Mit tehetnék, ha az anyámmal rengeteget veszekszünk?

14 évvel idősebb vagyok nálad. Egyke voltam, anyámmal hasonlóan alakult a viszonyunk. Annyi különbséggel, hogy elkezdtem kirekeszteni a dolgaimból (hogy ne legyen veszekedés), aztán azon veszekedtünk, hogy miért titkolom, hazudok, stb. Szóval ezt nem ajánlom. Azt inkább, hogy minél előbb próbálj a saját lábadra állni, ha kell, költözz el, menj el tanulni. Attól még lehettek jóban. Ha személyes támadásnak veszi az önállóságod, az önzőség tőle, ne hagyd magad! Normális, hogy a gyerek felnő, elmegy. Akinek ez nem teszik, annak a saját lelkében van a hiba. Mondjuk anyám akkor sem változott meg, amikor elkerültem otthonról, pedig büszke volt rám, hogy megállom a helyem az életben. Egyre ritkábban mentem hozzá, és akkor 1-2 napig tűzszünet volt, de hosszabb idő után megint ott tartottunk, hogy ő mindent jobban tud, mindig összekaptunk. Már nem él. Soha nem javult meg a viszonyunk.

Egészségügyi végzettséget szereztem, és most már tudom, hogy ő mentálisan nem volt egészséges (bár nagyon-nagyon kevesen mondhatják el, hogy ők teljesen kiegyensúlyozottak és minden OK). Azt írod, hogy a szüleiddel élsz, tehát apukáddal is. Ha apukád, mint a társa, elviseli és kijön vele, akkor nem lehet tragikus a helyzet (az enyéim látni sem bírták egymást, mégsem váltak el, olyan se veled-se nélküled kapcsolat volt). Ha nem súlyosan döntésképtelen, nem hangoztatja az élet értelmetlenségét, ha nem csinál olyan dolgokat, ami akár számodra nyilvánvalóan is logikátlan és önmagának tesz vele keresztbe, akkor csak simán túlpörgi a dolgokat. Ha lennének tesóid meg neki ezer nyűgje, akkor nem a te dolgaidon rugózna órákig. Nyilván a tökéletességre törekszik anyud, és minél nagyobb vagy, annál jobban félt. Nehogy elkövesd azokat a hibákat, amiket ő, vagy nehogy eltékozold a fiatalságod, tehetséged :) Talán alábbhagy, ha látni fogja, hogy épkézláb, erős felnőtt nőt nevelt belőled.

Arra viszont számíthatsz, hogy idős korban mindenkinek felerősödik az alaptermészete. Van, aki házsártos, sértődékeny lesz, nem akar segítséget elfogadni, nem fogadja el az orvos és a segítő hozzátartozó véleményét, nem akarja bevenni a gyógyszereit, beleveri a csúfot az ételbe (amit pedig az ő szája ízéhez igazítanak, akár napi 5*), csúnyán beszél. Akkor is rengeteg türelem kell majd!