tényleg nagyon szeretjük egymást, de hát, valahol érthető az én helyzetem is, úgy gondolom.
Ezzel a férfival el tudom képzelni az életemet, tehát teljesen indokoltnak érzem a csak ketten karácsonyozást.
Ti mit gondoltok? Konfrontálódnátok a szülőkkel? Tényleg óriási balhéra gondoljotak, mert az lesz... Vállalnátok?
... ja, és akik azt ajánlgatták a Kérdezőnek, hogy 24-én délután legyenek a szüleinél, és este meg menjenek haza, azok áruljanak el már 2 dolgot légyszi:
1, Milyen tömegközlekedés van 24-én este az országban?
2, Egy családi hepaj, meg utána 1-2 óra buszozás után kinek lenne még kedve fát díszíteni, vacsorát főzni, romantikus hangulatba kerülve ünnepelni?
A dolgot csak azért kérdem, mert velünk objektív okokból már megesett az a szitu, hogy így alakult, és úgy átcsúszott 26-ára az igazi Karácsony, a mi közös karácsonyunk, hogy ihaj...
A Karacsony nem Valentin-nap. Persze sokaknak az es inkabb a pasi mint a csalad, de alapvetoen nem errol szol.
Mi mindig megoldottuk, hogy egyutt legyunk parommal (14 eve vagyunk egyutt es mar gyerkoc is van) es csaladdal is, szomoru az a felfogas hogy "oke mar komoly pasim van szoval a csalad mar lepattanhat". Pedig csak 30 vagyok, megis igy gondolkozom, a Karacsony a csaladrol szol, amibe nem csak a hapsi tartozik, hanem azok is akik az elmult huszon x evben tartoztak....
Hát, nem tudom, én úgy vagyok vele, hogy van saját háztartásom, párommal fát veszünk, díszítünk, sütünk, főzünk, dekorálunk stb. Anyám persze elvárná, hogy menjek el hozzájuk és nyaljam körbe a lakást és segítsek a főzésben, sütésben. Nálam ki segít? Mert ahogy írtam, nem szokott engem látogatni, de amikor jött is készültem neki többféle étellel.
Most akkor menjek el anyámékhoz takarítani, főzni, miközben ő épp idegbeteg és egész nap dirigál, majd menjek haza és takarítsak ki otthon is és süssek, főzzek nálunk is? :D Nagyon szép karácsony lenne, tényleg...
Nekem van négy felnött gyerekem, söt unoka is, de eszembe sem jutna, hogy a 24-ét ne a saját családjukkal (és a tartós párkapcsolat is család!) töltsék.
25-26-án jönnek hozzánk, és akkor karácsonyozunk közösen.
Annak semmi értelme, hogy mindenki odacsödül 24-re, nagy stressz van, mert kevés a hely, túl nagy a nyüzsgés meg a zaj, mindenki stresszben van a kaja, fadíszítés, meg -a legtöbb helyen kényszeres, ki ad drágábbat-féle- ajándékozás miatt, és mindenki kényszernek éli meg.
Sokkal több értelme van, ha mindenki akkor jön el, amikor neki - meg a párjának is megfelel. Mert hiába írják sokan, hogy a gyerek párja nem családtag, neki - a gyereknek igenis az, mert vele akarja az életét vagy legalább is egy részét leélni, és éppen ezért rá - meg az ö szüleire/rokonságára - is tekintettel kell lenni.
Amióta nincs "kötelezö" karácsonyi nagy felhajtás, azóta mindenki sokkal jobban örül ennek a rendszernek és örömmel jönnek el akkor és annyi idöre, ami nekik is megfelel.
Vegyük észre, hogy ez a vita voltaképpen nem a karácsony megünnepléséről szól, hanem a szülőktől való menekülésről.
A kérdezőnek masszívan zsarolóak a szülei. Emiatt, és más sérelmek miatt is, nem szívesen van velük. Most van egy párkapcsolata, és örül annak, hogy végre karácsonykor mással lehet. Menekül a szüleitől, ők meg durván zsarolják.
Viszont biztos, hogy a kérdezőben is mocorog valami, nem biztos magában, különben nem írt volna ide.
És elég sok benne az indulat is, úgy látom. Csak remélni lehet, hogy párjával türelmesebb, különben lehet, hogy egy év múlva a párja nem azon gondolkodik, hogy hogyan kérje meg a kezét, hanem azon, hogy hogyan jelentse be, hogy elköltözik tőle.
Köszönöm utolsó. Egyébként elgondolkoztam Goldmund válaszán, amelyben egyébként van ráció, de a kapcsolatunk tényleg harmonikus. Ezért írtam, hogy az "igazi", vele azért teljesen más a kapcsolat, mint a szüleimmel (nyilván).
Nem volt felhőtlen a gyerekkorom, anyámnak két fenyítési módszere volt: a fenyegetés/zsarolás (pl. ha nem tetszik, költözz apádhoz (itt a vérszerintire gondolt, aki nem kíváncsi rám, hallani sem akar rólam)), illetve a testi fenyítés (pofon, ráncigálás, ütögetés).
Nincs harag bennem, 7 éve teljesen független vagyok, mindig is volt munkám, sokat dolgoztam, önerőből végeztem el az egyetemet is, ahogy írtam. Mióta nem velük élek, rendeződött sok minden köztünk, haragtartó sem vagyok, tehát egyébként jó a kapcsolat köztünk. Ez annak tudható be, hogy már nem függök tőlük, nem tud zsarolni, hogy eltünteti a cuccaimat, nem tud zsarolni, mivel nem függök tőle semmiben.
Azért annak örülök, hogy a látott mintákat nem élem újra a kapcsolataimban, teljesen más a szemilyégszerkezetem, indulatkezelési módszerem is, mint anyámé, így nem véltem még felfedezni (és a korábbi partnereim sem) anyám módszereit pl. a konfliktuskezelésben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!