Szülőként mennyit várnátok el a gyereketektől?

26 éves vagyok,otthon élek a bátyámmal szüleimmel,nincs se saját lakásom,se jogsim nemhogy egy autom! ÉS a szüleim sem várják ezt el tőlem...függ kit hogy neveltek,kik mit engedhettek meg maguknak gyerekiknek!

Az én szüleim soha nem tehették meg,hogy annyira tudjanak támogatni anyagilag mindent!amim van saját pénzemből van,és nem szégyellem magam ez miatt!

De ez... tök fura kérdés.

Nem azért, egyetértek, hogy a házasság, gyerek be is csúszhat, de nem hinném, hogy normális szülő az ilyenre büszke. Mármint ha van 3 kocsid, nem büszke, ha 4 van, igen? Akinek ilyen elcseszett az értékrendje, azt miért akarod kielégíteni? Ha te nem akarnál 2 autót, csak azért vennél, hogy anyád elismerően bólogasson?

És ezt tényleg úgy mondom, hogy engem a pénzt boldogít.

És miért nem kérdezed meg, hogy mit gondolnak?

Én szülőként majd arra lennék büszke, hogy egy életképes, pozitív embert neveltem. Innentől kezdve már nem az én elismerésemért kell, hogy dolgozzon/tanuljon, hanem saját magáért.

Az a baj, hogy a kérdező szülei nyilvánvalóan a lakásokra és az autókra büszkék, nem a gyerekükre, tisztán látszik, hogy nekik a pénz a fontos, nem az, hogy a gyermek milyen ember, különben a kérdés sem született volna meg.

Akit nem ilyen pénzközpontúra neveltek, azok akkor büszkék, ha a gyerekük boldog, tisztességes életet él, akármennyi pénze is van.

Nem zárja ki a kettő egymást, de a kérdező szüleit soha nem fogja érdekelni, hogy boldog-e a gyerekük.

Arra vagyok buszke hogy felnott gyerekeim onnaloak elik az eletuket es boldogok.

Arra vagyok buszke naponta 2 naponta app keresnek beszelgetunk.

Arra is hogy meghivnak kavezni fagyizni vagy csak logni magukhoz.

A probléma ott kezdődik szerintem, hogy te az anyagi javakat tartod teljesítménynek, amelyeket a szüleid segítségével szereztél meg. Akkor ebben mi a te teljesítményed?

Egyébként nincsen olyan, hogy megfelelő. Kit érdekel az? Nekem nem csak gyerekeim, hanem az unokáim is ebben a korban vannak (2 legfiatalabb fiam 19 és 25 évesek, a középső unokám pedig 21 éves). Mindig arra tanítottam őket, hogy ne nekem, vagy másoknak akarjanak megfelelni, hanem kizárólag maguknak.

Kizárólag azt várom el tőlük, hogy becsületesek és olyan emberek legyenek, akiket tudok tisztelni. Szerintem ez a normális. El kellene engedni az anyagiakat.

Egyébként minden gyerekem és az elég idős unokáim egyetemet végzett/végez, mert azt akarják. Van köztük 5 zanész, balett-táncos, tőzsdeügynök, tanár és divattervező is, aki saját vállalkozást indított. Mint látod, a legtöbbük 25, 27 éves koráig tanul(t), tehát már alapból nem rendelkezhetnek olyan tendenciákkal önerőből, mint te. És ez nem baj. Mindegyiküket addig támogattam, ameddig a saját lábára nem állt.

Az egyetlen elvárásom az feléjük, hogy maradjanak emberek mindig.

63/F