A gyerekedet életed végéig segíted? Vagy egy bizonyos kort megér, akkor kiteszed otthonról, nem adsz neki pénzt, ha szorult helyzetbe kerül stb. többi lent

Utolso milyen jo neked kis igenyu vagy.

Mi nagy igenyuek vagyunk utazunk vilagot latunk hosszu es rovid hetvegezunk kettesben.

Felnott gyerekeink pedig sajat eletuket rendezik

Igen a kettesben toltott tartalmas ido es a kozos elmenyek a hazassagban sokkal de sokkal fontosabb mint egy felnott eletkepes kierpult ember tamogatasa.

Aki megszokja a tamogtast soha soha nem all sajat labara meret nincs raszorulova.

Az en felnott gyerekeim nincsenek raszoruilva a tamogtasra

Kedves negyvenkét százalékos! Nem attól leszel jó szülő ha saját magad totálisan alárendeled a gyerekeidnek. Az előtted válaszoló szimplán normális életet élt, miután olyan gyereket nevelt aki nem szorul senkire. Ő csinálta jól.

Sz*r lesz annak akit egész életében támogattak a szülei és ezt megszokta - ugyanis bajban lesz ha a szülő már nem él.

Én úgy tapasztaltam - bár lehet hogy tévedek - az olyan szülők, akik azzal villognak hogy "én támogatom anyagilag a gyerekemet legyen akárhány éves" "szar szülő aki nem úgy csinálja mint én" Azok igazából egyáltalán nem a gyerekért teszik a dolgokat, hanem önmagukért. Mert a gyerek függősége jó nekik, ettől érzik fontosnak, valakinek , nélkülözhetetlennek magukat. Ez nem a gyerek érdekeit szolgálja.

Az ok teljesen mindegy a lenyeg ezzel csak artasz neki.

Pont mintha megirnad a gyerek hazi feladatat problema nagyon rovid tavra megoldva de senkinek nem hasznal.

A bajban még az idegeneken is segítek, nemhogy a saját gyerekeimnek.

A legnagyobb 40 éves, a legkisebb most lett első osztályos. A "hálót adj, ne halat" elv végig a szemem előtt lebegett. Szóval élni tanítottam meg őket, és nem arra, hogyha teljesítik a parancsaimat, akkor pénzelem őket. A legkisebbet kivéve mind önálló egzisztencia, saját házzal vagy lakással, saját családdal. De nyilván amiatt mert felnőttek lettek, még az én gyerekeim, és amikor szükség van a segítségemre, akkor természetesen segítek. Általában látom, hogy valamire vágynak, és gyűjtenek rá. Ha komolyan gondolják, és a fele kigyűlik a pénznek, akkor a másik felét meg szokták kapni tőlem ajándékba. Előbb-utóbb maguktól is meg tudnák vásárolni, de az elszántság láttán jól esik a lelkemnek a segítség.