Mit keresnétek előbb az alábbi esetben? Munkát, vagy lakást? Rengeteget veszekszünk ezen.

Mindketten dolgozunk, én (24) 8 órában 90 ezert keresek, de legalább rendesen be vagyok jelentve, kényelmes munkám van, még ha kevés is a fizetés. Párom 100 körül kap, de teljesen feketén, nincs TB-je sem, illetve ezért a pénzért napi 10-12 órát dolgozik, heti 6 nap (építőipar). Gondolom nem kérdés, hogy váltani akar. A gond csak az, hogy jelenleg a főnökének a lakásában lakunk ALBÉRLETBEN, tehát fizetünk a lakhatásért rendesen bérleti díjat + külön a rezsit (egy 20 nm-es penészes kis garzonról van szó). És már egyszerűen kikészülünk teljesen, mert úgy érezzük, hogy egy ördögi körbe kerültünk, amiből nincs menekvés, mert a főnöke egy hirtelen haragú idegbeteg ordibálós állat, s így mit keressen az ember előbb? Munkát? Akkor ha talál egyet, és szól a főnökének, hogy "felmond", félő hogy másnap az utcán találjuk magunkat (se szerződésünk, se bejelentkezve nem vagyunk a lakásba). És ezt most túlzás nélkül mondom, rettegünk, hogy azonnal az utcára rak minket. Ha meg lakást keresünk előbb, s szólunk neki, hogy elköltözünk, akkor meg lehet, hogy rögtön kirúgja (azért elég jó pénz fizetünk ezért a dohos lyukért, biztos megharagudna) s akkor igaz van hol laknunk, de az én fizetésemből biztos, hogy nem tudunk megélni. Annyi megtakarításunk van, hogy ha a párom munkanélküli lenne, akkor az én fizetésem a megtakarítással kipótolva olyan 3-4 hónapig lenne elegendő, utána maradna a 90ezer/hó... Szülőkhöz nem tudunk költözni, 200 km-re laknak innen. Sajnos már minden nap egymást marjuk, veszekedünk, pedig egyikőnk sem tehet a helyzetről, csak olyan rossz, hogy múltkor is volt egy munkahelyen, kedvesek voltak, felvették volna, de másnap kellett volna kezdeni, s beparáztunk, hogy ha aznap felhívjuk a főnökét, még aznap az utcára dob minket... Másik esetben meg lakásokat nézegettünk, egyet kettőt személyesen is megnéztünk, szépek voltak, de nem mertük kivenni, mert hogy fizetjük ki 90ezerből, ha őt kirúgják. Szóval, azt szeretném kérdezni, hogy ti hogyan másznátok ki ebből a lehetetlen helyzetből? Mivel kezdenétek, hogy állnátok neki, mit tettetek, mikor hasonló helyzetben voltatok? Úgy érzem, sosem szabadulunk innen :(