Kinek van igaza és mit tehetnék, hogy a lányom lelke ne sérüljön?

Bocs en néztem el..azt hittem az enyemre reagáltál.

Ettől függetlenül nem egyezik a véleményünk.de ez mindegy.

Én a sofőrők szemszögéböl is megértem..de az utcank pl zsákutca.már messziröl látják ha autó jön. Es rögtön le is mennek. Még soha senkinek semmi gondja nem volt azzal hogy kint játszanak.

Attól hogy sok felkiáltó jelet használsz, még nem lesz jobban igazad. Azok a primitív emberek pedig akikről beszélsz sokszor autóval közlekednek. A témát meg nem kéne terelni, mert senkinek nem azzal volt gondja hogy a gyerekek koszosan mennek haza és bogarakat gyűjtenek az erdőben. Akkor ennyi erővel semmit ne taníts nekik hiszen "majd az élet úgyis". Úszni is úgy tanítod őket hogy belevágod a mély vízbe aztán majd csak megtanulja?

Nem lehet őket mindentől megvédeni nyilván, de minek kell még asszisztálni is ahhoz hogy olyan helyen labdázzanak ahol veszélyes rájuk és másokra nézve?

Szuper anya!!! Szuper volt már gyerekként is!!! Most meg szuper házasságban és szuper gyerekekkel!!! Akik nem a falusi plázában töltik az időt, hanem tudván a veszélyt jelentő fákról, bogarakról, autókról, kóbor kutyákról inkább az utcán játszanak. (Biztosan a játszótéren nem tudják eléggé összekoszolni magukat)

"Szivem szakad meg, hogy nem maradnak örökké kisbabák" - Jézusom. Persze gondolom, már kisbaba korukban is az úttesten tologattad őket a babakocsiban. Lehet, az első lépéseiket is az utcán tették meg.

"nem lehetek állandóan mellettük, hogy megvédjem őket. Sajnos. De ez az élet rendje.30, 40, 50 éves korukban (+-10, 20 év) nem lehetek ott"

Te komolyan beteg vagy.

Fizessétek ki azt a nyomorult telefont, dörgöld a tesód orra alá (kár, hogy a szuper életedben nem lett szuper kapcsolatod a tesóddal), előbb-utóbb úgyis megszakadna a barátság a két gyerek között; így legalább elejét veszed a további telefon törésnek, vagy hasonló balesetnek.